A 10 legnagyobb KJK-s erkölcsi dilemmám

 

A KJK kalandok során legtöbbször a jó oldalon állunk, bár néha bekerülünk egy gonosz vagy erkölcsi normákkal nem rendelkező karakter bőrébe. Időnként ilyen szempontból még felüdülés is, amikor erkölcsi normák nélkül játszhatunk, de számomra ezzel együtt mindig is fontos volt, hogy úgy teljesítsem a kalandom – amennyiben ez lehetséges – hogy utána tükörbe tudjak nézni. A mai alkalommal 10 olyan szituációt mutatok be, amikor egy könyv egy nagyon komoly dilemma elé állított, ahol racionálisan nyilvánvalón más döntést kellene hoznunk, mint amit a szívünk diktál. A következő listán ezeket írom le. A lista elsősorban az alapján állt össze, hogy én az adott szituációban mennyire éreztem azt, hogy tépelődök, lehet, hogy másnak más ilyen helyzetei voltak, ha így van, írjátok meg kommentben. Fontosnak tartom még tisztázni, hogy a döntés következménye itt most irreleváns, tehát ha az egyik döntésnek a következménye halál, akkor is bekerülhet a listára. Ha viszont a könyv meghozza helyettünk a döntést (pl. Hit nevében esetén gyakran), akkor nem kerül fel a listámra.

 

10. Hullarablás – A pusztítás tornya

 

Egy érdekes szituációt teremtett Keith Martin könyvében a 4 sírhely, amiben 1-1 tárgy található. Bármelyiket kiszedhetjük, de ennek ára van: egy becsületpont a hullarablás miatt. Amikor először elolvastam ezt az első tárgynál, eléggé igazságtalannak éreztem, hiszen a holttestek átkutatása KJK kalandokban elég gyakori, és sosem járt érte becseületpont-vesztés. Utána viszont elkezdtem azon gondolkodni, hogy akkor innentől mennyire érdemes kísérteni a dolgot: hasznosak lehetnek a tárgyak, de vajon nem lesz-e nagyobb ár a becsületpont? Főleg, mert a kalandban később releváns a becsületpontunk száma. Ugyanakkor, ha mindig tisztességes utat járjuk, könnyen rajtaveszhetünk…

 

9. Segítsünk-e zsarnok testvérünknek? – Lélektükör

 

A kaland kicsit mesei felütéssel indul: a zsarnok testvérünk megbíz minket a Lélektükör felkutatásával, amivel tovább növelheti a hatalmát. De vajon ez mennyire nemes cél? A könyv kétszer is ad nekünk lehetőséget arra, hogy meggondoljuk magunkat. Egyszer az elején, hogy el se induljunk a felkutatására, máskor a végén, hogy a megszerzett hatalmat felhasználva letaszítsuk testvérünket a trónról. Mindkettő egy nehéz, de logikus dilemma. Igazat megvallva kicsit sajnálom, hogy ez a kalandban nincs jobban kibontva, már csak azért is, mert számomra így ellentmondásos az, hogy a parancs megtagadásáért száműzetésbe kell vonulnunk, ha meg nyíltan testvérünk ellen fordulunk, az meg siker. Nekem ez morálisan nem igazán koherens. De az alapötlet jó.

 

8. Tíz arany is sok lehet… - Viszályok ideje

 

A teljes kaland szempontjából apróságnak tűnik az a jelenet, amikor Talashinnal ellátogatunk a gyógyítóhoz, és súlyosak a sebeink. Ebben az esetben ugyanis bár meggyógyít minket, egyben egy 10 aranyas adomány megfizetésére is kötelez „becsületkassza” alapon. Ez elvileg nem lenne egy olyan nagy probléma, de ezzel a karakterrel éppen a pénzszerzés a fő feladatunk és lehet, hogy ezen a 10 aranyon múlik a küldetésünk sikere. Meg lehet ezt kockáztatni? Vagy legyünk hálátlanok? Nem könnyű döntés. A következmények terén az külön tetszik – bár nem annyira életszerű – hogyha a megúszós utat választjuk a kalandban, akkor igazából ennek a döntésnek nincs következménye, ha viszont a nemesebb lépésre szánjuk el magunkat, akkor lehet…hát igen, a becsület legyen állandó.

 

7. Az unikornis megölése – A kárhozat ura

 

Na ebben a műben tényleg kissé összefolyik a jó és a gonosz. Soldron Seliar Átokúr nevében kell felkeresnünk a Kárhozat urát, aki erős szövetségese lehet urunknak. Ettől függetlenül a kalandunk során számos jótettet hajthatunk vége, ami nekem kissé ellentmondásos ebben a formában. Ugyanakkor az unikornis megölése mégis egy olyan jelenet, ami bennem maradt. Ugyebár a Kárhozat urához elvileg egy unikornis szarvval tudunk csak bemenni, és csupán elég nehezen lehet unikornist szerezni a kalandban. De tényleg vegyük vérét egy ilyen nemes állatnak? Ez még a gonosz szolgájához is méltatlan lenne! De miért fizettünk érte annyit, ha utána elengedjük? Meg egyáltalán lesz más megoldás? Bármennyire ökörségnek tűnt a dolog, én itt azt tettem, amit a szívem diktált…hogy jól tettem-e, azt megtudhatjátok, ha lejátsszátok a kalandot :).

 

6. Sötét szavak használata – Démonvadász

 

A kaland a hagyományos falutisztítós mechanikát követi, ám az egyik faluban egy eléggé egyedi feladat tárul a szemünk elé. A teljes sikerhez pedig szükség van a sötét, démoni eredetű szavak kimondására, hogy egy mágiát aktiváljunk, ami a gonosz pusztulását eredményezi. Csak épp ez a mágia is gonosz, és rögtön felmerül, hogy vajon belefér-e egy a sötétség elleni küzdelemre az életét feltevő személynél ez. Szentesíti-e a cél az eszközt? Klasszikus dilemma, de itt szerintem jól kivitelezték.

 

5. A törpe próbamester megölése – Halállabirintus

 

A Próbamesterek szerves részei a különböző labirintusos feladatoknak, és azt is tudjuk, hogy csak egy győztese lehet a viadalnak. Mégis, amikor a törpe próbamester belekényszerít minket a sérült Throm elleni harcba, az minden csak nem tisztességes. Ezzel együtt semmilyen racionális érv nincs a mellett, hogy megtámadjuk: az íjpuska miatt előnyben van, fáradtak vagyunk, és ki tudja, nem jár-e valami szankció a próbamester megöléséért. De valahogy mégis bennünk van a bosszúvágy: ez az alak megérdemli, hogy megöljük. És én is így éreztem. Pedig nagyon nem jellemző rám a kalandok során az esztelen vérontás.

 

4. Társaink elárulása – Lázadók bolygója

 

Ha van olyan könyv, amit a legkevésbé sem zártam a szívembe, akkor ez az. Jó, biztos a rengeteg fordítási és nyomdai hiba is befolyásolja ezt, de a vége fele már inkább indulatos voltam a könyv olvasása közben és egyáltalán nem élveztem a játékot. Ezzel együtt amikor az arkádok elkapnak, és halálra ítélnek, komoly dilemma elé állítanak: kapunk egy kiskaput, ha beáruljuk a társainkat. Ez egy nagyon erkölcstelen tett, hiszen a legnagyobb bajtársainkat nem szabadna gyakorlatilag halálra ítélnünk. Ám a nagyobb cél érdekében mégiscsak racionális megtenni. Nagy dilemma, jó ötlet volt betenni. De ami ezután jön, azt már kevésbé…

 

3. A mágikus fegyver visszaadása – A fenevad nyomában

Ha nem alkottam volna meg azt a szabályt, hogy egy listára egy könyv egyszer kerül fel, ez könnyen többször felkerülhetne. Mennyire etikus dolog egy szívesség kérése előtt egy barátság varázslattal megpuhítani valakit? Mennyire etikus dolog egy leejtett varázstőrt ellopni és a gazdáját védtelenné tenni? Egyik sem az, de racionálisan mindkettő magyarázható. Ahogyan a vége is. Teljesen jogos Jovan apó kérése, hogy a falu védtelenné válik a fegyver nélkül. De az Elátkozott Bárd is megjelenik az ellenpólusként, amivel igazolja, hogy jogosan vihetnénk magunkkal a fegyvert. Hozzátéve persze, hogy valójában tudjuk, miért mondja ezt. Én itt a jó szívemre hallgattam, és mint tudjuk, Yvorl hálája néha meglehetősen sajátosan nyilvánul meg…

 

2. A kutyánk megölése – A nekromanta éjszakája

 

Amikor először játszottam le ezt a kalandot, elkerültem ezt a szituációt, ugyanakkor újraolvasva átéreztem a kegyetlenségét. Adott egy boszorkány, aki a segítségéért egy később megfizetendő árat kér. Ez a segítség igazából nem is az, sőt, talán még ront a helyzetünkön. De az árat mégis megkéri, méghozzá nem is akárhogyan: hű társunk hidegvérű meggyilkolásával, aki eddig várt minket. Nem akarjuk megtenni, de tudjuk, hogyha nem tesszük meg, annak akár még súlyosabb következménye is lehet. Bizony ezek után minden átok megilleti ezt a boszorkányt. De a döntés nehéz.

 

1. A Sárkányeskü – Éjsárkány

 

A kalandunk elején nagyon sok mindent megtudunk a sárkányokról. Ezek közül az egyik, hogy nem segíthetnek a közönséges halandóknak. Ha ezt teszik, a sárkányeskü miatt sorsuk a halál. A kalandban azonban megtörténik, hogy az egyik sárkány felajánlja, hogy elvisz minket egy a küldetésünk szempontjából nagyon fontos helyszínre. Csábító ajánlat. De tudtam, hogy ez a lény életébe kerül. Fontos a gyorsaság, fontos, hogy ne veszítsek sokat az utazás során, de lehet ilyen árat kérni ezért? Én azt gondoltam, hogy minden racionalitás ellenére nem. A jutalmunk itt egy becsületpont, de ez a becsület volt az, ami a legjobban esett az eddigi kalandjaim során szerzett becsületpontokból. És végül az időveszteségen nem múlt semmi. Nagy piros pont a helyzet kidolgozásáért a szerzőnek.

 

Ez volt a listám. Van, ami szerinted kimaradt? Írd meg kommentben!

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/