Vissza a múltamba 38. – Salamonis titkai

 

Picit az elmúlt időszakban elcsúsztam, de végeztem már Steve Jackson és Jonathan Green új könyvével, a Salamonis titkaival, amiről jöjjön is egy kritika. Általában a két nagy szerzőnél az az érzésem, hogy Livingstone inkább a szokott mechanikákat használja, Jackson viszont mer újítani. Itt is ezt éreztem, de az egyediség ugyebár mindig kétes. Így kíváncsi voltam, itt mit hoz ki belőle. A pontozásom a szokásos, lássuk, mennyire tetszett a könyv!

 

Történet (5): Érdekes, hogy a 2010 utáni Jackson ill. Livingstone könyveknél egyre gyakoribb, hogy amikor belekezdünk a könyvbe, még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz a küldetésünk. Ez persze nem baj, csak kicsit furcsa, hogy ez az irány egyszerre elindult. Ebben a kalandban egy szépreményű ifjúként kezdjük pályafutásunkat, vágyunk, hogy kalandorok legyünk, de már az elején jön a probléma, ugyanis elveszik a hátizsákunk. Így az első salapengőinket csak kemény munkával (esetleg valami más módon…) tudjuk megszerezni. Tetszik a kalandnak ez a része, érezhető benne, hogy mivel jár a szegénység, amikor még egy éjszakai szállás költsége is majdnem meghaladja az addigi összes keresetünket. Aztán ha visszaszerezzük a táskánkat, már egyenesbe áll az életünk. Egy rövid tanulási, illetve tapasztalási folyamatot követően belevethetjük magunkat kalandorként a különböző küldetésekbe. És számomra itt jön a könyv igazi zsenialitása: a kaland számos miniküldetést ad nekünk, amiket egyesével kell teljesíteni, de mindegyikkel egyre közelebb kerülünk az egységes egészhez, majd a végén jön a fő feladat, amit teljesítenünk kell, konkrétan a visolyok okozta veszély. A végső küldetésünk ennek a megoldása.

A szabályrendszerben az az újítás, hogy az elején meglehetősen alacsony értékekkel rendelkezünk és a kalandnak egy szakaszán a meglévő dicsület pontjaink alapján lehet növelni az értékeinket, és mi döntjük el, hogy melyiket mennyivel. Ez az ötlet nagyon tetszik, de itt is érzek egy hasonló aránytalanságot, mint a Krampusz éjszakájában, ugyanis aki kicsit ismeri a KJK könyveket, tudja, hogy egy ügyességet egy életerővel össze sem lehet hasonlítani. Arról nem beszélve, hogy a könyv nagyon sok esélyt ad az élelem használatára, így kevés ÉP-vel sem teljesíthetetlen a küldetés. Szerencsére azért a pontok számát maximalizálja a könyv és nem is lehet annyi dicsületet használni, hogy nagyon morbid karakterünk legyen, így itt ez nem teszi túl könnyűvé a játékot. A játék elején e mellett lehet különböző képességekre is szert tenni, amik kisebb-nagyobb mértékben hasznosak lesznek a játék során (viszont nem túl sokat lehet megszerezni belőlük). Nekem személyes kedvencem a betűvetés, szerintem önmagában a képesség is ad egy olyan extrát a játékba, ami nagyon megnöveli az élményfaktort SPOILER!!! és azért meg is növeli az esélyt a sikerre, mert nagyon fontos információkat lehet megszerezni némi gondolkodással Spoiler vége! Ami még külön tetszik, az az álomvilágbéli játék, ami bár egy sima labirintus-kaland, ám a különleges körülmények között mégis izgalmas. Aprócska, de viszonylag ritkán használt kreativitás, hogy az egyik miniképnek is lehet jelentősége a kalandban, ez tetszett (bár a végefele már nem annyira figyeltem rá oda, amikor volt elég pénzem).

Nagyon bejön nekem itt is, hogy azt a folyamatot, ahogy a főszereplő karakter egy szinte gyerekből majdhogynem egy hőssé változik, végigkövethetjük. Jó, nem olyan komplexen, mint a Bíbor Áradatban, de azért így is jó és legalább letisztultabb a játék, mint Paul Mason művében. Ami még egy kis extra az a napok jelölése, de valójában ez egy trükk az idő múlásának jelölésére, ugyanis minden bejegyzésnél olyan számú nap telik el, ami 7-tel osztva egyes maradékot ad. Így valójában ez arra jó, hogy minden küldetésünk után a soron következő naphoz érünk, így a végjáték előtt egy küldetést leszámítva mindet tudjuk teljesíteni SPOILER!!! de van egy olyan küldetés, aminél át lehet menni egy másikba, így ha jól választunk, akkor az összeset végigjátszhatjuk. Spoiler vége!

A könyvben lévő karakterek is nagyon tetszenek, a játék elején számos érdekes szereplőbe belebotolhatunk, Ruznik Ullsen sokat tud segíteni, míg a Garasos egy nagyon kellemetlen karakter, akinek lett volna kedvem vérét venni, ha a kaland engedte volna. Ebben a könyvben is benne van némi nosztalgia-faktor, leginkább a jövőben megjelenő Creature of Havoc kalandból, az elején Easter Egg szintjén, majd egy küldetésben is. Ez utóbbi talán a kaland legkevésbé eredeti része, itt azért nagyon ugyanaz történik a mocsárban, mint az eredeti könyvben (bár annál azért sokkal könnyebb). De összességében azt gondolom, hogy az egész nagyon szuper.

 

Gondolkodás/szerencse (4): Nagyon-nagyon hezitáltam, hogy két pontból melyiket adjam, itt most végül a magasabbat adtam meg, leginkább azért, mert nem akartam dupla büntetést adni egy momentum miatt a kalandnak. De erről még később részletesebben írok. Ami még befolyásolt, hogy nekem volt betűvetés a képességeim között, ami szerintem itt nagyon sokat számít, ugyanis olyan információkhoz, amiket nem szereztünk meg, rejtvényeken keresztül juthatunk hozzá, sőt, néha-néha akár halálos szituációkból is kimenekíthet minket. Ha ez a képesség jelen van, majdnem a teljes kalandban ébren tartja a logikánkat. De egyébként is tele van a könyv erkölcsi-logikai dilemmákkal, főleg az elején, hogy mire vetemedünk azért, hogy minimális pénzt szerezzünk és azt mire használjuk fel. Később a küldetéseknél is fontos a választás sorrendje és azért ezt is befolyásolhatják a közben szerzett információk. E mellett több küldetésnél vannak gondolkodósabb részek. Ami miatt viszont le lehetett vonni pontot, az egyrészt az, hogy a pénzszerzés sok tekintetben szerencsejáték (pl. a disznó fejek utáni kockadobás), illetve többször eljátssza a kaland, hogyha nincs elég pénzünk vagy nincs meg egy tárgyunk, akkor szerencsepróba dönt a sorsunkról. Szóval azért nem tökéletes a kép.

 

Nehézség (3): Itt viszont szintén két opcióból a szigorúbbat adtam. Becsapós a kaland, mert nem tűnik annyira nehéznek, de valójában egyáltalán nem könnyű becsülettel teljesíteni. Már az elején sem, mert egyáltalán nem biztos, hogy mire megtudjuk, hol van a hátizsákunk, addigra a kiváltásának a díját össze tudjuk szedni, a szerencsepróba pedig az akkori szerencse pontjainkkal több mint necces. A küldetések többségét magában nem olyan nehéz teljesíteni, ugyanakkor szinte mindegyikben van valami, amit ha nem teljesítünk, akkor a végén csattan az ostor. Az igazi nehézség ugyanis a végjáték. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy hol keressük a Reszkető embert, majd ha megtaláljuk, egy olyan tárgyat kell használnunk, ami bár Salamonisban van, de csak egyszer lehet hozzájutni, és nekem csak a jó öreg KJK-s megérzéseim súgták azt, hogy erre bizony szükség lesz és meg kell szerezni. A végén a főzet elkészítéséhez meg szükség van 4 komponensre, amik közül egy ugyan kiváltható szerencsepróbával, de természetesen a legkönnyebben megszerezhető. És ezekből a komponensekből van egy, aminek a megszerzését teljesen inkorrektnek tartom, és ami miatt nem tudtam magasabb pontot adni. Átmegyek Spoilerbe, hogy ne okozzak meglepetést annak, aki izgulni akar. SPOILER!!! A fekete unikornis vérénél dönthetünk, hogy egyedül megyünk, vagy felfogadunk segítőket. Nyilván alapból sokkal logikusabb, hogy egy ilyen feladatot szakértő segítségével teljesítünk. Ezt a tanácsot adja nekünk egy olyan karakter is, aki egyébként segít nekünk a küldetések kapcsán, nem a kárunkat akarja. Viszont, ha csapatban megyünk, biztosan nem találkozunk az elfekkel és sehogy nem szerezhetjük meg az egyik komponenst, ami a végén kötelező. Ez szerintem rettenetesen inkorrekt. Oké, a KJK-könyvekben helye van a félrevezetéseknek, de ez akkor jó, ha ennek van valami előzménye, vagy vannak legalább érvek a mellett, hogy ne azt tegyük, amire tanácsolnak vagy utasítanak. Ha ez előzmény és utaló jel nélkül történik, akkor az szerintem még rosszabb, mint egy jobbra-balra ösvényválasztás. Ráadásul a végén a dicsület-pont összevetésnek sincs semmi értelme, hiszen csak akkor van meg nekünk az alikorn, ha az arany tölgyfalevél is (ez utóbbi esetleg azzal feloldható, hogy egy helyen el lehet veszíteni valamilyen tárgyat). Szóval ez így nem tetszett. Spoiler vége! Ha már van egy nehezen megszerezhető komponens, akkor szerintem korrektebb lett volna, ha ez váltható ki szerencsepróbával. Ellenfeleink egyébként nem túl erősek, de mivel mi is gyengébbek vagyunk az átlagnál, ez nagyjából kiegyensúlyozott.

 

Játékélmény (5): Az előző pontban felhozott hiba ellenére is azt mondom, hogy ez egy mestermű. Végig azt éreztem, hogy a kaland lüktet, átélem a szituációkat, amik benne vannak, történjenek akár még zöldfülű, szépreményű kalandor-jelöltként, akár már tapasztaltabb harcosként. A küldetések közül mindegyik megütött egy minimumszintet, nyilván volt, ami kevésbé izgalmas, de ez meg a fokozatosság miatt kellett. Viszont például Alsent atya (most esett le a fordítás…) kalandja remek. Annak is örülök, hogy bár a vége valóban nehéz, összességében pont annyira veszi komolyan magát, amennyire a történethez illik, és ehhez a kalandhoz az is nagyon passzol, hogy sok halálmező nem jár tényleges halállal, hanem csak egyszerűen elveszítjük a hírnevünket és így valami civil munka mellett döntünk. A kaland végjátéka viszonylag egyszerű, de mégis izgalmas, sok rendkívüli nincs benne, viszont a hangulata mindenért kompenzál. A változó helyszínek, a nem túlzásba vitt nosztalgia, a pénz szerepe, a különböző feladatok egy olyan változatosságot adnak a játéknak, ami szerintem eléri, hogy senki se akarja igazán letenni a könyvet, ha egyszer elkezdte játszani. Szóval csak annyit tudok kívánni, hogy soha rosszabb kalandot!

 

Összességében: 17/20

 

Ezzel pedig idén először ideje előszedni a TOP-listánkat, megnézni, hogy állunk, mivel 17 ponttal már simán fel lehet rá kerülni. Márpedig ez fel fog, olyannyira, hogy a 17 pontosok közül nekem ez tetszett a legjobban, így a harmadik helyre ér fel, a többit pedig eggyel lejjebb szorítja. Így a TOP-lista jelenleg így néz ki:

 

1. A nekromanta éjszakája

2. Éjsárkány

3. Salamonis titkai

4. Vihargyilkos

5. Drumer átka

 

Remélem, mindenkinek tetszett az elemzés, következő hónapban egy minikaland-füzettel fogok érkezni. Addig pár más témájú írásom is lesz, azokat is olvassátok el!

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/