Egy jó csípős élesztő – Élesztőház (Fej Tor Potroh Grillkonyha), Budapest, sült debreceni kolbász


Az Élesztőház környékén már sokszor jártam, de mindaddig nem ismertem a helyet, amíg egy rendezvény miatt nem töltöttem ott egy teljes délutánt. És ha már ott jártam, gondoltam, meg is kóstolok valamit. Az ételek 1.000 és 3.000 forint között kb. minden kategóriában voltak, ezúttal egy olcsóbb terméket választottam. Egy pár sült debreceni kolbász, helyben sütött házi lepénykenyérrel, dijoni mustárral, és savanyúsággal. Nem hangzott rosszul, ezzel nem lehet mellé lőni. Sajnos miután elkészült az étel, kb. 20-30 percet várnom kellett vele, mert addig más feladatom volt, de viszonylag jó idő volt, így szerintem sokat nem rontott az összhatáson ez a kis kihűlés.

A tálalás alapvetően tetszett. Hosszában félbevágott debrecenik, kenyérkék, plusz a mustár és a savanyúság, ami egy fél hosszában elvágott savanyú uborkából és 2 savanyú paprikából állt. A mennyisége nem irányzott elő food porn érzést, de azért bőven elegendőnek tűnt.

Az ételnek a legnagyobb erőssége a házi kenyér volt. Belül nagyon puha és friss, a pirítás miatt kívül ropogós, és az ízében is érződött a frissesség. Ez nagyon tetszett az ételben. A debrecenivel is meg voltam elégedve, a jobb fajtából való, erős fűszerezésű, egy kicsit csíp is, de nem durván, abszolute a tűréshatáromon belül volt. A dijoni mustár is valóban dijoni volt, a jellegzetes csípős-kesernyés ízt lehetett benne érezni, de ez a csípősség is teljesen jó volt számomra.

Amivel viszont nagyon nem voltam kibékülve az a savanyúság, és nem a minősége miatt, mert az uborkára ráharapva itt is éreztem, hogy jó alapanyagból dolgoznak. De a paprika, na az már tényleg nagyon csípett, jobban annál, mint amit én kellemesen csípősnek nevezek. És eleve ezt nem értem. Adott egy csípős főétel, hozzá egy csípős mustár, erre adnak még rá egy csípős savanyúságot. Gyakorlatilag ez így rétegkajává változik, mert egy olyan szűk csoporton kívül, akik nagyon szeretik a csípős ételeket, ez már sok lesz az embereknek. Ha pedig kivesszük ebből az ételből a paprikákat, akkor oda jutunk, hogy egy fél savanyú uborka jut a 4 debrecenihez (ami igazából 2, de 4 részre van vágva), az meg nagyon kevés.

Mindent egybevetve a benyomásaim vegyesek. Ez egy jó étel volt, jó minőségű alapanyagokból, és különlegessé tudták tenni ezt az egyébként hétköznapi kaját. Sajnos azonban nem tudok elmenni valami mellett. Ez pedig az 1.200 forintos ára. Egy pár debrecenit sima zsemlével, mustárral és egy kis savanyúval 6-800 forintból elég sok helyen megvan. És felmerül a kérdés, hogy vajon ez az étel megéri-e ennek közel a dupláját. És sajnos erre a kérdésre nem vagyok benne biztos, hogy egyértelműen igen a válaszom. Mert bár ez az étel különleges, de nem eléggé, mindamellett, hogy ettől függetlenül finom és egyszeri megkóstolásra ajánlom.


Értékelésem: 7/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)


Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról