Vissza a múltamba 4. – A nekromanták éjszakája, Az élőholtak szigete, Vihargyilkos


Egyre jobban élvezem ezeket a kis könyvelemzéseket, ahogy a játékokat is. De sajnos nem haladok velük túl gyorsan, főleg, mert a Zagor füzetek minikalandjait is szívesen játszom. Egyszer talán majd azokról is írok. De most végeztem három új könyvvel, amiknek jöhet az elemzése. Előrebocsátom, talán ez volt a legjobb eresztés az eddigi triók közül. Nézzük, mit tartogattak ezek a könyvek!


A nekromanták éjszakája:


Történet (5): Egy háborúból megyünk éppen haza, kényelmes otthonunk után sóvárogva, amikor váratlanul támadás ér minket. Három harcos és egy oltárszolga támadásának esünk áldozatul, ami az életünkbe kerül. Azonban nem pusztulunk el végleg, szellemként kezdjük el a kalandunkat. Eközben kiderül, hogy Birodalmunkban sincs minden rendben. Valzinor kastélyában most már a gonoszság az úr, Unthank, a gonosz szekta vezetője meg kívánja idézni a rettenetes Árnykirályt, hogy pusztulást hozzon a birodalomra. A feladat kettős, egyfelől bosszút állni a gyilkosainkon, másrészt így szellemként is megmenteni a birodalmat. Mindent egybevetve ennél eredetibb történet talán nincs az eddig olvasott könyvek közül (esetleg a Pusztító). Szellemalakként a játék nagyon izgalmas, és élvezetes, az akarat és az akaratpróbák szintén kiválóak, sokkal jobban kivitelezett, mint a korábban elemzett Lidérckastély mélyén-ben. A halálból (Halál? Hisz, már meghaltunk! Jó, most hagyjuk!) való visszatérés ugyanígy egy remek megoldása a könyvnek. A gazdatest keresése szintén nagyon egyedi és jó része a történetnek, a szellemképességek elsajátítása meg nagyon kreatív és eredeti. A történetvezetés is nagyon tetszik, ahogy a kastély minden egyes részét megnézhetjük és gyűjthetjük az információkat és a szövetségeseket. Egyetlenegy aprócska logikai bukfencnek a kutyát tartom, aki csatlakozhat hozzánk. Persze, hangulatos eleme a kalandnak, de pl. amikor „árny” képességet használunk, akkor hogy tüntetjük el a szegény állatot? Ez a része nem túl logikus. Ezenkívül az sem az igazi, amikor egy embernek a bizalma azon múlik, hogy ismerjük-e a kutyánk nevét. A kutya nevét ugyanis nem az előzményekben, hanem valamikor a történet során ismerhetjük meg, ami nem logikus. Ha járunk egy helyen SPOILER!!! a kutyaólban SPOILER vége!, akkor ismerjük a kutyánk nevét, aki évekig hű társunk volt, ha meg nem jártunk ott, akkor nem? Ennek semmi értelme. Jobb lett volna a háttértörténetbe beírni a kutya nevét, és akkor egy jó figyelempróba lett volna. De még ez az apróság ellenére is tökéletes a történet.

Gondolkodás/szerencse (5): Meglepődtem, de egy nagyon jó kis gondolkodós könyvet kaptunk. Több rejtvény is van benne, de az is fontos, hogy minden információra odafigyeljünk, amit kapunk, ez később aranyat érhet. Több párbeszédnél is jó, hogyha használjuk az eszünket, valamint a gazdatest találásakor is lehet, hogy gondolkodnunk kell. Ehhez képest kevés szerencsefaktor van a könyvben, a legtöbb területen minden helyet átkutathatunk, csak néha-néha számít sokat a sorrend, de ennyi szerencse meg muszáj egy ilyen könyvben. Mindent egybevetve ilyen szempontból is igazán jó a könyv.

Nehézség (4): Az optimálisnál talán valamivel könnyebb. Az, hogy a játék során gyakorlatilag legalább 3-4-szer meghalhatunk, SPOILER!!! sőt, az egyik halálunkkal akár még meg is könnyíthetjük a küldetésünk teljesítését egy varázstárgy formájában SPOILER vége! elég nagy könnyítés (no nem mintha az itteni olvasóim legalább fele nem csak visszalapozik egy azonnali halálnál, ahelyett, hogy újrakezdené a könyvet J ), de igazán komoly kötelező tárgy sem szükséges. Nem árt azért egy varázsfegyver, a kaland egy pillanatában pedig kell egy gazdatestet találni, de ezek mindegyike többféleképpen is teljesíthető. A legnehezebb rész egy kapun való átjutás, amihez két fontos információt is meg kell szereznünk, valamint egy rejtvényre felelni, különben nem tudunk átmenni. A végjátékban is többféleképpen nyerhetünk, így olyan drámaira ott sem emelkedik a feszültség (bár a leírások kétségkívül sokat hozzátesznek ehhez). Magas értékekre nincs szükség, én 9-es ügyességgel gond nélkül megoldottam a feladatokat.

