Száguldó harcos kötetek elemzése, I. rész – Országúti Pokol, Slauther hegyi futam

 

A zagor.hu idei első megjelent fordítása a négy részes, Joe Dever nevével fémjelzett Száguldó Harcos sorozat. Ez a négyes elég érdekes utat járt be Magyarországon: mindösszesen egyetlen rész jelent meg, ami pedig a sorozat záróepizódja, így sokan, köztük én is, kíváncsiak voltak az előzményekre. Éppen ezért örülök neki, hogy most már végigjátszhatom az egészet.  És természetesen, ha már így alakult, akkor nem maradhat el az elemzős cikk sem. Mivel a játék szisztémája erősen a Magányos Farkas kalandokra hajaz (nyilván, azonos a szerző), ezért itt is a 10 pontos szisztémámat fogom használni, melynek a mechanizmusát itt találjátok. Most az első két rész értékelése következik, valamikor a hónap végén meg majd a másik kettőé.

 

Országúti Pokol:

 

Történet: Az első könyvben megkapjuk a hosszú bevezetőt. A HAVOC nevű terrorista szervezet robbanótölteteket helyez el a világ összes atomerőművében, és 2000 milliárd dollár értékű aranyrudat követel, hogy ne robbantsa fel őket. Noha a VVSZ sikeres támadást hajt végre a HAVOC főhadiszállása ellen, a terroristák működésbe tudnak léptetni egy titkos adóvevőt, amely felrobbantja az összes bombát. Az emberiség javarésze elpusztul, a többi a föld alá kényszerül. 7 évvel később csökken a sugárszennyezettség és mérséklődnek a természeti katasztrófák annyira, hogy a földfelszínnek legalább egy része biztonságos, de a civiliázció teljesen elpusztult. Kisebb kolóniák próbálják újjáépíteni azt, ami az „Utolsó nap”-on elveszett, ám e közben anarchista bandák verődnek össze azzal a céllal, hogy komplett államok felett szerezzék meg az irányítást. Ami minket illet, 13 évesek voltunk a kataklizma napján, 20 évesen kezdődik meg a kalandunk. A dallasi DK1-es kolóniához csatlakozva próbáljuk segíteni a civilizáció újjáépítését. A kolónia bőségessel ellátott üzemanyaggal, ami óriási hiánycikk, viszont víz és élelem tekintetében – ami szintén nagy kincs – nem áll jól. Ugyanakkor kiderült, hogy a Big Springben lévő kolónia éppen fordítva áll, rengeteg élelmük van, de üzemanyag-hiányban szenvednek. Vezetőtök azt is megtudja, hogy az Államok kaliforniai része csodával határos módon szinte teljesen megúszta a kataklizmát és a mai napig sűrűn lakott. Ezért kolóniátok merész lépésre szánja el magát. Dallast hátrahagyva elindul Big Spring felé. Ami a szabályrendszert illeti, a harc szabályai megegyeznek a Magányos farkas köteteivel (kicsit kiegyenlítettebb a táblázat, de még mindig nekünk kedvez), viszont van 5 másik képességünk, amik alapból hármasok, de összesen még 9 pontot szétoszthatunk köztük. Ez később a próbatételeknél lesz a releváns, minél nagyobb egy értékünk, annál kisebb eséllyel bukunk el kockadobásokat. Táskánkban maximum 10 tárgy fér el, de minél több van nálunk, annál több ügyességet veszítünk. Az élelem mellett megjelenik a víz is, valamint van elsősegély-készletünk és négyféle lőfegyverből választhatunk (ezekből is kettő lehet nálunk, de szintén ügyesség-veszteséggel jár, ha több vagy egy nehezebb fegyver van nálunk), amelyekhez töltény is szükségeltetik. Elég komplex rendszer, meg kell hagyni.

 

Nehézség: A könnyebb kalandok között van egyértelműen. Azonnali halálmező nem is tudom hirtelen, hogy van-e egyáltalán, és azért összességében a harcok is eléggé könnyen teljesíthetők. Mivel direkt kötelező tárgy nincs benne, akár az is belefér, hogy minden felszerelésünket elveszítjük (velem megtörtént, vagy legalábbis egy „felszerelés-csere” volt). Az egyetlen, amibe viszont gyakran bele lehet halni, azok a próbadobások, amik itt úgy néznek ki, hogy dobni kell egy kockával, hozzáadni egy vagy több értékünket és az így kapott összegnek kell egy értéket meghaladnia. Itt gyakori, hogyha nem ütünk meg egy szintet, akkor meghalunk. A másik, amire figyelni kell, hogy a mentőládánkat azért kíméljük! Bár egy kaland lejátszásánál ezzel nem lesz gond, de ha folytatólagosan játszunk, akkor csak a vizünk és a kondíció pontunk megy újra a maximumra, így hosszú távon akár el is fogyhat az egészségügyi csomagunk.

 

Fény…: Először is le kell szögeznem: nagyon tetszenek a szabályok, az extra értékek, a víz, a fegyverek, és aminek örülök, hogy egyik sem lett elbagatelizálva, mindegyiknek megvan a maga relevanciája, szerepe, nagyon jól felépítették az egészet. Egy tárgyat akár többször is meg lehet szerezni, egyrészt ez szerintem így életszerű (nyilván nem egy banditának van csak távcsöve vagy kése), másrészt sokkal jobban szeretem ezt a fajta megtartós-eldobós játékmechanikát, mint azt, hogyha egyszer balra megyek és nem jobbra, akkor nem találok meg valamit és meghalok. Nagyon tetszik az is, hogy már az első kalandnál megismerkedünk Kate Nortonnal, és megöljük a későbbi főellenség, Veszett Kutya Mitchigan (nekem azért az eredeti Veszett Farkas fordítás jobban tetszett…) öccsét, ezzel elég ideje lett a szerzőnek felépíteni a két karaktert, és a velük való viszonyunkat. A könyv hangulatos, a banditák támadásai miatt folyamatosan veszélynek vagyunk kitéve, de mégsem éreztem, hogy egyhangúvá válna. Nagyon tetszett a „Focisokkal” való találkozás és az ottani próba, de annak is örültem, hogy volt rejtvény is a kalandban :).

 

... és árnyék: Először kezdjük két apró logikai bakival! A Focisok próbájánál versenyt futunk a vadászkésünkért. Nekem a kalandnak ebben a szakaszában már egy kalapács és egy feszítővas volt a kézifegyverem, tehát késem nem is volt. Ezenkívül azt, hogy a NaCl a sót jelenti és, hogy ezt felismerjük-e, szerintem gáz volt egy találékonyság-próbával megoldani (eleve megkóstoljuk, azt tudjuk…). Erre lehetett volna valami rejtvényt kitalálni, akár egy kérdést feltenni, akár 2-3 különböző anyagnak a képletét odatenni, amiből az egyik méreg, és akkor egy kis kémiai tudáspróba lehetett volna belőle. No, de ezek apróságok, lépjünk túl rajtuk! A próbadobások, bár sokkal jobbak, mint pár MF-kaland teljesen random dobásai, továbbra sem tetszenek, ezeket nevezem csalásgenerátornak, kizárt, hogy újrakezdjek egy kalandot azért, mert minimum 3-at kéne dobnom, de csak 2-t sikerül. Ami meg zavar az megint a végjáték, mintha Joe Dever nem tudná, hogyan kell befejezni egy könyvet. Gyakorlatilag egy támadás volt a sok közül, és oké, hogy a végén Kate-t elrabolják, de ez sem valami fantasztikusan epikus körülmények között történik, így magukhoz az eseményekhez semmit nem ad hozzá, de legalább sikerül vele egy olyan 350. fejezetpontot gyártania, amit elolvasva a diadal érzése a legkevésbé sem jár át. Gratulálok hozzá!

 

Értékelésem: 8/10

 

A könyv letölthető itt.

 

Slauther hegyi futam:

 

Történet: Az előzőekhez itt már nem nagyon tudok mit hozzátenni. Ott folytatjuk, ahol az előző kalandot abbahagytuk, Kate-et elrabolták, és elhatározzuk, hogy kiszabadítjuk őt Veszett Kutya kezei közül. A történet legnagyobb részét a magánakciónk, és a banditák elől való menekülés tölti be, de azért az elején még van némi kaland a konvojjal, valamint a végén még be kell jutnunk El Paso városába, ezzel ér véget a kalandnak ez a szakasza. Ha az első könyvet sikerrel teljesítettük, kicsit megemelkednek a képességpontjaink, és a vizünk ismételten maximumra nő, de akár el lehet kezdeni itt a kalandot és akkor ugyanazokat a felszereléseket kaphatjuk meg, mint a küldetés elején.

 

Nehézség: Nem tudom, hogy a megnőtt értékek miatt alakult-e ki bennem ez az érzés, vagy tényleg így van, de nekem ez a könyv még az előzőnél is könnyebbnek tűnt. Itt is el lehet mondani, hogy sem kötelező tárgy nincs, sem olyan egyszeri rossz döntést nem láttam (illetve de, egy ilyen van, de úgy érzem, hogy ahhoz erősen retardnak kell lenni, hogy ott a halálos kimenetelű döntést hozzunk. SPOILER!!! Arra a jelenetre gondolok, amikor éjszaka egy raktárban támadnak ránk Spoiler vége! Itt a próbadobásokat sem éreztem már annyira extrémnek. Igazából a kaland közepén volt egy olyan rész, ami első olvasásra nagyon keménynek tűnt, de végiglapozva a lehetőségeken már ezt is revidiálnom kell.

 

Fény…: A kaland mindent hoz hangulatban, amit az első kötet. A sok bandita miatt továbbra is nagyon feszült a légkör, és csak fokozza ezt az érzést az, hogy gyakorlatilag a saját területükre kell betörni, itt aztán tényleg nem lehet senkiben megbízni. Szintén eléggé feszültségkeltő a benzinnel kapcsolatos dráma is. Kate kiszabadítása számomra kellőképpen izgalmasra sikerült, és ott azért van egy olyan miniboss, akivel már nem volt egyszerű a harc. És nekem az is tetszett, hogy az előző kötethez képest ahol általában mi védekeztünk és vártuk a támadásokat, most mind a szabadító akció, mind az El Pasoba bejutás egy offenzív terv volt, ez azért ad némi változatosságot az amúgy néha kissé egysíkú eseményeknek. Ezenkívül nekem Haskell őrmester karaktere is tetszett, üdítő jelenség volt ebben a könyvben, hogy valaki nem akar kapásból szitává lőni mindenkit, akivel találkozik.

 

… és árnyék: Egyenesen remek lenne ez a kaland, ha nem lenne ennyire könnyű. De valahogy az volt az érzésem, hogy teljesen mindegy, milyen veszélyes szituációba kerülünk, valahogy mindig el tudunk menekülni előlük. Átmegyek spoilerbe, hogy ne lőjek le poént Spoiler!!! Kate kiszabadítása előtt 3 tárgyat tudunk használni, ha egyik sincs, még mindig használhatjuk a lőfegyverünket, és ha az besül, vagy az sincs, akkor is eggyel több közelharccal megoldható a történet. Mindez a törvényen kívüliek bázisának közepén. Néha komolyan elgondolkodtam, hogy Veszett Kutya Mitchigan a kisegítő iskola elsőseiből toborozta a csapatát, vagy mi van? Ugyanez a látszatdráma figyelhető meg a benzines résznél, ahol ha nem tudjuk a rejtvényt, akkor is szerezhetünk benzint a banditáktól, és nem is tudom, hányszor kell rosszul dobnunk, illetve rossz döntés hoznunk, hogy elpatkoljunkk. Spoiler vége! Ezenkívül, bár eddig sem sikerült agyondicsérnem a végjátékokat, ez minden eddigit alulmúl Spoiler!!! odamegyek, kilövök egy rakétát, bemegyek a városba, köszi…ja és a rakétát automatikusan meg lehet szerezni, ha van egy csöpp eszünk Spoiler vége! Értem én, hogy nem kell minden KJK-nak szadistának lennie, sőt, kellenek a könnyebb kalandok, de azért mindennek van egy határa. Itt már a könyv túlzott könnyedsége ment az élvezhetőség rovására. E mellett az utolsó fejezetpont szinte arról szól egy az egyben, hogy megint menekülhetünk a törvényen kívüliek elől. Lehet ezt egyfajta motivációnak szánta a szerző a következő rész megvételére, de na, legalább egy kis diadalt érezzek, amikor elolvasom az utolsó fejezetpontot! Ebben semmi nem volt, részben azért, mert túl könnyen jutottam el oda, részben meg azért, mert a szövege sem adott rá semmilyen okot.

 

Értékelésem: 7/10

 

A könyv letölthető itt.

 

A következő részben a sorozat másik két epizódját elemzem. A Kaliforniai visszaszámlálást ugyan már játszottam régen, de egyrészt azóta sok idő eltelt, kevés dologra emlékszem, másrészt lehet, hogy más aspektusba fog kerülni az előzménytörténet ismeretében. Ez még kiderül.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/