Puzsér vs. Hajdú, avagy miről szól valójában az Alkotmánybíróság döntése?

Puzsér Róbert és Hajdú Péter médián keresztül történő szópárbajai, valamint az ezzel összefüggő jogi eljárások lassan már 5 éve mennek. Amikor ez elkezdődött, sok mindenre számítottam, két dologra azonban nem:

-         Ezek az ügyek ennyire elhúzódnak.

-         Eljutnak egészen az Alkotmánybíróságig.

Az előbbi mondjuk az ügyek számából és a bíróságok leterheltségéből kiindulva talán nem akkora meglepetés, a második azonban igen, nem gondoltam volna, hogy valamelyik fél ilyen messzire elmegy. Azonban erre is sor került.

A történet lényege (ezúttal csak az Alkotmánybíróság által vizsgált eseteké): Puzsér Róbertet a 2014.12.12-én és 2014.12.18-án közzétett bejegyzései miatt perelte be Hajdú Péter, mert szerinte az abban szereplő megjegyzések megsértették az emberi méltóságát, valamint a jó hírnévhez való jogát. Puzsér 2014.12.12-i bejegyzésében többek között pszichopatának nevezi Hajdú Pétert, valamint azt a kifejezést használja, hogy „zavaros körülmények között jutna köztévés szerződésekhez”. A 2014.12.18-i írásában pedig „egy médiapszichopata jogi terrorja”-ként említette Hajdú jogi eljárásait (amelyekből ekkor már több is volt).

Hajdú Péter keresetét az első és a másodfokú bíróság is elutasította, mindkét bíróság azzal indokolta a döntését, hogy Hajdú Péternek – mint közszereplőnek és mint országosan ismert médiaszemélyiségnek – több mindent kell elviselnie, mint egy médiában nem szereplő személynek, erre is tekintettel Puzsér kijelentései – bár meghökkentő és nyers kijelentések – a véleménynyilvánítás jogának korlátait nem lépik túl.

Hajdú ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Jogi képviselője az érvelésében előadta, hogy az első és másodfokú bíróság a jogszabályokat nem az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakkal összhangban értelmezte. Az Alaptörvény ugyanis kimondja az emberi méltósághoz való jogot és a jó hírnév tiszteletben tartását, amit Puzsér kijelentései nyilvánvalóan megsértettek, az első- és másodfokú bíróság azonban ezt a tényt figyelmen kívül hagyta. Utalt arra is, hogy Hajdú Péter nem minősül közszereplőnek, ugyanis az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján csak közhatalmat gyakorló személyek és politikusok tekinthetők közszereplőnek, Hajdú pedig ezek egyikébe sem tartozik. Kitért arra is, hogy Puzsér kijelentései nem véleménynyilvánítások, hanem valótlan tényközlések voltak, így ekként kellett volna értékelni őket.

Az Alkotmánybíróság Hajdúék kérelmét elutasította. Ezt mindkét fél a maga módján értelmezte a közösségi oldalán. Puzsér szerint „ez a persorozat meghatározó lesz a következő évtizedek joggyakorlatában és szólásszabadságról való gondolkodásában. Rossz mulatság, de férfimunka volt. Győzött a sajtószabadság és a kritikához való jog.” Bejegyzésében kitér arra is, hogy „ezzel a határozattal egy picit szabadabb hely lett Magyarország: ez a döntés irányadó lesz minden hasonló jogvitában, és a következő médiapszichopata háromszor is meggondolja majd, milyen eszközökkel próbálja a neki nem tetsző véleményt eltaposni.” 

Hajdú véleménye ezzel szemben a következő: „Az emberi méltóságot sokkal jobban kellene védeni. Mert nonszensz, hogy mostantól ismert édesanyákat, édesapákat vagy nagyszülőket nyilvánosan, jogi következmények nélkül lehet mocskolni. Magyarázzam el az iskolás gyerekeimnek, hogy én nem vagyok pszichopata csak mivel a tv-ben dolgozom, ezért rám lehet ezt mondani. Ez döbbenetes! Hol a határ?? A mai döntés értelemben a közszereplőket bárki nevezheti takonygerincű pszichopatának, ez jogilag mostantól legitim.”

Személyes véleményem az, hogy az egyik fél eltúlozza ennek a döntésnek a jelentőségét, a másik meg teljes egészében mellébeszél, és kijelentései arról árulkodnak, hogy igazából nem is olvasta el figyelmesen a határozatot.

