Tóth vs. Hadházy – az első csörte?

 

Abban, hogy Hadházy Ákos elindul valamelyik előválasztáson, semmi meglepő nincs. Arra is fel mertem volna tenni egy nagyobb összeget, hogy ezt a Momentum színeiben fogja megtenni. Ami azonban már némiképp meglepő volt, hogy mindezt Zuglóban teszi. Ez pedig szemlátomást nem csak engem lepett meg, hanem az MSZP-t is, legalábbis az ottani potenciális jelölt, Tóth Csaba nyilatkozatai ezt árulják el. De sajnos a helytelenítő véleménynél itt már jóval több hangzott el. Tóth egy olyan embernek nevezte Hadházyt, aki gyakrabban vált politikai pártot, mint alsógatyát, Hadházy pedig már felhánytorgatta Tóth néhány gyanús politikai ügyét. A konkrét ügyek kevésbé érdekelnek, ugyanakkor azt érzem, hogy ami most történik, az egy kellemetlen előfutára lehet az ellenzék belső küzdelmeinek, amiből csak egyvalaki jöhet ki jól: a Fidesz

 

Miért pont Zugló?

 

Jogosan merül fel a kérdés: miért pont Zuglót választotta Hadházy Ákos és a Momentum? Szögezzük le: semmilyen olyan kötődése nincs az egyéni választókerülethez Hadházynak, ami emocionális szempontból ezt indokolttá teszi. Sosem élt ott, sosem dolgozott ott és semmivel sem ismerik őt ott jobban, mint bárhol máshol az országban. Nyilvánvaló, hogy ennek valami más oka van.

Az ok teljesen egyértelműen a választókerület nyerhetősége. A 2018-as választásokon Tóth Csaba a Zuglói választókerületben az egyik legnagyobb ellenzéki győzelmet aratta, a szavazatok több mint 47%-át szerezte meg, szemben a Fideszes jelölt bő 35%-ával. 2014-ben valamivel izgalmasabb volt a végeredmény, de Tóth Csaba ott is megszerezte a szavazatok közel 40%-át szemben a Fidesz 36%-ával. Ebből tehát úgy tűnik, hogy egy egyértelműen nyerhető körzetre próbál lecsapni a Momentum ebben a pillanatban.

Hadházy esetében érthető a motiváció. 2018-ban ő a Tolna megyei egyes választókerületben indult, ahol hiába lépett vissza az Mszp-s Harangozó Tamás a javára, így is jelentősnek mondható, 16%-os vereséget szenvedett a Fideszes Horváth Istvántól, és még a Jobbik esetleges visszalépése sem segített volna neki, mivel a Fidesz 50% feletti eredménnyel zárt. Tehát látható, hogy Szekszárdon még ellenzéki összefogással is elég necces a győzelem. Ellenben Zuglóban behúzható, sőt, lehet, egyszerűbb Tóth Csabát megverni egy előválasztáson, mint Horváth Istvánt egy rendes választáson.

A Momentum részéről szintén érthető a politikai stratégia: hiába gyenge jelenleg pártszinten az MSZP, Tóth Csaba neve az adott kerületben van olyan erős, hogyha valaki noname jelöltet álltanának vele szemben, az aligha tudná őt legyőzni. De egy országosan ismert politikus azonnal megnöveli az esélyeket és így megszerezhetnek egy előzetesen nem kalkulált helyet. Ha nyernek, Hadházy az ő frakciójukba ül, ha meg vesztenek, mégiscsak egy párton kívüli ember vesztett. Nincs nagy kockázat, nyerési esély annál több.

 

Erről szól az előválasztás…

 

Nemrégiben Gyurcsány Ferenc meg a Momentum részéről is elhangzott, hogy 106 előválasztásra fog sor kerülni. Amennyiben ez már tény, akkor Tóth Csaba felindulása már ebből a szempontból is érthetetlen. Ebben az esetben ugyanis biztos volt, hogy lesz az előválasztáson ellenfele.

Az persze elképzelhető, hogy arra számított, hogy csak valamelyik párt elindít vele szemben egy kamujelöltet, aki vállalja a választási vesztes szerepét, gyakorlatilag nem is kampányol és így ő átgyalogol az előválasztáson. Ugyanakkor azt gondolom, hogyha tényleg csak így kivitelezhető a 106 előválasztás, akkor teljesen felesleges ennyit tartani. Egy előválasztáson vagy legyen valódi verseny, vagy akkor inkább meg se tartsuk, színjátéknak drága és gyenge is.

 

…de biztos, hogy ez jó így?

 

Noha Tóth Csaba kijelentését önmagában véve egy egyszerű pozícióféltésnek tartom, sajnos bizonyos szempontból azért mégiscsak előtérbe helyez egy kétségkívül valós problémát. Tény, hogy az ellenzéknek nincs annyi országosan vagy helyi szinten ismert, erős, hiteles jelöltje, aki mögé egy teljes választókerület fel tudna sorakozni.

Viszont ha az ismert politikusok száma viszonylag kevés, akkor mennyire jó stratégia az, hogy ők egymással versengenek? Hiszen lehetséges, hogy két különböző kerületben indulva Tóth Csaba és Hadházy Ákos is meg tudná szerezni a győzelmet. Így viszont az egyikük óhatatlanul is ki fog esni. Az egyetlen kivétel ez alól, ha kitalálják, hogy egy jelölt több kerületben is elindul az előválasztáson. Ez „jogilag” elvileg lehetséges, hiszen az előválasztások a jelölések előtt hónapokkal lesznek, de őszintén: mennyire lesz hiteles egy olyan politikus, aki 4-5 helyen elindul, aztán „valamelyik majd csak bejön”? Maga a jelölt se jönne ki belőle túl jól, nem beszélve arról, hogy kutyakomédiává válna az egész rendszer.

De van valami, amitől még ennél is jobban félek, amiről korábban is írtam. Ha elharapózik két jelölt között a kampány, akkor egyrészről óriási erőforrások mennek el az egymás elleni harcra, ami az igazi ellenfél ellen hiányozni fog. Másrészt, ha Tóth így nyilvánul meg Hadházyról és fordítva, akkor hogyan érjük el azt a célt, hogy a vesztes jelölt szavazói rátegyék a voksot a győztesre? Annak meg semmi értelme, hogy a két egymást szapuló jelöltből az egyik megnyeri az előválasztást, aztán később az veszít a FIDESZ ellen.

 

Mit kellene tenni?

 

Továbbra is azt mondom, hogy leginkább el kellene felejteni a 106 előválasztást és megállapodni pártonként mondjuk 5-5 EVK-ban, amit ők visznek és pont. A többiben meg lehet előválasztani (ahol tényleg van 2 olyan jelölt, aki miatt érdemes). Akkor egyik pártnak sem kéne attól félnie, hogy a legerősebb embere (pártelnök, frakcióvezető vagy egy stabil pont) már az első fordulóban kiesik és mindenki érintett lesz a választásokban is.

Ha meg mindenképpen ragaszkodunk a 106 előválasztáshoz, akkor elgondolkodtató lenne valamiféle egységes etikai szabályzat elfogadása a kampány során, aminek túllépése következményeket vonhat maga után. Illetve én nagyon szívesen megnézném, amint 1-2 vezető politikus tököt növeszt magának és felvállalja, hogy elindul egy olyan kerületben, ahol a Fidesz hagyományosan erős, de ahol valószínűleg nem lesz komoly ellenfele az előválasztáson. És megmutatná, hogy nem csak a könnyen nyerhető kerületekben lehet küzdeni. Eddig sajnos mindösszesen egy ilyet látunk a palettán, Schmuck Erzsébet nagykátai indulása tipikusan egy olyan bátor lépés, ami az eddigi eredmények ismeretében nem biztos, hogy sikeres lesz, de legalább megpróbálja és dolgozik érte, hogy sikerüljön. Sokkal több ilyet szeretnék látni az ellenzéktől! Mert lássuk, be, ha az összes ismert ellenzéki politikus országszerte betömörül 15-20 nyerhető választókerületbe, az nem több, mint az erőforrások felesleges pazarlása.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/