Játékélmény (5): Ennek a könyvnek konkrétan nincsenek üresjáratai. Akár szellemként tevékenykedem, akár gazdatestben, nem unatkozom egy pillanatig sem, a kicsit nyomozós jelleg végigmegy a történeten, és remekül át tudjuk élni szinte minden pillanatban a bizarr helyzetünket. Vannak a könyvnek nagyon hatásos elemei, például, amikor megláthatjuk a saját holtestünket, illetve a minket gyászolókat, vagy apánk megjelenése (jó, ott a szöveg nem az igazi), és a feltámadásunk pillanata is epikus. 1-1 nagyon dilemmás jelenet is van benne, ezekből a bolondok alkuja egyértelműen a legkegyetlenebb erkölcsi dilemmája a könyvnek. A könyv hangulata sötét, komor, és végig nagyon hatásos. Szóval nagyon jó könyv, és bár nehéz ilyen kijelentést tenni, azt mondom, talán a legjobb, amit eddig olvastam.

Összességében: 19/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=49


Az élőholtak szigete:


Történet (3): A háttérsztori elején egy kis szimbiózist tapasztalunk meg a Kés szoros partján fekvő faluk lakosai és a Solani sziget varázslói között. A falu ellátja a varázslókat élelemmel és a megfelelő eszközökkel, cserébe a varázslók biztosítják a halászásra alkalmas időjárást és megóvják a falvakat az időjárás okozta veszélytől. Egy nap azonban váratlanul egy hatalmas erejű vihar csap le a Szorosra, ami több ember halálát okozza. A falvak lakosai úgy döntenek, hogy egy hajóval elmennek a Solani szigetre, hogy megtudják, mi történt. Azonban a hajó is viharba kerül és csak mi éljük túl. A szigeten való botorkálás közben szerzünk információt az elemi mágusok közötti konfliktusról, és egy tűzvarázslóról, akit a Borzalmak Szelleme szállt meg. Így a falu védelme egy globálisabb küldetésbe teljesedik ki. Maga az elemi mágusos háttér nem annyira kreatív, de a nyomozós rész nagyon jól kidolgozott és izgalmas. A szigeten lévő kalandok szintén izgalmasak, a vége kicsit átmegy klasszikus labirintusjátékba, de a történet kidolgozottsága azért nem rossz, még ha nem is teljesen eredeti.

Gondolkodás/szerencse (3): Összességében nem kell nagyon sokat gondolkodni a könyvben. Összesen egy rejtvény van (mondjuk azt szinte irreális megfejteni szerintem), de fontos, hogy a legtöbb információt megjegyezzük, különben nem lehet teljesíteni a feladatot. Így a kaland során az odafigyelésre nagy szükség van. A végén van egy fontos döntéshozatal, amit szintén át kell gondolni. A szerencse szerepe azért jelentős, de mivel a legtöbb helyet be lehet járni viszonylag gond nélkül, ezért nincs akkora randomfaktor sem a történetben.

Nehézség (4): Az optimálisnál szerintem egy picivel nehezebb. Nagyon sok kötelező kellék van a könyvben. Négy kötelező drágakő, egy varázsfegyver, egy információ egy névről, és egy bizonyos folyadék nélkül nem lehet teljesíteni ezt a küldetést (de lehet van más is, amit nem jegyeztem meg). Ezek egy részének a megszerzéséhez további tárgyakra van szükség. A feladat viszont annyiban nem nehéz, hogy a legtöbb helyet be lehet járni, alig-alig van olyan helyzet, ahol egy elágazás döntene arról, hogy mit találunk meg vagy mit nem. Ezzel együtt sem könnyű azért teljesíteni, mert a szükséges tárgyak mennyisége elég sok. Ezenkívül igen magas értékekre is szükség van, főleg, mert a könyv elején szinte fegyvertelenül kell helyt állnunk (a varázstárgy megszerzéséhez legyőzendő szörnyeteg pedig egyáltalán nem gyenge lény). Szóval azért nem egyszerű, de szerintem nem is olyan vészes.

Játékélmény (4): Nem tartalmaz semmi világrengetőt, ennek ellenére én azért szerettem. Az eleje egyértelműen jobb, amikor még a sziget különböző részein próbáljuk az információkat és tárgyakat összegyűjteni. A nyomozós rész izgalmas és érdekes, valamint van 1-2 egyedi karakter is (a remete pl. nagyon fain). A második fele kevesebb élményt nyújt, kicsit sematikus, de nem olyan unalmas labirintus játék, mint néhány negatívabbra értékelt könyv. Nagyon tetszik a könyvben, hogy az elementálok nem átlagos értékekkel bírnak, hanem rendkívül erősek, megadják a módját ezeknek a karaktereknek (ezt sok könyvben hiányoltam). A végén a drágakövek élével való számolgatás viszont kicsit unalmas, úgy érzem, hogy sokszor túlontúl indokolatlan mennyiségben alkalmazták ezeket. Mindent egybevetve azonban nem rossz.