Ezért gondoltam azt, hogy megpróbálok értéksemlegesen írni a témáról, összefoglalom, mit vizsgált az Alkotmánybíróság, milyen döntést hozott, és milyen hatása lehet ennek a jövőre nézve (nem a két fél egymás közötti viszonyában, hanem a hasonló ügyek bírói gyakorlatában). Mindenekelőtt szükséges néhány általános kérdés megválaszolása. Nem fogok kemény jogászkodásba belemenni, megpróbálok rövid, egyszerű, közérthető válaszokat adni.

Véleménynyilvánítás kontra személyiségi jogok. Mi a határ?

A véleménynyilvánítás egy az Alaptörvényben is rögzített jog, ami a szólásszabadsággal áll összefüggésben. Mivel egy jogállamban alapkövetelmény, hogy az emberek a véleményüknek szabadon hangot adjanak, ezért ezt a jogot csak igen szűk körben indokolt korlátozni. Ilyen ok lehet az emberi méltóság és a jó hírnévhez való jog, amelyek szintén alkotmányos alapjogok.

A kérdés az, hogy mi van, amikor ezek ütköznek? A főszabály, hogy minden jog addig terjed, amíg valaki más személyes jogát ezzel nem sértjük. Ugyanakkor óhatatlanul felmerül, hogy mi a határ? Mi az, amikor már a véleményünk megsérti más ember jogait? Ez semmiképpen nem lehet az adott személy szubjektív mércéje, hiszen akkor az emberek sértődékenysége döntene el jogvitákat. Tehát ennél objektívebb határokat kell kialakítani! Ezt azonban megnehezíti, hogy minden  ügy más, minden kijelentést, és minden sértett személy különbözik, így az objektív kritériumok sem lehetnek túlságosan merevek, mert az számos igazságtalan döntést szülne.

Miért számít, hogy valaki közszereplő-e?

Az általános bírói felfogás az, hogy egy közszereplőnek több mindent kell eltűrnie, mint egy átlagembernek. Ennek az az oka, hogy mivel őt sokan ismerik, gyakran szerepel a médiában, és az életének egy része is nyilvános, ezért a tevékenységének a nyilvános kritizálása is tágabb körben, nagyobb mértékben megengedett, mint mások tevékenységének. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a népszerűség és az ismertség ára. Ennek az is a magyarázata, hogy egy médiában szereplő embernek – éppen a média révén – több lehetősége van arra, hogy az őt ért kritikákra reagáljon és ezt a reakcióját eljuttassa az emberekhez.

Politika ide vagy oda, ez elfogadhatatlan

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közszereplőknek mindent tűrniük kell. A személyiségi jogvédelmük nem korlátozott, ha olyasvalami kapcsán éri őket sérelem, ami a köztevékenységükkel nincs összefüggésben. Például, ha valaki azt állítja egy közszereplőről, hogy veri a feleségét (ld. origo esete Juhász Péterrel), akkor itt nem releváns az adott személy közszereplői státusza, mert a családi életével összefüggésben rágalmazták. A másik, hogy az emberi méltóságukban őket sem lehet megsérteni, ezért a kritikának van egy határa, amit azonban egyedileg kell elbírálni. Általános gyakorlat az, hogy a közszereplő tevékenységével nem vagy csak laza összefüggésben álló öncélú sértegetés már túllép a véleménynyilvánításon, így az nem megengedett.

Tényállítás vagy vélemény? Mi a különbség, és miért fontos ez?

Azért jelentős a kérdés, mert a kettő megítélése nem ugyanaz. De nézzük először a különbséget! A tényállítás lényege, hogy a tényállító személy valami a múltban megjelent vagy a jelenben meglévő, objektív, ellenőrizhető dolgot állít egy (vagy több) másik emberről. 

A véleménynyilvánítás ezzel szemben egy szubjektív értékítélet. Hogy egy példával is érzékeltessem: ha valakiről azt állítom, hogy börtönviselt, akkor objektíve ellenőrizhető, hogy igaz-e az állításom, vagy nem. Ha valakit szimplán lehülyézek, az viszont véleménynyilvánítás. Vannak esetek, amikor azonban ez korántsem egyértelmű. Ha mondjuk én valakit teszem azt lekurvázok, az bármelyik lehet. Utalhatok arra is, hogy ő az utcán keresi a kenyerét, de lehet, hogy csak szitokszóként használtam. Ilyenkor a szövegkörnyezetből lehet leginkább eldönteni, hogy ez minek minősül.

Miért van ennek jelentősége jogi szempontból? Azért, mert az általános gyakorlat az, hogy a hamis tényállítások önmagában személyiségi jogokat sértenek (kivéve politikusoknál, de erre még kitérek). Tehát ezesetben ha a tényállításról bebizonyosodik, hogy hamis, akkor túl sok kérdés nem marad. Ha viszont véleménynyilvánításról beszélünk, akkor az emberi méltóság sérelme az irányadó mérce, amit jóval nehezebb igazolni.

Mindezeket összevetve az Alkotmánybíróságnak az alábbi kérdésekre kellett választ adnia:

·         Közszereplőnek minősül-e Hajdú Péter?

·         Puzsér megjegyzései összefüggésben állnak-e Hajdú közszereplői mivoltával?

·         A tett kijelentések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek-e?

Ezek alapján lehet megállapítani a „mércét”, majd eldönteni, hogy Puzsér kijelentései jogsértők voltak-e?

Nézzük ezek után, mik a kérdésre a válaszok?

Közszereplő-e Hajdú Péter?

A kérdés első ránézésre egyértelmű igennek tűnik. Hajdú Péter jogi képviselője ugyanakkor vitatja ezt. Az érvelése szerint az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján csak politikai és közhatalommal rendelkező személyek közszereplők, Hajdú pedig ezek egyikébe sem tartozik bele.

Az Alkotmánybíróság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. Álláspontjában kifejtette, hogy annak ellenére, hogy 2014-ben és 2015-ben valóban hozott jópár olyan döntést, amely kifejezetten a politikai közszereplőkre vonatkozott, a gyakorlat alapján közszereplőnek akkor minősül valaki, „amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti.” Az Alkotmánybíróság szerint egy olyan személy, aki a televízióban, főműsoridőben, évek óta nagy nézettséggel bíró műsort vezet, mindenképpen közéleti szerepet vállaló személynek – vagyis közszereplőnek – minősül.

Azt gondolom, hogy ez tiszta sor. Vitán felül áll az, hogy egy olyan személy, aki ilyen volumenű műsort vezet, és folyamatosan reflektorfényben van, az közszereplőnek tekintendő.

Ami már érdekesebb része a döntésnek, hogy az Alkotmánybíróság különbséget tesz közszereplő és politikai értelemben vett közszereplő között. Utóbbiaknak ugyanis (2014-es és 2015-ös határozatok alapján) kampányidőszakban kis túlzással mindent el kell tűrniük, ami a politikai tevékenységükhöz kapcsolódik, annak sértő szándékától és valóságtartalmától függetlenül. A nem politikai értelemben vett közszereplőknek ezzel szemben nem kell annyi mindent elviselnie, de még így is többet, mint egy átlagembernek.

Izgalmasabb kérdés az, hogy Puzsér megjegyzései Hajdú Péter közszereplői tevékenységével állnak-e összefüggésben? Az Alkotmánybíróságban volt egy párhuzamos indoklás, amely nem így gondolta, de a többségi vélemény szerint erre a kérdésére is igen a válasz. Jómagam is ezen az állásponton vagyok. Puzsér kezdeti kritikái Hajdú Péter tévés tevékenységére irányultak, vagyis, hogy haldokló, gyászoló, rákbeteg, értelmi fogyatékos személyeket tesz a képernyőre pénzszerzés céljából. A jogi terror kifejezés pedig a nagyszámú ellene indított jogi eljárásra utal, ami szintén Hajdú közszereplésével áll összefüggésben, ha csak közvetett módon is. Szóval szerintem a szituáció itt is egyértelmű.

Tényállítás vagy véleménynyilvánítás?

Nézzük meg szó szerint a 3 kifejezést, amit értelmezni kel:

-         „Pszichopata”

-         „Zavaros körülmények között jutna köztévés szerződésekhez”

-         „Egy médiapszichopata jogi terrorja”

Ezek a kifejezések mindegyike akár tényállításként, akár véleménynyilvánításként felfogható. Közös még bennük, hogy objektíve mindhárom cáfolható, így amennyiben tényállítások, Hajdúnak nincs nehéz dolga. De vajon azok-e?

Az Alkotmánybíróság szerint – és egyébként szerintem is – nem. A pszichopatával nyilván nem arra gondolt Puzsér, hogy elmebetegségben szenved Hajdú és zárt osztályon lenne a helye. A jogi terror szintén nem a büntetőjogi értelemben vett terrorcselekmény megvalósulására utal, hanem az ellene indított jogi eljárásokra, amik alkalmasak arra, hogy az ember azokat – a szó köznapi értelmében vett – terrornak élje meg. A legneccesebb talán a „zavaros körülmények között jutna köztévés szerződésekhez” kijelentés, de az adott kontextusban ez is egyértelmű véleménynyilvánítás volt, konkrétumok nélkül.

Összefoglalva tehát az Alkotmánybíróságnak innentől már csak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy egy közszereplőnek ezeket a kritikákat, amik nem tényállítások, el kell-e viselnie? Azt gondolom, erre már nem is lehetett más választ adni, mint azt, hogy igen (csak utalnék arra, hogy a korábban említett párhuzamos indoklás szerint ilyen szintű sérelmek még egy nem közszereplő személy esetén sem lépnek túl a véleménynyilvánítás jogán).

A döntés jelentősége

A döntés tartalma engem túlságosan nem lepett meg, és szerintem sok újdonságot sem tartalmaz, és ha nem két ennyire ismert emberről lenne szó, nagyjából senkit nem is érdekelne. Egy nóvuma azonban úgy gondolom, hogy van. Talán ez az első alkalom, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy közszereplő és politikai közszereplő között van különbség, sőt, akár közszereplő és közszereplő között is lehet annak ismertsége, a közszereplés önkéntessége és más egyéb tényezők alapul vételével. Ez mindenképpen egy olyan gondolat, aminek a jövőben komoly relevanciája lehet.

Nem osztom azonban Puzsér véleményét azzal kapcsolatban, hogy ez a döntés ezen túlmenően komoly relevanciával bír majd a jövőben. Sőt, igazából pont azt mondja ki a döntés, hogy minden ügyben egyedileg kell vizsgálni a közszereplés mértékét, ezáltal még inkább a bíróságokra bízza az ilyen ügyek eldöntését. Ez jogbiztonság szempontjából aggályosnak tűnhet, ugyanakkor szerintem ez a legjárhatóbb opció. Nem lehet igazán objektív kritériumokat állítani a jó hírnév kérdésében. Hiszen ha például egy olyan ügyvéd tevékenységére mondanánk, hogy „egy médiapszichopata jogi terrorja”, aki önkéntes alapon árva gyerekeknek nyújt jogvédelmet és ezzel kerül a kamerák kereszttüzébe, már közel sem olyan biztos, hogy ez a kifejezés nem lenne jogsértő. És szerintem ez így helyes, minden ügyet egyedileg kell vizsgálni. Ebből viszont az is következik, hogy az Alkotmánybíróság határozata sem jogilag, sem erkölcsileg nem bírálja felül a korábbi Puzsért elmarasztaló döntéseket , mert ott más kontextusban, más kifejezéseket használt.

Hajdú Péter véleményét meg nehéz kommentálni. Az Alkotmánybíróság pont nem azt mondta ki, hogy mostantól le lehet pszichopatázni az anyákat, apákat, nagymamákat stb. Sőt, ha az anyaságukkal, apaságukkal összefüggésben tesznek valakire sértő kifejezéseket, azt pont, hogy nem kell eltűrni. De közszereplőként igenis tűrniük kell. Ha ez Hajdúnak nem tetszik, van más opció. Mondjuk el lehet menni tanárnak, péknek, kőművesnek, vagy akár lehet producerként a háttérben, a kamerák mögött tevékenykedni. Egyik sem közszereplő, és egyik esetén sem kell elviselni az ehhez hasonló sértéseket. De nyilván ez kevesebb pénzt is jelent, ezért Hajdú nem ezeket a tevékenységeket folytatja. Azt hiszem, erre mondják, hogy valami valamiért. A gyerekekről meg akkor kellett volna elkezdeni gondolkodni, amikor belevágott a médiatevékenységébe, nem pedig utólag felhasználni az apaságot vagdalkozásra. Az erkölcsi kiselőadása meg már azért is gáz, mert ő maga is nem egy alkalommal sározta Puzsért a nyilvánosság előtt. És ne, ne jöjjön nekem senki azzal, hogy oké, de Puzsér kezdte! Ez a kifogás óvoda középső csoportban még oké, fölötte már gáz!

Összességében, bár a két fél véleményéből egyikkel sem tudok azonosulni, de Puzséré egyértelműen közelebb áll az igazsághoz, mint Hajdúé.

A teljes határozat itt található: https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2018/04/sz_iv_1628_2016.pdf

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/