Örülök is meg nem is…

 

Aki olvassa a facebook-kommentjeimet, látja, hogy rengeteget foglalkozom a pécsi Lánc utcai önkormányzati bérlakások ügyével. Nem véletlenül, a probléma valós. Élhetetlen körülmények, állandó zaklatás, nyitott kapuk és borzalmas higiéniai viszonyok jellemzik a környéket, ami gyakorlatilag néhány méterre található található Pécs legforgalmasabb utcájától és az egyik legnagyobb egészségügyi központjától is. Az elmúlt években egy központi témája lett a városnak a Lánc utca ügye, ám sokáig úgy tűnt, semmi sem történik ott. Az elmúlt hetekben azonban több hivatalos személy és szerv látogatásáról számoltak be az ott lakók, ami arra utal, hogy tervben van valamiféle változás. Ennek akár örülni is lehet, ám a meglévő körülmények mégis elbizonytalanítanak. Következőkben megpróbálom röviden összefoglalni a problémát, és, hogy mi az, amit az elmúlt időszak intézkedéseiben aggályosnak tartok, végül megpróbálok pár gondolatot írni arról, miként lehetne ezt megoldani.

 

Mi a probléma?

 

Nem szeretném az egész helyzet alakulását felvázolni a Rendszerváltástól a napjainkig, így most elégedjünk meg a jelenlegi helyzettel. Jelen pillanatban rengeteg olyan bérlő van az önkormányzati bérlakásokban, akivel probléma van. Röviden összefoglalva az alábbi kategóriákba lehet őket sorolni.

• Vannak olyanok, akiknek élő szerződésük, viszont komoly tartozásuk áll fenn. Ezek egy része a Covid miatti keresőképtelenségből adódik, de olyanok is vannak szép számmal, akik tartozása ennél sokkal nagyobb és akár hosszú évekre visszamenő.
• A második kategóriába azok sorolhatók, akiknek nincs is érvényes szerződése. Sajnos nem ritka jelenség az önkormányzati lakások feltörése, és ezt a problémát az előző városvezetés elég sajátos módon oldotta meg. Jegyzőkönyvben beismertették a lakókkal a feltörés tényét, ebben a jegyzőkönyvben a lakók kötelezettséget vállaltak a kiköltözésre és egy havi összeg fizetésére addig, amíg ez nem történik meg. Azonban ezek után az önkormányzat semmit nem tett az érintettek kilakoltatása végett és a jegyzőkönyv kvázi bérleti szerződésként funkcionált, a lakók fizették a jegyzőkönyvben lévő összeget és ott maradtak. Ezeket a dokumentumokat nevezik sokan „lakáshasználati szerződés”-nek, ami valójában nem egy szerződés, de funkcióját tekintve ekként működik. Hozzátéve, egyfajta racionális magyarázata van ennek, ugyanis a legtöbben akik így költöztek be, kiskorú gyerekekkel voltak, akiket el kellene venni és a szociális ellátórendszerbe tenni, ha a család lakhatása veszélyben van. De ez nem változtat azon a tényen, hogy mások meg éveket várnak egy önkormányzati lakásra, akik ezt jogosan érzik igazságtalannak. A legszörnyűbb az egészben pedig, hogy tudunk olyan emberekről, akik feltörtént az önkormányzati lakást, majd „bérbe adták” rászoruló családoknak. Ennek aggályosságáról szerintem nem kell mondanom semmit.
• És végül a legrosszabb, hogy egyes lakók a közösségi kultúra legalapvetőbb szabályait sem képesek betartani. Éjszaka döngetik a zenét, zaklatják a szomszédokat, nem vagy alig takarítanak maguk után, aminek eredménye, hogy csótányok, bogarak, patkányok lepik el a lakásokat és gyakorlatilag pokollá teszik a tisztességes lakók életét. A helyzetről sok mindent elmond, hogy amikor még 2019 őszén az önkormányzati választások alatt riportot készítettem az ingatlanoknál, valaki megpróbált felülről fejbe dobni egy seprűvel és kb. fél méteren múlott, hogy nem talált el. Erről egy interjúban van szó itt.

 

A három kategória persze nem válik el egymástól mereven, van, akire több is igaz a háromból (néhány családra sajnos az összes). Ami viszont tény, hogy a problémát mindeddig nem sikerült megoldani.

 

Mi történt mostanában?

 

Több alkalommal az alpolgármesteri referens, illetőleg más önkormányzati szakemberek jártak a Lánc utcában, ellenőrzés tartása céljából. Az esetről több városvezető beszámolt, én most Siposné Bikali Éva képviselőnő posztjából idézek.

 

„Újabb, ezúttal a rendőrség bevonásával zajló ellenőrzés történt a Lánc utcai bérlakástömbnél szerda este. Az önkormányzat célja, hogy a törvényesség betartása mellett rendezze a pécsi bérlakásokban élők helyzetét, így a Lánc utcai lakók viszonyait is.

 A pécsi városvezetés átérzi a nehéz körülmények között élő családok helyzetét. A törvénytelenség és bizonytalanság helyett méltányos megoldásra törekszünk mindenki esetében. Nem célunk bármelyik, kilátástalan helyzetbe került lakó életének megkeserítése. Ugyanakkor tudatosan törekszünk arra, hogy a pécsiek közös vagyonát megvédjük, és a lakásokat valóban a helyi családok és fiatalok boldogulására használjuk fel.”

 

A képviselő beszámolója szerint már az első ellenőrzések után voltak olyan illegális lakásfoglalók, akik önként elhagyták a lakásukat. Egyértelműen pozitívnak tartom azt, hogy hosszú idő után végre az önkormányzat elkezdett foglalkozni ezzel a problémával és valamiféle rendszer szemlélettel próbálja megoldani a helyzetet. Ami egyértelmű, valamit lépni kellett már!

 

Akkor mégis mi a baj?

 

A fő problémát az jelenti, hogy amit egyik oldalon a képviselők állítanak, azzal a civil oldalon, főleg a Város Mindenkié Pécs csoport részéről, nem értenek egyet, sőt, homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselnek. A civilek és a lakók részéről számos kritika jelent meg az intézkedésekkel kapcsolatban.

Az egyik, hogy az „ellenőrzéssel érintett” családok közül messze nem mindegyik önkényes lakásfoglaló, vagy közösségi bomlasztó. Vannak ilyenek is, de nem mindegyik. De magam részéről tudok olyan esetről, ahol tényleg csak a Covid miatt  történtek késések, sőt, olyanról is, ahol kifejezetten a közmű kései számlázása miatt állt fenn késedelem.

Másik gyakran megjelenő kritika, hogy az illegális lakásfoglalók egy része pontosan azokból a családokból való, akik évek óta állnak a sorban és várnak a lakásra, és már a gyerekeik elvételét helyezték kilátásba, ha nem oldják meg a lakhatásukat. Ez mondjuk nem legitimál egy törvénytelen tettet, de emberi oldalról valahol megérthető.

Az eljárás kapcsán a Város Mindenkié csoport vitatja, amit az önkormányzat írt, hogy csupán ellenőrzés lenne. Ők bejegyzéseikben kifejezetten agresszív, távozásra felszólító, a jogi eljárásokat teljesen nélkülöző metódusról beszélnek, ami ebben a formában elfogadhatatlan.

Ami még felmerült és szerintem a legaggályosabb probléma mind közül: bár a Bikali Éva által említett ellenőrzés a rendőrség közreműködésével zajlott, az ezt megelőző ellenőrzésen a lakók beszámolója szerint olyan „verőemberek” kísérték az alpolgármesteri referenst, akik korábban igen aktívan részt vettek az illegális lakásbizniszben. Hangsúlyozom, nem voltam ott, meg nem is ismerem az illegális „lakáskereskedőket” (még szerencse) tehát a beszámolókból tudok én is csak tájékozódni. De ha ez igaz, akkor óriási a baj. Nem hiszek a tündérmesékben, hogy a korábban rossz oldalon álló emberek hirtelen megjavulnak és a jó oldalra állnak. Ilyen emberek alkalmazása a szememben azt jelenti, hogy az önkormányzatnak jelenleg semmi sem drága a cél elérése érdekében. Vagy van még egy opció…de abba belegondolni sem merek, így nem is írom le.

 

Nagyon kínos kommunikáció

 

Ahogyan az lenni szokott, ha a pécsi városvezetés kritikát kap, akkor a lapjai válaszolnak rá. De ahogyan azt tették, azon a fejem fogtam. Ugyanis a Pécsi Tükör és a Pécsi Stop cikkének a legfontosabb gondolata az, hogy a Város Mindenkié Egyesület 2020-ban megszűnt, tehát egy nem létező szervezet ugrál.

Nos, ezzel két problémám van. Az egyik, hogy ez így ebben a formában még csak nem is igaz. A Város Mindenkié egy mozgalom, nem egy bejegyzett jogi egyesület, vannak ilyen típusú szervezetek, akik bejegyzés nélkül is legitimen működnek. Az a Város Mindenkié Egyesület, amelyikről beszélnek, meg egy budapesti székhelyű civil egyesület volt, akinek semmi köze ehhez a pécsi csoporthoz. Kb. 10 perc munka lett volna ennek utánanézni…

De engem még nem is az zavar a legjobban, hogy pár városi lap hülyét csinál magából, ilyet már láttunk. Sokkal inkább az, hogy a felmerülő kritikákra semmilyen érdemi reakció nincs. Ezt hívják személyeskedésnek, amikor nem tudunk mit válaszolni az érvekre, akkor érveket elmondó személye ellen indítunk támadást. Már a 11 éves disputás diákjaimnak azt tanítom az első órák egyikén, hogy ilyet nem csinálunk. Úgy látszik, van, akinek még el kell jutnia erre a szintre.

 

Mi lenne a megoldás?

 

Nagyon nehéz ezt a kérdést megválaszolni, mert igazából a jó megoldást nem látom. Az igazat megvallva én lelkiismeret-furdalás nélkül merném kilakoltatni azokat a családokat és lakókat, akik az alapvető viselkedési szabályokat sem képesek betartani. Az önkényes lakásfoglalók kérdése kicsit összetettebb, mert ha mondjuk valaki évek óta jóhiszeműen fizeti a jegyzőkönyvben lévő összeget, annak már csak emiatt is megoldanám valahogy a lakhatását. De azt sem szabad elfelejteni, hogy rengetegen várnak lakásra és az ő érdeküket is muszáj érvényesíteni. A tartozásokat meg rendezni kell, az sem oké, ha valaki ingyen lakik. Viszont ha meg elkezdenek egy agresszív zéró tolerancia intézkedés, az tényleg azzal járhat, hogy akár 40-50 gyereket el kell venni a családjától. A pécsi gyermekotthon nincs felkészülve ennyi gyerek fogadására, a nevelőszülői hálózat szintén gyakorlatilag telített, az örökbefogadásnak meg nagyon szigorú szabályai vannak, és a legtöbb örökbefogadó kisgyereket szeretne nem iskolás és kamaszgyermekeket (ráadásul kérdés, hogy a nagyobb gyerek, aki már kötődik a szüleihez, ezt mennyire tudná elfogadni). Erre a problémára elsőre úgy tűnik, nincs rendezett megoldás.

Amit fontosnak tartok, hogy végre kezdődjön el egy komolyabb érdemi egyeztetés civilek és városvezetők között. Bognár Szilvia alpolgármesterrel egyetértek abban, hogy önállóan ezt a problémát senki nem fogja tudni megoldani, minden érvet meg kell hallgatni és meg kell találni azt a módszert, ami a lehető legtöbb ember érdekét képviseli és rendezi ezt a problémát nem csak elodázza, illetőleg áthelyezi Pécs másik részeire.

A lakások számának növelése nem egyszerű, de 1-2 út talán létezik. Az egyik a felújítási szerződésekben történhetne meg. Ha valaki vállalja, hogy a kezdeti bérleti díjak helyett a rossz állapotban lévő lakásokat helyreállítja, saját költségből, de leírva a bérleti díjból, cserébe évekig biztosítva van a lakása és így az egzisztenciája, az egy járható útnak tűnne. Mondjuk a szociális alapon bérlakást kapók esetén ez aligha működne, de költségelvű, illetőleg piaci bérlőknél lehetséges lenne.

Egy másik érdekes elgondolás az, amit Szombathelyen csináltak, ahol a piacot is bevonták az önkormányzati bérlakás-programba. Az önkormányzat bérelt lakást piaci szereplőktől, amit „továbbadott” az önkormányzati bérlőknek. Mindezt persze nem feltétlenül a legmagasabb piaci árakon tette, ám az adókedvezmények, a hosszútávú bérlet, a jogtisztaság és a különböző garanciák mégis motiváló tényezők lehetnek lakástulajdonosok számára. Így pedig hosszútávon több lakás kiadásra van lehetőség, amivel a várakozó sorokat is lehet csökkenteni. Sajnos a project Szombathelyen is erősen kísérleti stádiumban van, de igyekszem minél többet megtudni erről és lehet valamikor egy hosszabb cikket is készíteni belőle.

 

Ha van véleményed, írd meg kommentben!

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/