„Ez csak lángos” – el ne hidd! Maci Lángosozó, Pécs, Stroganoff maci lángos

Amikor az ember meghallja a lángos szót, ösztönösen a strandra asszociál, az ottani sajtos-tejfölös – és általában jó olajos – tésztára. A strandon megvan a varázsa, és az ember szívesen meg is eszegeti, de azért valljuk be, komoly gasztronómiai értéknek nem tekinthető. Éppen ezért, amikor először hallottam életemben arról, hogy Pécsett a Maci Lángosozó milyen kiváló hely, nem nagyon értettem, mi az, ami egy lángosban ennyi ember szimpátiáját kiválthatja. Persze hamar megtudtam, hogy itt a lángosok többsége töltött lángos, ami azért egy picivel már érdekesebbé teszi a dolgot. Azóta többször jártam ott, az utolsó emlékeim egyikét osztom meg.

Benn a „pult” mellett van az étlap. Nem túl bonyolult, vannak sima lángosok, vega töltött lángosok, húsos töltött lángosok, „maci lángosok” (zöldséges-húsos töltött lángosok), chilis babos töltött lángosok, bolognai ragus töltött lángosok és hamburgerhúsos töltött lángosok...és egyébként mindegyikből legalább 10 különböző féle. Szóval választék van bőven. Meg van palacsinta is, üdítő is, illetve fél liter teát is lehet venni 200 forintért. A hely kedves, barátságos, sok plüss macival és viszonylag tág térrel.

Az étlapon láttam egy különlegesnek tűnő lángost, Stroganoff maci becenéven (ez egyébként szerintem idén került fel az étlapjukra). Az alapanyagai: szalámi, bacon, gomba, csemege uborka, mustár, tejföl. Nagyon jól hangzik. Csakhogy a gombát nem szeretem, ezért a nélkül kértem. A szakács megkérdezte, hogy ne tegyen-e bele kukoricát gomba helyett? Annyira azért se vagyok oda, de ha már felajánlotta, akkor mondtam, hogy nem, de egy kis paradicsomnak örülnék. Rendben volt, így is kaptam. Ezenkívül fél liter teát is kértem. A teát azonnal megkaptam, a lángosra kb. 15 percet kellett várnom, de mivel frissen készítik, ez normális (egyébként lehet előrendelni, ha valaki akar, és akkor időpontra készítik el neki és nem kell várakozni).

Addig is a teával voltam el (a félreértések elkerülése végett: a pohár tele volt). Kicsit a klasszikus menzateákra emlékeztet, jó sok citrommal. Ezt a vonulatot én kifejezetten szeretem, úgyhogy nincs ezzel semmi baj, nagyon ízlett, melegen és hidegen is fogyasztható, ráadásul 200 forintért azért kevés helyen kapunk fél liter italt (még a bevásárlóközpontokban is drágábbak a fél literes üdítők, hát még a kajáldákban).

Ezután érkezett a lángos. Nem tudom a képből ez mennyire jön le, de ez a tányér méretben sokkal közelebb áll egy pizzatányérhoz, mint egy ebédkor használatos tányérhoz. Tehát jó nagy. A tésztája nekem nagyon bejön, különösen az, hogy egyáltalán nem érződik sem az, hogy zsíros, sem az, hogy olajos lenne. Gondolom, hogy kap egy kis „tisztítást”, mielőtt a vendég megkapja, de ezzel együtt is remek, minőségében össze sem hasonlító az átlagos strandi lángosozóval. A külseje nagyon finom, ropogós. A belseje pedig puha.

Ami a tölteléket illeti, nyilván ezek bolti termékek, viszont annak örülök, hogy nem a legalsó polcról érkeznek. A szalámi enyhén paprikás, oké. A bacon kis meglepetés volt, de kellemes. A bacon kiírás ugyanis a tapasztalatom alapján 3 dolgot is szokott jelenteni. Az egyik, amiért mérges vagyok, hogy sonkás felvágottnak adják a bacon elnevezést. A másik, amikor hosszú, vékony szalonnaszeleteket sütnek meg és adják az ételhez. Itt pedig konkrétan szallonapörcöket tettek a lángosba. Azt gondolom, hogy ízben ez a legjobb fajta szalonna, így örülök, hogy ez került bele. A mustár és az uborka a klasszikus „stroganoff-érzést” adta meg, savanykás ízt biztosított az ételnek, a paradicsom és a tejföl pedig lágyította, frissítette ezt a karakteres ízvilágot.

Ami a mennyiségét illeti, ahhoz, hogy egy ilyet meg tudjak enni, bizony elég éhesnek kell lennem. Általában olyankor szokott menni, amikor nem reggelizem és legtöbbször vacsorára sem sok szokott már lemenni. Szóval, ahogy a lángosozóban kihelyezett tábla is mondja: „Ebben a helységben fogyózni tilos!”.

Néhány apróságra azért fel kell hívnom a figyelmet, ami egyesekben diszkomfortérzetet kelthet. Kiszállítás nincs, klasszikus értelemben vett felszolgálás sem, pultnál kell rendelni, átvenni az ételt és fizetni, a nyitva tartás csak 17 óráig van, és előfordult már, hogy valaki a zárás előtt 15 perccel betoppanva már nem kapott ételt, mert elfogyott a tészta. Ezek elsőre durvának tűnhetnek, valójában viszont nagyon könnyen hozzá lehet szokni, a kiszolgálás hiánya engem egyáltalán nem zavar, enni ebédelni járok oda, nem a nyitvatartási idő utolsó perceiben (aki meg akkorra menne, annak javaslom az előrendelést), meg igazából azt érzem, hogy ezek szükséges áldozatok ahhoz, hogy a költségeket minimalizálják és a legtöbb kajáldához képest olcsón tudják árulni az egyébként kiváló minőségű terméküket.

Az egész ételért és a teáért 1.310 forintot fizettem, ami a lángos és az ital mennyiségének tükrében egyáltalán nem drága, sőt! Ez a hely nem egy elsőosztályú étterem, nem azért alakult. Ugyanakkor azt gondolom, hogy amit lángos szinten el lehet érni, azt kimaxolta.

Értékelésem: 10/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről:  https://www.facebook.com/MaciLangosozo/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/