Chelsea is the best! – Chelsea English Bistro, Kolozsvár, csirke + Papanas

Az utolsó napjaim egyikén Kolozsváron a egyik kedves kollégám, Kokoly Zsolt meghívott engem hamburgerezni. Az a burger, amit ettem, finom volt, de összességében azért az eddig kóstolt legjobb ételeim közé nem került be. Útközben azonban beszélgettünk a kolozsvári éttermekről és ajánlotta nekem a Chelsea bistrot, ahol elfogadható áron jó étel van. Ekkor már csak 1.5 hetem volt Kolozsváron, de az ajánlást után úgy gondoltam, ki kell próbálni, így másnap úgy döntöttem, ott ebédelek.

A hely több szempontból is meglepett. Lehet ez az én műveletlenségem, de a Chelsea név hallatán én azonnal a focicsapatra asszociáltam, de a hely abszolute nem a futballklubnak állított emléket, inkább egy retro angol bistro hangulatát keltette. A teremben egyébként rengeteg kivetítő volt, némelyiken zene, másikon sportműsor ment. Ez már szakmai ártalom, de elgondolkodtam, hogy mennyi jó kocsmakvízeket lehetne itt tartani, ha valaki ezzel elkezdene komolyabban foglalkozniJ. Az asztalok nem túl nagyok, de kényelmesek, szóval ezzel sincs baj.

Az étlap ismételten meglepetést okozott…volna, ha Zsolt nem figyelmeztet előre. A berendezés alapján egyértelműen streed food kajákra asszociáltam. Nos, valóban több ilyen is volt az étlapon, de mellette klasszikus éttermi menük is helyet kaptak. Elég választékosnak tűnt. Az ételek többsége 25-30 lejes árkategóriában található. Mivel desszertezni is akartam, ezúttal egy olcsóbb ételt választottam 18 lejért, aminek a nevére nem emlékszem. Az étlapi nevéből arra rájöttem, hogy csirkeszeleteket fogok kapni, sült krumplival és valami szósszal. Desszertnek egy adag Papanast rendeltem, amit máshol már ettem és ízlett, de kíváncsi voltam, hogy itt mennyire jó. Ezenkívül egy limonádét kértem, ez az egész borravalóval együtt 40 lej volt (2.700-2.800 ft).

A limonádét kaptam meg először. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez volt a menüsor legnagyobb – és igazából egyetlen – csalódása. Eleve a 2 decis limonádéért a 7 lejt én nagyon sokallom, ahhoz igazán különlegesnek kell egy italnak lennie, hogy ezt a 450-500 forintos árat kifizessem érte (mármint ilyen kis adagért). De nem volt az, egyszerű, hétköznapi limonádé, sőt, még valamivel édesebb is annál, mint amit én szeretek.

No de a főétel mindent feledtetett. Megmondom őszintén, az volt a nagy félelmem (az árából kiindulva), hogy ez az étel inkább egy gyerekadag lesz, amivel nem vagy alig lakok jól. De amikor megkaptam, azonnal észleltem, hogy ezzel nem lesz baj. Majdnem tele volt a tányér a sült krumplival, a tetején pedig 5 szelet hús. Persze ezek a szeletek nem akkorák, mint egy jó magyar rántott hús az éttermekben, de azért az 5 darab az mégiscsak 5 darab. És még hozzá a mártás külön tégelyben, ami szintén nem volt kicsi.

Ezúttal is a krumplival kezdtem a kóstolást, és örültem, mert az első falatra tudtam, hogy ez nem egy mirelit étel, hanem helyben sütött burgonya. Nagyon friss, meleg volt, a sómennyisége pont optimális, a színe is szép. Egy szó, mint 100, teljesen jó.

A hús kóstolásra csirkemell-csíknak tűnt, így nyilván az is volt :). Abból azonban az egyik legjobb, amit valaha ettem. A bundája enyhén ropogós, jól fűszerezett volt, a csirke maga pedig puha és finom, és a legkevésbé sem száraz. Na, így kell jól elkészíteni azt a csirkét!

Végére hagytam a mártást, megmondom őszintén nem jöttem rá, hogy ez pontosan milyen szósz. De igazából nem is ez a fontos, hanem az, hogy egyszerűen fenséges volt. Arról már korábban is írtam, hogy Romániában sok helyen preferálják a majonézes szószokat, ez viszont nem az volt. Az íze nagyon karakteres, kicsit savanykás, talán joghurtos, de még egy kicsit a kefír ízvilágát is felfedeztem benne (bár nem tartom valószínűnek, hogy kefírt használtak benne), és mellette egy kellemes, savas íz is párosult (legszívesebben azt mondanám, hogy fokhagyma, de ebben sem vagyok biztos). Remélem, hogy valaki majd az étteremből megírja, hogy ez miből készült, addig maradjunk annyiban, hogy nálam az amúgy is kellemes ételnek a fénypontja volt.

Már ennek az ételnek megevése után úgy éreztem, hogy közel vagyok a kajakómához. És ekkor esett le, hogy desszertet is kértem…ez érdekes lesz.

A papanas egyébként egy Romániában igen népszerű és tradícionális fánkféle, amit tejföllel és áfonyaraguval vagy áfonyalekvárral tálalják. Az eredeti receptúra alapján ez egy túrófánk, tehéntúróból, de láttam már olyan helyet, ahol a fánkot klasszikus módon készítették el. Itt túrófánk volt, aminek örültem, mert kicsit könnyedebb, mint a hagyományos fánk, de így is nehezen ettem meg. No nem az íze, hanem a mennyisége miatt. 2 igen nagy fánkot kaptam ugyanis, a tetején 1-1 kis „fánkgolyóval”. De nagyon ízlett, nem volt tömör, de mégis a fánkok ízét lehetett benne érezni. A tejföl az sima tejföl volt, ezen túl sok mindent nincs ragozni. Az áfonya rajta viszont megintcsak kiemelkedő, nem tudom, hogy ez helyben készített öntet volt, vagy valamilyen bolti termék, de akármelyik is, nagyon finom, és több igazi áfonyára is ráharaptam, ami nagyon pozitív.

A végére teljesen megjelent a kajakóma érzés, legszívesebben aludtam volna egyet, de még dolgom volt aznap, így nem tehettem meg. J Ezt a 40 lejt, amit fizettem érte (ami egyébként ital nélkül 31 lett volna), egyáltalán nem tartom soknak, ugyanis tökéletesen jól laktam az étellel, és nem akármilyen kulináris élményt is adott. Egyetlen kis porszem a gépezetben a limonádé volt, de azt gondolom, hogy egy ilyen értékelésnek az ételen kell alapulnia, abban pedig semmi kifogásolnivaló nincs.

Értékelésem: 10/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/chelsea.english.bistro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/