Még egy török kebabos – Szeráj étterem, Budapest

 

Tudom, lassan már a könyökötökön fog kijönni, hogy ennyi különböző, de hasonló profilú helyről írok, de szerintem érdekes egymással való összevetést is jelentenek ezek. A Vígszínháztól nem messze lévő Szeráj éttermet egy ideje már figyeltem, de a lélek végül egyszer sem vitt rá, hogy kipróbáljam. Miután novemberben egyszer egy kvízt vezettem nem messze tőle a Morrisonban, úgy éreztem, hogy ki lehet próbálni, a jól végzett munka örömére.

 


Ezúttal a kebabtál mellett döntöttem (végre egy hely, ahol a „kebab” elnevezés ellenére az étlapon nem az szerepel, hogy gyros), és bár kétféle hús itt is választható, maradtam a csirkénél, e mellett minden mást is kértem bele, és desszertnek egy török pudingszerű ételt is kértem magamnak, aminek, ha megkínoztok, sem tudom megmondani a nevét :). Az első, amit észrevettem, hogy itt külön is lehetett pitákat vásárolni, nekem ez tetszett, rögtön vettem is egyet. Mondjuk egy fél pitát magához a kebabtálhoz is adtak, így a krumplival együtt ez már kissé szénhidrát-túltengés, de annyi baj legyen, sokat nem ebédeltem.

 

A pita rögtön egy vegyes érzést adott. Az egyik, amit éreztem, hogy nem túlságosan friss, kicsit szikkadt, nyilván a nap elején készülhetett. Másrészről viszont az íze ezzel együtt egyáltalán nem rossz, sokkal karakteresebb, mint a legtöbb bolti pita és tortilla, amit szoktak adni. A másik köretelem a hasábburgonya, az korrekt volt, bolti termék, de jól készült és egész friss is volt.

 


A hús hagyományos csirkehús, normál fűszerezéssel, nem tudnék róla semmi rendkívüli mondani, de rosszat sem, nálam ez okés. Érdekes egyébként, hogy utólag olvastam el a hely FB értékeléseit és ott több olyat láttam, hogy a csirke nincs rendesen átsütve. Én ezt nem tapasztaltam, teljesen elégedett voltam a sütéssel. A kétféle szósz kapcsán kisebb kritikáim voltak, leginkább a csípős vonalában, ugyanis, amellett, hogy csípett, éreztem egy sósabb ízt benne, ami fokozza a csípősséget, annyira nem éreztem kellemesnek. A másik öntet sok extrát nem adott az ételhez, de legalább kellemetlen utóíze sem volt. Zöldségfronton ismételten működött a történet, mindenből sokat adtak és jó is volt. Összességében a tál mennyiségében is adja azt, amit adnia kell.

 

A desszert alapvetően egy tejpuding jellegű étel volt, állagra tökéletes, nem folyik el, de nem is kemény, nagyon krémes, ízben picit már határon van a kellemesen édes és a gejl között, de nekem ez még a határon belüli kategória, és a kicsit sósabb tál után kimondottan jól esett.

 


Nem emlékszem pontosan az árra, de a tálért, az extra pitáért és a desszertért picivel több, mint 3.000 forintot fizettem, de ez azért két bő fogásért nem olyan vészes. Igazából érdekes helyzet, mert ha a sztereotípiáimból indulok ki, akkor ez megint egy pozitívabb kategóriába kerülő besorolás. 1-2 hiba azért megjelent, de összességében szerintem nem volt rossz étel, és ha kicsit korábban megyek, lehet a pita is adott volna egy még jobb élményt. Azt nem mondom, hogy aki nem szereti a török kebabosokat, az itt fogja megkedvelni, de az esély szerintem megjárt neki.

 

Értékelésem: 7/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/szerajofficial

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról