Aladdin cirkuszban is

Az elmúlt időszakban elkezdtem a Pécsre látogató egyedi cirkuszokról is véleményt írni. Az America Circus Aladdin produkciója kapcsán azonban kicsit peches helyzetbe kerültem, ugyanis csak az utolsó előtti pécsi napon tudtam megtekinteni. Mindazonáltal, mivel nem csak Pécsre utazik a társulat, úgy gondoltam, érdemes erről is leírni a véleményem. Meg aztán ki tudja, lehet, hogy valamikor még visszatérnek! Szokás szerint igyekszem minimalizálni a spoilereket.

Maga a műsor ötvözi kicsit a színházat, a mesét és a cirkuszi produkciót. Alapvetően az Aladdin történetének a nyomvonalán halad, és a szereplők egyben karakterek is. Viszont a történetmesélés közben, annak keretében, vagy kicsit kilépve klasszikus cirkuszi produkciókat is bemutatnak. Egyébként úgy éreztem – nem tudom, ez mennyire volt tudatos – hogy az előadás két részében az arányok kicsit eltértek egymástól. Az első felében inkább a történetmesélésen volt a hangsúly és a klasszikus cirkuszi elemek kerültek háttérbe, a másodikban viszont inkább a cirkuszi produkciók domináltak a történet rovására. Ez a sajátos helyzet rögtön egy kettős értékelésre ad lehetőséget, mindenkit lehet színészként és cirkuszi szereplőként is valamilyen szinten véleményezni.

E tekintetben a Jaffarként szerepet kapó tag egy nagy kedvencem volt. Abszolute hozta a meseszereplőt mind a hang, mind a stílus, mind a kinézet tekintetében, róla tényleg elhittem, hogy egy igazán gonosz karakter, és amikor „dzsinné változott” akkor a produkciójában is benne volt az erő. Még nála is jobban tetszett a dzsinit alakító személy. Egyszerre volt színész, artista és porondmester, és ami igazán szép a történetben, hogy mindhárom szerepben nagyon jól megállta a helyét. Tetszett a majom karaktere is, mind a humora, mind az ügyességi produkcióban mutatott szerepe kiemelkedett. (De miért kellett átnevezni? Mi volt a baj az Abu névvel? Mivel lett ezáltal több a produkció? Tényleg nem értem).

Ami nagyon tetszett még, az Ali herceg megjelenése. Bár jóval kevesebb személlyel dolgoztak, mint amennyi a mesében szerepel, de nagyon szépen sikerült lemásolni a jelenetet, közben számos kisebb produkció (tűzfújás, zsonglőrködés) színesítette az egészet. A teljes produkció, bár állatokat alkalmaz, de szerencsére nem túl nagy mennyiségben azért, így ez is inkább pozitív volt, mint negatív. Az Aladdin zenéit – amik közben szóltak a történettel összhangban – pedig mindnyájan szeretjük.

Átlagos élményt adott nekem az Aladdint megszemélyesítő karakter. Nekem a színészi játéka kicsit elveszett, nem éreztem azt a határozott, csibész, érzelmeinek engedelmeskedő személyt, mint ami az eredeti figura. Viszont a produkció, amiben főszerepet kapott, nagyon működött. Kicsit hasonló érzésem volt Jázmin kapcsán is. A hölgy külsőleg hasonlított a meseszereplőre (csinos is volt J), és egész hiteles érzelmi kirohanásai is voltak, de „sikerült” eléggé háttérbe szorítani a karaktert, így igazából nem derült ki számomra, hogy milyen ügyes és a produkciók alatt is nagyrészt háttérben maradt. A produkciók többsége egyébként rendben van, egyikre sem mondanám, hogy olyan szenzáció, amit még sosem láttam cirkuszban, de mindegyiket jól kivitelezték.

 Voltak sajnos azonban kritikáim is. Az egyik a szultán szerepe. Az eredeti mesében sincs túl nagy jelentősége, egyedül az a karakterfejlődése izgalmas, ahogy kezdetben ragaszkodik a törvényekhez és félti a lányát, és a végére az események hatására megváltozik a véleménye. Az ominózus utolsó mondat persze itt is elhangzott, de nem tudjuk, hogy miért, mi vezetett ide. Szintén a történet-elhanyagolásból adódik egy másik problémám.  Nyilván egy 90 perces mese történetét nem lehet egy kb. 80 perces cirkuszi produkcióba beilleszteni úgy, hogy a cirkusz-jelleg is fennmaradjon, így valamit muszáj szelektálni. A történet második fele azonban – Jaffartól eltekintve – eredetileg arról szól, hogy Aladdin miként fogadja el önmagát, valamint a többiek őt hercegként és csavargóként. Ebből szinte semmit sem mutatott ez a feldolgozás, amit nagyon hiányoltam. A varázsszőnyeges jelenet felvezetése (Ne haragudj, szabad akaratodból kell döntened! Mit szólnál, ha kiengesztelnélek egy repüléssel?) meg nekem volt kínos.

Végül pár szót muszáj ejtenem a zenéről. No, nem a produkció közbeniről, mert azzal semmi probléma nincs. De a műsor előtti, illetve szünetben ment zene nagyjából egy 15 másodpercenként ismétlődő dallam, amit 10. alkalommal már megun az ember, és itt vagy kétszázszor hangzott el. Azt nem értem, hogyha van egy mese olyan nagyszerű zenékkel, mint az Aladdin, akkor miért nem lehet a szünetekben a kimaradt dalokat vagy az angol nyelvű verziókat lejátszani? Biztos sokkal jobban élveztem volna, mint ezt.

A cikk végefele kritikus voltam, de mindent egybevetve teljesen jól éreztem magam a műsor alatt, és a nosztalgiafaktor is működött. Nem mondom, hogy színészileg varázslatos produkciót láttam, azt sem, hogy cirkuszi szempontból extra különleges lett volna, de a kettő együttese mégis egy kellemes élményt nyújtott. És egy másik erénye, hogy ennek ára 1.500 forint, tehát gyakorlatilag egy mozijegy, pont feleannyi, mint a Horror Cirkusz vagy az Aquatico jegyára. Azt gondolom, hogy ennyi pénzért mindenképpen érdemes megnézni. Gyerekeknek nagyon tudom ajánlani (vannak külön játékok számukra is), de felnőtt fejjel is abszolute élvezhető a produkció.

A társulatról bővebben itt: https://www.facebook.com/circusamerica/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/