1-1 emlékezetes momentum az Eurovíziós Dalversenyről az elmúlt 10 évből
A
jövő héten kezdetét veszi a LXIII. Eurovíziós Dalverseny. Az esemény kapcsán
tervezek valamit, ami a Blog történetében egyedülálló lesz. Addig is
nosztalgiázzunk kicsit! Csak a vicc kedvéért felidézek az elmúlt 10 év
mindegyikéből 1-1 dalt, amit alapvetően kedveltem. Nincs ezzel komolyabb célom,
csak egy kis vicces, könnyed nosztalgia. A felidézés szabályai:
-
Sosem a magyar indulót
fogom kiemelni. Nekik mindig szurkolunk, és ez így van rendjén.
-
Törekszem arra, hogy ne
az aktuális győztest idézzem fel. Ő kapott elég hírnevet.
-
Mindig olyan dalt
választok, aki a döntőig azért eljutott.
- Rendre olyan produkciókat
fogok kiválasztani, amik emlékezetesek maradtak, de a szó pozitív értelmében.
Nem biztos, hogy a legjobb hangot, legjobb zenét választom, de mindenképp olyan
lesz, ami megmaradt a fejemben, és nem azért, mert botrányos.
Na,
de akkor nézzük is a listát!
2008: Lettország - Pirates Of The Sea -
Wolves Of The Sea
Amikor
először meghallottam ezt a produkciót, alig bírtam ki röhögés nélkül. Én sosem
tartottam bajnak, ha van az Eurovízión 1-2 komolytalanabb produkció, csak akkor
ne is próbálják magukat komolyan vetni. Itt ez tökéletesen működött. Néha
persze próbált a koreográfia „ijesztő” lenni, de igazából végig érződött, hogy
a csapat sem veszi igazán komolyan magát. A dal pedig egyszerű, de mégis
dallamos és fülbemászó. Szóval jár a like J
2009: Norvégia - Alexander Rybak –
Fairytale
Igen,
ígértem, hogy törekszem nem a győztest kiválasztani. Ugyanakkor ebben az évben
volt számomra a legegyértelműbb az Eurovízió. Volt ez a produkció, aztán óriási
űr. Általában szeretem, ha valaki hangszeren is játszik (még ha jelen esetben
ez rendszerint csak playback), a zene dallamos, a témája aranyos, de mégis
tartalmas, és Alexander Rybak is remekül énekel. Nem véletlen, hogy ez a dal a
mai napig a köztudatban él az Eurovíziós győztes dalok közül.
2010: Románia - Paula Seling & Ovi -
Playing With Fire
Egy
másik nagy kedvencem, nem véletlenül érték el Románia történetének legjobb
Eurovíziós eredményét. Egyszerre van benne számomra a könnyedség – elsősorban a
dalszövegben, és a zenében – és egy nagyon komoly előadói tevékenység az
énekben. Ehhez még a világító zongorák és az előadók testbeszéde, gesztusa
sokat hozzátesz. Azt sem tartom véletlennek, hogy ugyanez a páros évekkel
később egy ennél sokkal gyengébb dallal másodszor is képes volt az Eurovízió
döntőjéig eljutni.
2011: Svédország - Eric Saade – Popular
Nagyon
tipikus popslágereket nem szívesen teszek meg Eurovíziós kedvenccé, de itt
kivételt tettem. Egyrészt azért, mert ebben az esetben az előadó is részt vesz
a koreográfiában (szinte ugyanazt a mozgást végzi, mint a táncosok), másrészt a
létszám miatt a táncosok egyben vokalisták is voltak, így szerintem ebben a
produkcióban eszméletlen mennyiségű munka volt beletéve. Másrészt a dal
sugallja magából, hogy minden cél elérhető, nem szabad soha feladni, amit az
„üvegtörős” jelenet még jobban erősít. Ez számomra különösen hatásos volt.
2012: Görögország - Eleftheria Eleftheriou –
Aphrodisiac
Azt
hiszem itt elsősorban nem szakmai szempontok alapján döntöttem J.
A dal egyszerű, szinte már bugyuta is, de épp emiatt könnyen megjegyezhető,
dallama is bejön. És itt is el tudom mondani azt, amit előbb. Az énekesnő
gyakorlatilag szinte a teljes koreográfiában részt vesz, miközben stúdió
minőségben énekel. Ez semmiképpen sem rossz egy ilyen fiatal lánytól, akinek a
kinézete sem utolsó J
2013: Azerbajdzsán - Farid Mammadov - Hold
Me
Ezt
az Euvovíziót több okból is szerettem. Egyrészt ByeAlex meglepetés-eredménye
nagyon nagy örömmel töltött el, másrészt 4-5 olyan dal is van, amit a mai napig
meg szoktam hallgatni, így 5 év után is. Továbbá azért, mert a győztessel is
teljesen egyetértettem, és a második helyezettel is. Na, de akkor nézzük ezt a
második helyezettet. Egy ennyire minimálkoreográfiát ennyire hatékonyra nem
hittem volna, hogy meg lehet csinálni. A „dobozban” tevékenykedő táncos nagyon
látványos, főleg, amikor szinkronban, vagy épp tükörképként mozog az énekessel,
vagy a másik táncosnővel. Sokaktól hallottam persze, hogy az Eurovízió zene, és
nem mozgásszínház. Ugyanakkor szerintem ma már annyi műfaj összefonódik, hogy
egy ilyen ízlésesen tálalt produkciónak igenis van létjogosultsága a döntőben
egy ilyen előkelő helyen is. Egyébként néhányszor végighallgattam csukott
szemmel, és úgy is jó.
2014: Szlovénia - Tinkara Kovač - Round and
round
Összességében
ez is egy erős év volt, sok dalon hezitáltam, mire kiválasztottam a szlovén
produkciót, kicsit demonstratív okokból is. Ugyanis az az érzésem, hogy
Szlovénia nagyon sok alkalommal küld ki igazán minőségi produkciót, aztán vagy
be se jutnak a döntőbe, vagy ha igen, ott a végmezőnyben végeznek. Ez utóbbi
történt ezzel a produkcióval is, szerintem méltatlanul. Nagyon tetszik benne az
énekesnő és a vokál összhangja, ami a dal refrénjét emlékezetessé teszi. Ehhez
jön hozzá egy szép énekhang, és a fuvola. Nekem ennél nem is kell több.
2015: Szlovénia - Maraaya - Here For You
Még
egy szlovén produkció a listámon, ezúttal kicsit más okokból. A női énekesektől
általában megszoktuk a nagyívű balladákat, magas énekhanggal. Éppen ezért
nagyon nagy felüdülés, amikor valaki egy jellegzetes mély hanggal lép a
színpadra. Maraaya ezt a hangot tökéletesen kordában tudta tartani, a dal maga
meg fülbemászó, tempós. A „léghegedűs” elem is nálam nagyon működött és
szimpatikus volt a produkció családi jellege is. Csak zárójelben jegyzem meg,
hogy a színpadi kiállása alapján meg nem mondtam volna az énekesnőről, hogy egy
kétgyermekes családanya.
2016: Lengyelország - Michał Szpak - Color
Of Your Life
Ez
volt az első olyan év, ahol már az élő adásban a szakmai zsűri és a közönség
szavazatait külön láttuk és ez a produkció volt a legmegosztóbb ilyen téren. A
zsűrinél tökutolsó, a közönségnél dobogós. A listán való jelenlétéből azt
hiszem egyértelmű, hogy én melyik oldalon állok. A refrénje a dalnak egyszerű,
könnyen megjegyezhető, az énekes nagyon jó minőségben énekel, és nekem a
tartalma is bejött…vagyis, amiről azt hittem, hogy a tartalma, mert nekem ez
egy „hallgas a szívedre, ne gondolkozz végletekben” típusú dalnak tűnt. Utólag
tudtam meg, hogy valójában egy homoszexuális férfi az előadó, és a dal is erre
céloz burkoltan. De tudjátok mit: nem érdekel. Az Eurovízión a témaválasztás
szabad, és ellentétben Conchita Wursttal itt nem próbáltak egy kreált
médiaterméket elfogadás jogcímén a képünkbe tolni. És talán ez a legnagyobb
sajnálatom: ez a dal ugyanis sokkal inkább megérdemelte volna a győzelmet, mint
az.
2017: Románia - Ilinca ft. Alex Florea -
Yodel It!
Szögezzük
le: nem szeretem sem a jódli zenét, sem a mai modern rap-számokat. A kettő
keveréke mégiscsak egy érdekes, de egyáltalán nem ízléstelen zenévé alakult.
Nem mondom, hogy az Erurovízió történetének legtökéletesebb dalává, de az
énekesnő szépen énekelt és számomra a tavalyi legemlékezetesebb dalává nőtte ki
magát.
No és
ti mit gondoltok? Melyik dalok maradtak meg az elmúlt 10 évből?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése