Száguldó harcos kötetek elemzése 2. – Omega Zóna, Kaliforniai visszaszámlálás

 

Néhány héttel ezelőtt elemeztem ki a Száguldó harcos sorozat első két kötetét, alapvetően jó véleménnyel voltam a sorozat első feléről. Most a másik két kötet következik, amelyekkel Cal Phoenix kalandja lezárul. Ismét izgalmas és pörgős események várnak ránk, amelynek végén – talán nem is túl nehezen – sikerre vihetjük a kalandunkat. De lássuk, mivel kell szembenézni a következő két kötetben! A pontértékeket továbbra is az egyszerűbb szisztéma szerint adom, amit itt megtekinthettek.

 

Omega Zóna:

 

Történet: Ott folytatjuk, ahol az előző kalandot abbahagytuk. Bár Kate-t kiszabadítjuk, Veszett Kutya Mitchigan csapatai megjelennek El Pasonál. Nem akarnak sem alkudozni, túszokat ejteni, a kolónia vérére – és leginkább a miénkre – vágynak. Mivel a menekülés sem jelent megoldást, egy radikális lépésre szánja el magát kolóniánk. Egy négyfős csapat – melybe mi is benne vagyunk – robbantásos akciót hajt végre a Detroiti Oroszlánok csapatának bázisán, amely kellőképpen megzavarja őket ahhoz, hogy a kolónia elmeneküljön. Utána vissza kell térnünk a csapatunkhoz. Noha az első fejezetpontok alapján azt hittem, hogy a robbantás lesz a kaland csúcspontja, a visszatérés tartogat sokkal nagyobb izgalmakat. Először is azért, mert a lopott járművünkből, amivel megszökünk, kifogy a benzin, ezután meg már nagyon nehezen lehet a célt időben érni. Amikor meg gyalogszerre kényszerülünk, akkor jön el az egész sorozat legizgalmasabb hajszája, amikor egy bérgyilkos (bár szerintem itt az orgyilkos jobb kifejezés lett volna, nem hiszem, hogy felbérelték emberünket, inkább bandatagként ránk küldték) ellen kell menekülni közel fél könyvön keresztül. Nagyon izgalmas rész. A kaland végén meg ismételten találkozunk Kate-tel és újabb csörténk lesz Veszett Kutyával. Ami a szabályokat illeti, nincsenek extrém változások, ha a kalandot folytatjuk ismételten +4-et adhatunk a különböző értékeinkhez, ha itt kezdünk, akkor az alapfelszerelésből válogathatunk.

 

Nehézség: Nekem talán ez tűnik a leghúzósabb kalandnak az összes közül, különösen a hajsza miatt, ott sok esetben kell próbákat dobni és igen gyakran jár halállal egy rosszul sikerült próba. Ugyanakkor nagyon komoly veszély azért itt sincs, válószínű kibírják a kondíció pontjaink és itt harcból sincsen túlságosan sok, ami legyengítené a szívósság pontjainkat. Azt mondanám, hogy az elsősegély-csomagunkra azért vigyázzunk, de igazából ez sem igaz J.

 

Fény: Na, hol is kezdjem? Nagyon örülök, hogy az első könyvben lévő nagycsapatos vándorlás és a másikban történő nagyrészt szólójáték után most egy négyfős csapat tagjai lehetünk. Az összes társunknak megvan a maga karaktere, jól kidolgozott és fontos részt vállal a küldetésünk teljesítésébe. De az igazi kedvenc részem a bérgyilkos elől való menekülés. Minden pillanatában feszült, komoly volt, amikor már azt hittük, hogy megúsztuk, mindig ránk talált újra és újra, és kegyetlenül lemészárolta társainkat, akiknek a halálát nagyon megrendítően írja le a könyv. És aztán a végén persze kiderül, hogy nem véletlenül volt ilyen erős ellenfelünk, hiszen egy tapasztalt terroristával néztünk szembe. Külön érdekes volt a túlélő családdal való találkozás, akiknek a reakciója bár elsőre nem tetszett, valójában belegondolva teljesen logikus volt, hogy nem akarnak magukra húzni egy gyilkost a mi kedvünkért. És bár a végjáték nem volt még mindig tökéletes, de az eddigiekhez képest hatalmas előrelépés, hiszen mind a gyilkos elleni küzdelem, mind a végén az autós csata tartalmazott néminemű taktikai elemet

 

…és árnyék: Szinte már tökéletesnek éreztem ezt a kalandot, de apró hiányosságok maradtak bennem. A bérgyilkosos-üldözéses jelenet nagyon tetszett, de az utolsó momentum egész egyszerűen nem volt méltó hozzá. Maga a kivitelezés sem, hiszen gyakorlatilag egy próbadobás a végső csata. De az egész szituáció. Kinyílik az ajtó, ránk emeli a gyilkos a fegyverét, mi meg rá, és megy egy cowboy-pisztolypárbaj. Egyik oldalról egy minden hájjal megkent terrorista, aki aljas módon végzett három társunkkal, utolsó csatára bevállal egy face to face küzdelmet? Nincs még egy fortély a tarsolyában? Nem túl életszerű. Másik oldalon mi is ott vagyunk egy tárgyalóterem közepében. Nincs valami fedezék? Valami stratégia, amivel lesből támadhatunk a belépő ellenfelünkre? Miért nem használjuk ki a helyszín adta előnyünket? Ez egy rettenetesen zavaros momentum volt, mégha nem is tartott sokáig. Ezenkívül az utolsó összecsapásba is belefért volna egy 3-4 döntéshelyzet a döntő dobás előtt (a könyvben összesen egy ilyen volt), meg lehetett volna ennyit spórolni a fejezetekből. Egy olyasmi csatára gondolok, mint az öreg próbamester ellen a Bajnokok próbájában, csak autóval. Eszméletlen jó lehetett volna. Így se volt rossz, de egy icipici hiányérzetem maradt.

 

Értékelésem: 9/10

 

A könyv letölthető itt.

 

 

Kaliforniai visszaszámlálás:

 

Történet: Utunk végéhez érünk, most már csak el kell jutnunk Kaliforniába, ugyanakkor az ellenséges bandák sem tétlenkednek és igyekeznek meghiúsítani, hogy odaérjünk. A külső támadások mellett többszöri belső szabotázsakció éri a csapatunkat, ami az élelem- és a vízkészletünk többségét is tönkreteszi. Majd miután ezeket sikerül pótolni, folytatódik a viszontagságos út, és amikor már majdnem célba érünk kiderül, hogy a Detroiti oroszlánok egy kisebb hadsereggel követtek minket és le akarnak igázni minket, hogy ők törhessenek be Kaliforniába. Így a kaland végén egy kisebb csapattal meg kell próbálni megállítani, vagy legalább lelassítani őket. És az is kiderül, hogy – azt hiszem, nem okozok ezzel meglepetést, így nem spoilerezek –  Veszett Kutya is életben van, így a végső leszámolásra is sor kerül. A szabályok most már nem változnak, amit észrevettem, hogy az első kötetekhez képest mintha kissé kevesebb szerepe lenne a kockadobásoknak (azért persze van így is bőven elég), cserébe viszont sokkal több a közelharc. Ezt én annak tudom be, hogy így negyedik kalandra már túl nagyok az érték-különbségek egy olyan játékos között, aki itt kezd és egy olyan között, aki az egészet végigjátssza, de a harci képességünk gyakorlatilag alig emelkedhet, így ez kiegyensúlyozottabbá teszi a játékot.

 

Nehézség: Ahhoz képest, hogy az utolsó kaland, kifejezetten könnyű lett. A dobások ilyen megnövekedett értékekkel már nem okoztak nehézséget (de amikor anno alapértékekkel játszottam, akkor sem tűnt reménytelennek, bár egyszer sikerült közelebbi ismerettséget kötnöm egy mosógéppel…), a Helmut Varken elleni csata után pedig rengeteg gyógyszerünk lett, amivel már nem volt nehéz a harcok miatti ÉP-csökkenést sem kompenzálni (mondjuk a végére a többsége így is elfogyott). Azonnali döntéssel járó halállal itt sem nagyon lehet találkozni, és azért az ellenfeleket sem éreztem annyira acélosnak, a neveik gyakrabban váltottak ki megdöbbenést belőlem, mint az értékeik :).