Összességében: 14/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=50


Vihargyilkos:


Történet (5): Híres kalandozók vagyunk, aki már számtalan veszélyes küldetést teljesített és a környéken mindenki ismeri és szereti. Éppen egy kalandunkat meséljük egy településen, amikor elementáris vihar keletkezik. Kalandorként úgy döntünk, utánajárunk az eseményeknek. Ennek során kiderül, hogy egy repülő hajón Balthazar Sturm irányítja ezt a vihart. Őt kell megállítanunk, de ahhoz, hogy legyen esélyünk ellene, érdemes meglátogatni néhány helyet, ahol segítséget kaphatunk a pusztító elemekkel szemben. Így a tűz, a víz, a levegő és a föld elemétől is szerezhetünk segítséget az utolsó csata előtt.  Mint korábban is említettem, az elemi mágusos történetet nem nevezném kifejezetten egyedinek, azonban ez a könyv mégis sokkal kidolgozottabb. Egyfelől meg kell említenem, hogy bár a végén lévő elementál-csata eléggé hasonlít a Visszatérés a Tűzhegybe-n lévőre, azonban időben ez a könyv volt előbb, így ezt megbocsátom. A kidolgozottság azonban nagyon jó. Tetszik, hogy az elején kapunk pár extra varázstárgyat, és a napok telése is egy nagyon egyedi része a történetnek (bár ebben egy kicsit több is lehetett volna). Az egyes helyszínek kidolgozottsága nagyon jó, ez szintén óriási pirospont. A történetben lévő karakterek is tetszenek (mind a törpe, mind az óriás emlékezetes, ahogy a megmentendő falu is az). A végén a hajó leamortizálása is vicces, a Rettenthetetlen géppel különösen. Összefoglalva annyira tömény és annyira tartalmas az egész, hogy muszáj rá megadnom a maximális pontot.

Gondolkodás/szerencse (3): Sok minden nincs benne. Ha jól emlékszem, talán egyetlen direkt rejtvény volt. Ezenkívül néhány választásnál nem árt használnunk az eszünket (pl. a víz alatt), illetve az sem mindegy, hogy az egyszer használatos tárgyainkat/segítségeinket mikor használjuk el. E mellett azonban ott vannak a már unalomba fulladó labirintus-jelenetek is, bár legalább egyik esetben sem okoz azonnali halált egy rossz döntés.

Nehézség (5): Szerintem ez egy optimális nehézségű könyv. Kb. az Éjsárkányhoz tudnám hasonlítani, ugyanis nincsen egy olyan tárgy, ami nélkül teljesen esélytelenek vagyunk a könyvben. Bár a Visszatérés a Tűzhegybe-nhez hasonlóan itt is jól jön a 4 elementál segítsége, de itt mindegyik ellenfelünket akár harcban is legyőzhetjük, így ha nincsenek meg ezek a segítségek, akkor sem kell egyből kétségbe esni (persze ahhoz elég kemények, hogy ne tudjunk mind a 4-gyel fegyverrel elbánni). Izgalmas döntéshelyzetek elé állít minket a könyv olyan téren, hogy a 4 elementálból hány segítségét próbáljuk meg egyáltalán megszerezni. Azt gondolom, hogy egy olyan van, amit mindenképpen érdemes megszerezni, SPOILER!!! a levegő, márcsak azért is, mert az utolsó döntésünknél akár megmentheti az életünket is SPOILER vége! egy olyan azonban van, SPOILER!!! a tűz SPOILER vége! ami szerintem nem éri meg, könnyű meghalni, nem könnyű a segítséget megszerezni és szinte minden a szerencsén múlik. A végén még van egy komolyabb kihívás, ugyanis nem elég legyőzni Balthazar Sturmot, utána még túl kell élni a hajó pusztulását. De ezt is háromféleképpen meg lehet oldani. Meg ha nem sikerül, azért a vége úgy is fél siker. Ami még nehéz, hogy nagyon sok erős ellenfél van, így a magas értékekre igenis szükség van. Nem könnyű, de azért megoldható, pont amilyennek lennie kell.

Játékélmény (4): Szerintem nagyon jó. Az egyetlen, ami egy kicsit zavar benne, hogy közvetlenül az elementálok előtti 4 kalandból 3 egy-egy labirintus, ami nem annyira élvezetes. Ezt leszámítva viszont remek. Nagyon változatos helyeket járhatunk be a legmelegebb tűzhányótól a leghidegebb hegyekig, de még a víz alá is mehetünk. Üresjáratok alig vannak a műben, úgyhogy én maximálisan tudom ajánlani.

Összességében: 17/20

A könyv letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=51

Mára legyen elég ennyi. Aki a pontozási szisztémáimat még nem ismeri, az itt megtekintheti. 2 hét múlva igyekszem megírni a következő hármas, bár még csak egyet játszottam le közülük, és lesz közben egy táborom, de azért a kihívás nem reménytelen. J

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házhoz a pofonért – Pizza King Expressz, Húsleves + palacsinta

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról