Vissza a múltamba 31. – Zamarra hercegnője

 

Egy picit hosszabb időbe került, amíg eljutottam ehhez a kritikához, de sajnos rengeteg más feladatom volt. Mindazonáltal úgy gondolom, nagy késésben azért nem vagyok, és remélem ez alatt az idő alatt sokan le is játszották a kalandot. A pontozásom a szokásos, ugyanakkor jelzem előre, hogy az átlagnál picit több spoilert fogok írni, és a történet szempontjából releváns részeknél nem is használom külön a spoiler jelet, így aki még nem játszotta le, annak lehet, hogy több esetben le fogom lőni a poént. Szóval aki meg akar lepődni, az inkább először játssza végig a kalandot!

 

Történet (5): Egy ork harcost alakítunk, aki igazából nem áll erkölcsileg semelyik oldalon, azt teszi, amivel megbízzák, ha valakit meg kell ölni, akkor azt, ha meg kell védelmezni, akkor azt. Egy napon a varázsló, Morgrek hív téged magához egy megbízás miatt és bár nem szívleled a varázslókat, végül elmész oda. Ekkor derül ki, hogy nem egyedül téged bízott meg, hanem számos más orkot is. A feladat kettős: először is el kell rabolni Zamarra hercegnőjét, Deijarát. A küldetés másik felét majd később mondja el. Tulajdonképpen a legfontosabb részét a küldetésnek ekkor még nem tudjuk meg, a hercegnő elrablása csak a kalandunk nagyon első szakasza. A második része már annál keményebb: egy gyűrű segítségével felvesszük a hercegnő alakját. A feladatunk, hogy visszatérjünk a Citadellába, eljátsszuk a hercegnő szerepét, és eltegyük láb alól az uralkodót, és a hercegnő kérőjét, Rudolfo-t, majd ezután eljön Morgrek, megkéri a hercegnő kezét. Ezután eltűnhetünk a kincstár felével. A kaland maradék részében a hercegnőt helyettesítjük, miközben az a feladatunk, hogy először eljussunk a Citadellába, aztán ne bukjunk le, mialatt teljesítjük a küldetést. Eszméletlen módon kreatív kaland, nagyon sok érdekes szituációval, már az elején is az orktársaink ármánykodásai izgalmassá teszik a történetet, később Rudolfo karaktere is okozhat meglepetést, meg vicces az is, hogy egy ork képében mennyire idegen sok minden, amit egy hercegnőnek tennie kell. Lehet játék közben egy újabb kérőnk, és más váratlan események is történhetnek velünk, kedvencem, amikor egy a kaland elején szerzett barátunk megpróbál meglátogatni minket, és ha nincs valami extra védelmünk, akkor ő átlát az álcánkon, ami kellemetlen helyzetet hozhat. Fantasztikusan humoros jelenet. Aztán persze a kaland vége is tartogathat némi csavart…a történet nagyon jól megírt, részletes, mindig van benne valami váratlan, érdekes fordulat, a királynői „feladatokat” remekük írja le. Az is tetszik a kalandban, hogy miközben számos varázstárgyat lehet szerezni, ezek jelentős részét nem csak egy alkalommal lehet felhasználni, ami újabb gondolkodós szituációkat eredményez. Az alapértékeinket egy Düh pont is kiegészíti, ami azt jelenti, hogy mennyire veszítjük el a kontrollt magunk felett. A játék érdekessége, hogy a dühbe gurulás néha kifejezetten hasznos, máskor viszont akár a halálunkhoz is vezethet. Ez szintén tetszett.

 

Gondolkodás/szerencse (5): Gyakorlatilag néhány dühpróbán és magán a harcokon kívül alig van olyan szituáció, amit a szerencsének kellene betudni. Végig a magunk urai vagyunk, fel kell építenünk egy stratégiát, hogy nehogy leszámoljon velünk a többi ork, később arra, hogy ne bukjunk le, sok múlik azon is, hogy melyik extra képességet választjuk magunknak hercegnőként. Tetszik az is, hogy hányféle lehetőséget kínál a kaland arra, hogy a potenciális kérőinket eltegyük láb alól, és, hogy nagyon sok olyan szituáció van, ahol végzetes döntést lehet hozni, de ezeknek szinte mindegyike felismerhető, ha odafigyeltünk, vagy ha logikusan gondolkodunk. Szóval ilyen szempontból soha rosszabb kalandot!

 

Nehézség (4): Na, itt felmerül egy kérdés: mi minősül sikeres küldetésnek? Mert ez itt azért közel sem annyira egyértelmű. Erre majd még a játékélménynél visszatérek kicsit jobban. Itt és most azonban az 500-as fejezetpontot tekintem sikeres küldetésnek. Ehhez elsősorban az kell, hogy eltegyük láb alól az uralkodót meg Rudolfot is. Előbbihez kötelező kellék, hogy a varázsgyűrűnk erejét megnöveljük, erre egyébként 3 helyen is van lehetőség SPOILER!!! mondjuk érdemes a korai szakaszban, mert akkor más esetekben is hasznos védelmet jelenthet Spoiler vége!, különben a védőmágia lebuktat minket és nem teljesíthetjük a küldetést. Ráadásul kettő erősítéshez nem olyan könnyű eljutni, és a harmadik is egyetlen kastélyon belüli döntésen múlik leginkább SPOILER!!! meglátogatjuk-e a helyettes varázslónőt Spoiler vége!. Rudolfo megölésére számos lehetőségünk van, egy kérőnk vagy egy régi barátunk is segíthet benne, de akár mi magunk is végezhetünk vele. Ez idáig minden teljesen rendben van, de ami nehézzé teszi, hogy rengeteg olyan szituáció van a könyvben, ahol egy darab apró hiba vagy rossz döntés is a végünket okozhatja. Ez pedig jelentősen megnehezítheti a kalandot, nem számoltam össze, hány halálpont van, de szerintem jó sok. Bár ha jobban belegondolok, ezeknek nem mindegyike halálpont, rengeteg olyan szakasz van, ahol ugyan életben maradunk, ám a küldetésünket nem teljesítjük, így orkként folytatjuk az életünket. Ez egyfajta fél siker a kalandban…de vajon valóban annak tekinthető?

 

Játékélmény (3): Azt hiszem az előzőek után ezzel okoztam némi meglepetést. Ha ennyire tetszik a könyv sztorija és felépítése, akkor mi az, ami ennyire lehúzta nálam ezt a faktort? Leginkább az, hogy miközben van egy nagyon jó és egyedi hangulata a kalandnak, rengeteg eredeti ötlettel, mégis azt érzem, hogy az író nem ad elég teret annak, hogy ezt kihasználjuk. Nagyon tetszik a kaland elején az a stratégiai játék, amivel beoszthatjuk az orkokat, hogy kinek mi a szerepe és ez alapján dől el, hogy sikerül-e elrabolni a hercegnőt. Csakhogy nagyon minimális az esélye annak, hogy ehhez a részhez eljutunk SPOILER!!! ha csak egy ismeretlen részt is felderítünk az elején vagy csak egy csetepatéba is beavatkozunk, már nem mi leszünk a vezető Spoiler vége! , ha meg nem mi vezetjük a támadást, akkor sem rossz ez a rész, de azért érezhetően veszít a hangulatából. Az egyes orktársaink ármánykodásai jók és az is tetszik nekem, ahogyan a Citadellába el lehet jutni, akár magunk megyünk, akár a kíséretünkkel, van néhány nagyon hangulatos epizód az egészben. Viszont ahogy a palotába kerülünk és elkezdjük a küldetés második felét érdemben teljesíteni, úgy éreztem, hogy a hangulatom egyre lejjebb megy. Eleve nekem picit önismétlő volt, hogy a kaland során végig attól kell félnünk, hogy leesik a gyűrűnk, vagy, hogy valami semlegesíti a varázserejét, miközben, ha logikusan belegondolunk, sokkal nagyobb lenne annak az esélye, hogy egyszerűen lebukunk valamilyen olyan szokás révén, ami a hercegnőre jellemző volt, mi meg sosem tesszük, vagy fordítva. De ilyen alig-alig van a kalandban, és ahol van, abból is ki lehet magunkat vágni. 1-2 ilyen szituáció izgalmasabb lett volna. A másik, ami zavar, az a főhős nagyon meghatározott morális iránya. Általában nem szoktam felróni egy kalandnak, ha nem tartalmaz erkölcsi dilemmákat, ilyen szempontból a KJK könyvek többsége egyértelmű. De itt egy óriási ziccer maradt ki vele. Azt gondolom, hogy túl könnyen jutott el a főhős oda, hogy teljesíti a küldetést, amit a nagy pénzzel és azzal a ténnyel indokol a mű, hogy eleve az ellenségünkkel kell leszámolni. Csakhogy ha a másik oldalt nézzük: a megbízó varázsló szintén egy általunk utált személy, csak egy fiktív vagyont ajánl fel, több orktársunk haláláért felelős, a módszer, amit kieszelt meg egy patkányságnak tűnhet egy olyan ork szemében, aki mindig a nyílt és egyenes harcokat preferálta. Ha nem is egy jó karaktert irányítunk, azért nem is egy Zagor-szintű szörnyeteget, ráadásul a bátor, nyílt harc bizonyosan az erényei között van. Miért nem adja meg a könyv a lehetőséget arra, hogy önként buktatjuk le Morgreket? SPOILER!!! nyilván nem azokról a részekről beszélek, ahol már fogságba estünk és ez tűnik az egyetlen kiútnak Spoiler vége! Egyrészt, szerintem bőven lehetne még a főhős szintjén is érvet felhozni e mellett, másrészt egy tök jó játékot lehetne abból csinálni, hogy mikor próbáljuk meg elmondani a dolgot és kinek SPOILER!!! akár úgy is, hogy mondjuk a főmágus a kulcsember, akivel őszintének kell lenni, így amikor elmegy és a hercegnő kiszabadul, már nincs opciónk…más meg lebuktat/megöl/kivégeztet minket Spoiler vége! Mindez adott volna egy olyan alternatív befejezést, hogy mondjuk mi magunk is részt veszünk a mentőakcióban, és a végén emiatt nyerjük el a jutalmunkat (vagy legalább a megbocsátást, mert azért mégiscsak kinyírtunk egy komplett kíséretet). És ehhez kapcsolódik az is, hogy a vége sem tetszett a kalandnak. Egyrészt az utolsó döntési helyzet bántóan kiszámítható volt, egyértelműen tudni lehetett, mikor mi fog történni, másrészt a zárás: minden pozitív hozadék ellenére az lenne a sikeres vég, hogy életünk végéig egy másik ember testében és az ő személyiségében élünk hazugságban? Hogy mindig és mindenkor egy gyűrűn múlik az életünk és a biztonságunk? Egyáltalán életszerű, hogy az előző napokban vagy tízszer veszíthettük el a gyűrű varázserejét, ezután meg nem lesz több ilyen gond? Ezek a kérdések nem zárultak le megnyugtatóan, és lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem jobban tetszettek azok a zárások, amikor életben maradunk, de a küldetésünket nem tudjuk teljesíteni. És ennek azért nem kellene, hogy így legyen. És ezt sajnálom, mert a történet tényleg fantasztikus.

 

Összességében: 17/20

 

És akkor hosszú idő után elértünk egy olyan pontot, ami felveti a toplistás helyezést. Nagyon nagy dilemmába voltam, mert ez a kaland egyedi, különleges, nagyon adja a hangulatot, és el tud varázsolni. De az aggályaimon nehezen lépek túl. Végül úgy éreztem, hogy a Drumer átkán nem lép túl, de a Pusztítás tornya helyett be tudom tenni. Ezért tehát a lista:

 

1. A nekromanta éjszakája

2. Éjsárkány

3. Vihargyilkos

4. Drumer átka

5. Zamarra hercegnője

 

Hamarosan igyekszem jelentkezni újabb kritikákkal, mivel felkérést kaptam kritika írására az „Égi megbízás” és a „Hol terem a Magyar vitéz” c. irodalmi feldolgozásokról.  

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/