 

Fény…: Kezdjük azokkal, amik csak erre a kalandra vonatkoznak. Nagyon tetszettek a kaland apró epizódjai, az antropin megkeresése, vagy az élelem keresés is bejött. Nagyon tetszett a gyilkossági rejtvény, amikor a meglévő információkból kell rájönni arra, hogy ki az elkövető Spoiler!!! Barlow, bár dohányzik, nincs nála az öngyújtója, az öngyújtót pedig megtaláljuk a holttest mellett Spoiler vége! Vannak a kalandban nagyon drámai részek, az autónk elvesztését, amikor 12 éve olvastam ezt a könyvet, nem igazán éreztem érzelmes résznek, ezúttal viszont négy kaland után szinte már elmorzsoltam érte 1-2 könnycseppet, valamint a végjáték leíró részei, számos bajtársunk halála is megrendítő. A 350-es fejezetpont szintén nagyon tetszett. Ami meg az egész kalandot illeti, a végére tényleg működött a Kate-tel való kapcsolat is nálam, az meg nagyon tetszett az egészben, hogy sokkal kevésbé éreztem a különbéget a szólóban való lejátszás és a folytatásos kalandok között. Valamint a tárgyakat is remekül kiegyensúlyozta a történet, van olyan már az első kalandban (de máshol is) megszerezhető, ami még itt is jó, viszont a játék végén kicsit kínomban röhögtem azon, hogy 2,5 könyvön keresztül végighurcibáltam egy aranyrögöt anélkül, hogy bármi haszna lett volna. Nos, igen, nem mind arany, ami fénylik…vagy ha igen, akkor sem biztos, hogy jó J

 

… és árnyék: Sajnos itt is volt néhány apróság, ami nem tetszett. Amennyire rajongtam a gyilkosságos rejtvényért, annyira nem tetszettek a következményei. Spoiler!!! ha ugyanis a 3 gyanúsítottból nem találjuk el, hogy ki a gyilkos, akkor a támadás során vagy lelőjük őt vagy elmenekül, de tulajdonképpen egy darab lőszert vesztünk az egész epizód során. Ha viszont eltaláljuk, hogy ki ő, akkor közelharcban kell vele megküzdenünk, ráadásul az elején nehezített körülmények között. Ami pedig nem kevés kondíció-veszteséggel is járhat. Szerintem nagyon nem szerencsés, hogyha egy rejtvény esetén akkor járunk a lehető legrosszabban, ha megfejtjük azt Spoiler vége! Ezenkívül, bár nem szoktam az illusztrációkkal foglalkozni, de most nem bírom megállni: Barlow képe valami borzasztó gagyi lett! Illetve bár azt fenntartom, hogy tetszett az utolsó fejezetpontok leírása, szövege, de jóval kevésbé tetszett az esemény. Gyakorlatilag megint néhány próbadobás meg egy végső közelharc Veszett Kutyával. Ennél azért el tudtam képzelni valami komplexebbet, legalább a végére. Illetve nem volt életszerű sem a fűrésszel hadonászó Veszett Kutya, hiszen egy ilyen eszközzel szinte egy bármilyen találat az életünkbe került volna. Én ezt a részt úgy oldottam volna meg, hogy csak akkor keveredhetünk vele közelharcba, ha a fűrészét már elvesztette. Illetve a számrejtvényben, ami szerepel, ti nem néztétek a hetest kérdőjelnek? Oké, ez már az eredetiben is így volt, de nekem elsőre fura volt...

 

Értékelésem: 8/10

A könyv letölthető itt. 

Ezzel végeztem ezzel a négyrészes sorozattal, de nem sokáig maradok munka nélkül, ugyanis nemrégiben készült el a zagor.hu-n a Farkaséhség címet viselő kaland, ami egy rajongói mű magyar fordítása, és, ahogy az elejét nézem, a Skorpiók mocsara területére tévedünk ismételten. Meglátjuk, mi lesz belőle, az előd az egyik kedvencem, szóval vannak elvárásaim. De a kritika valószínűleg már májusra marad.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/