10 alkalom, amikor nem voltam büszke a magyar focira

 

Az elmúlt évtized a magyar futball tekintetében óriási hullámvasút volt. Bizonyos alkalmakkor a poklokban érezhettük magunkat, máskor a mennyekben. Ezért úgy döntöttem, hogy csinálok 1-1 tízes listát, hogy mik voltak az elmúlt évtizedben a magyar futball legdicsőbb és leginkább szégyenletes pillanatai. A listát a negatívval kezdem, de annál nagyobb lesz az öröm, amikor majd egy hét múlva jönnek a pozitívumok is. A listára felkerülhet bármilyen esemény, de elsősorban „pillanatnyi” eseményeket teszek be, nem pedig évtizedes folyamatokat (talán egyet kivéve). Na lássuk is, miket éreztem én a legcikibbnek az elmúlt években.

 

10. A Debrecen kiesése a BATE-Boriszov ellen – 2014

 

A fehérorosz csapat a rémálmainkban jelent meg az évtizedben, ugyanis 2012-ben és 2014-ben a Debrecent, 2015-ben meg a Fehérvárt búcsúztatta a BL-ből, de 2018-ban az EL csoportkörben is kettős győzelmet ért el a fehérvári gárda ellen. Szögezzük le, a BATE van olyan szintű csapat, hogy önmagában a kiesés még nem lenne szégyen. Ami itt mégis azzá teszi, azok a körülmények. A hazai 1-0-s győzelmet követően már idegenben is vezetett 1-0-ra a magyar csapat, ám az első félidő derekán jött Bouadla és egy teljesen felesleges szabálytalansággal állíttatta ki magát. Ezután a BATE még a félidőben egyenlített, majd a második félidőben a vezetést is megszerezte. Ekkor idegenben lőtt gól miatt mindig a Debrecennek állt a zászló, ám Kondás Elemér a mai napig érthetetlen módon belső védő poszton cserélt a meccs végén. Hogy emiatt vagy más okból, azt nem tudni, de tény, hogy az utolsó percekben még egyet kapott a Loki, ezzel megpecsételve a sorsukat. Pedig ha kibírják, már biztos a csoportkör (ami végül nem lett meg).

 

9. Válogatott vereségek Románia és Hollandia ellen - 2014

 

Ez szintén az a kategória, ahol nem elsősorban a vereség ténye bánt, mert azért Romániában meg Hollandiában is ki lehet kapni. A nagyobb baj itt a hozzáállással volt. Romániában rögtön az elején egy nevetséges hibával kerültünk hátrányba, majd még a félidőben megkaptuk a másodikat, és 1-2 akción kívül kb. momentuma nem volt a csapatnak. A hollandok elleni 8-1-et meg inkább hagyjuk is. Ami külön keserű volt ezekben az esetekben, hogy egyébként a válogatott néha-néha már egész pofásan játszott, és azért a holland-török-román-észt-andorrai hatosból a harmadik hely egy vállalható eredmény lett. De ha belegondolunk, hogy egy pont Romániában már pótselejtezőt ért volna, akkor azért más a leányzó fekvése. Nem véletlen, hogy a hollandok elleni vereség Egervári Sándor állásába került.

 

8. Dzsudzsák Balázs átigazolásai

 

10 évvel ezelőtt még mindenki arról beszélt, hogy vajon Dzsudzsák Balázs hova fog eligazolni a holland PSV Eindhovenből, ahol nagyon hamar közönségkedvenc lett. Ám  választása a legtöbb embert hidegzuhanyként érte. Az Anzsi Mahacskala rengeteg pénzből szeretett volna egy sztárcsapatot összerakni és ebbe Balázs is tökéletesen belefért, aki végül a pénzt választva odament. Ám sem Dzsudzsák nem találta igazán a helyét, sem a Mahacskala nem vált élcsapattá. Ezután Balázs a Dinamo Moszkvához igazolt, de Törökországban, Kazahsztánban és az Egyesült Arab Emirátusokban is volt csapata, mi meg folyamatosan kérdeztük, hogy a PSV-ből hogy lehetett ide eljutni. Anyagilag persze nyilván megérte neki, de azért elmondhatjuk, hogy ennél a karriernél többre számítottunk.

 

7. George Leekens kinevezése (2017)

 

A 2018-as vb-re való selejtező kudarcai Berndt Storck állásába is kerültek. Az viszont szerintem mindenki számára érthetetlen volt, hogy miért az akkor 68 éves belga trénerre esett végül az MLSZ választása, amikor jóformán semmilyen szakmai érv nem szólt mellette. Aztán az eredmények is igazolták a kétkedőket. 4 mérkőzésen mindösszesen egy döntetlent tudott a csapat vele elérni 3 vereséggel olyan veretes csapatok ellen, mint Kazahsztán vagy Ausztrália. Az egyetlen pozitívum ebben a történetben az volt, hogy az MLSZ időben reagált, és elküldte a belga trénert, helyére pedig Marco Rossit ültette, ami egy sikerszéria kezdete volt.

 

6. A Fehérvár korai kiesései (2013, 2019)

 

2012-ben óriási bravúr volt, hogy az akkor még Videoton néven futó csapat 3 esélyesebb ellenfélen át az Európa-Liga csoportkörébe került, és ott is szerzett hat pontot. Ezek után érthetetlen volt, hogy egy évvel később 2-1, 1-0-s összesítéssel kiesett a montenegroi Mladost Podgorica csapata ellen. Ezután 5 éven keresztül nem jutott magyar csapat nemzetközi csoportkörbe. 2018-ban ismételten a fehérvári alakulat érte el ezt a bravúrt, és ezúttal már 7 pontot tudtak szerezni az Európa Liga csoportkörében. Egy évvel később megint nagy reményekkel jött az indulás és itt még az első – szintén montenegroi – csapat ellen nem volt gond, utána viszont hosszabbításos vereséggel kiestek az FC Vaduz ellen. Úgy tűnik, hogy a csapat egy sikeres év után nem tud egy jó szezont produkálni, ami lehetetlenné teszi a jó kiemeléseket hosszú távon. Az is igaz mondjuk, hogy mind 2013-ban mind 2019-ben az Európa Liga harmadik fordulójában egy elég kemény ellenfél állta volna az útjukat (a Sevilla, illetőleg az Eintracht Frankfurt), de addig azért illet volna eljutni minden alkalommal.

 

5. A Ferencváros kiesése a Partizani ellen (2016)

 

Amit a Fradi a 2016-os évben Fortunától kaphatott, azt megkapta. Eleve nem kiemeltként az albán bajnokkal összesorsolni a csapatot nem kis szerencse, ráadásul a Skenderbeu kizárása miatt még csak nem is a bajnokkal, hanem az ezüstérmessel kellett játszani, konkrétan a Fradinál sokkal rosszabb anyagi helyzetben lévő tiranai csapattal. Ám az események nagyon nem a szájízünk szerint alakultak. Már idegenben is eléggé döcögött a játék, de ott még egy 1-1-es döntetlent sikerült elérni. Hazai pályán viszont megint nem sikerült legyőzni az albánokat, és tizenegyesekkel kiesett a magyar csapat. Önmagában ez a vereség nagyon gáz, de ami az igazán kellemetlen dolog volt ebben, hogy a 2. fordulóban még élből kiestek a csapatok. Ha meg a Fradi továbbment volna, akkor 2 párharcból elég lett volna egyet megnyernie, hogy csoportkörben játszhasson. Valamint az itt elhullajtott koefficiens pontok is hozzájárultak a Fradi 2017-es és 2018-as balszerencsés sorsolásához.

 

4. Az új Fradi-sas (2015)

 

A Ferencváros számára az egykori Sas egy igazi státuszszimbólum volt, így már amikor megjelent a hír, hogy egy új kabalája lesz a csapatnak, az is felháborodást keltett. De hogy ki volt, aki komolyan gondolta, hogy ez az elcseszett kotlós majd betölti azt az űrt a szurkolók szívében, az a mai napig rejtély számomra. Már a sas megjelenése kettős megítélésű volt a szakma és a rajongók körében: volt, aki röhögött, volt, aki kiakadt rajta. A szerencsétlen állat később sem tudta magát bezárni a rajongók szívébe, olyannyira nem, hogy 2017-ben egy pályázaton újabb Fradi-sas született. Véleményem szerint ez is messze volt a legelsőtől, de azért a korábbi csirkénél mégiscsak vállalhatóbb. A 2015-ös verzió pedig ma már csak a szurkolók emlékében meg néhány mémben jelenik meg.

 

3. A bajnokcsapat szétverése Fehérváron (2015)

 

A 2014/2015-ös szezon minden szempontból a Videoton szája íze szerint alakult. A csapat nem csak pontrekorddal bajnok lett, de látszódott, hogy egyben van, megvan a bizalom az edző irányába. Legalábbis télig. Utána azonban érthetetlen dolgok történtek. A lejáró szerződésű játékosok kontraktusainak meghosszabbítása csúszott, miközben Burcsa Győző révén évközben olyan játékosok érkeztek a csapathoz, akiknek létjogosultságát nem igazán értette senki, hisz az adott posztokon bőven voltak erős játékosok. Majd tavasszal bejelentették Carillo távozását, mondván, hogy komoly anyagi és erkölcsi kárt okozott azzal, hogy nem építette be az új embereket. Helyére az a Bernard Casoni érkezett, akit legutoljára azért küldtek el a francia másodosztályból, mert 14 mérkőzés alatt egy pontot tudott szerezni. De Carillo csak az első volt, a csapatból többek között Calatayud, Nikolics, Stophira és több másik kulcsember is távozott. A csapat eredményei önmagukért beszélnek. A bajnokságban az első 8 forduló után 3 ponttal kieső helyen álltak, a nemzetközi porondon meg csak vért izzadva jutottak tovább a walesi The New Saints ellen, a BATE Boriszov és a Lech Poznan ellen meg szinte esélytelenül hullottak ki. A be nem épített légiósok közül örök kedvencem a Kees Luijckx nevű holland védő (védekező középpályás), aki a 2 BATE elleni, csoportkört jelentő mérkőzésből az egyiken öngólt lőtt, a másikon kiállíttatta magát. Az eredménytelenség végül Burcsa és Casoni távozását jelentették, de ők ketten tényleg olyan károkat okoztak, amit a Fehérvár csak nagyon hosszú távon tudott kiheverni (ha egyáltalán…).

 

2. A vidéki fellegvárak száműzése alsóbb osztályokba (2015)

 

Olyat már sokszor láttunk, hogy egy ország az elsőosztályú bajnokságának a létszámát csökkenti. De elég extrém az, amikor mindezt pénzügyi alapon, a nevezések elutasításával teszi. Noha a Győr, a Pécs, a Nyíregyháza és a Kecskemét csapatának kizárását jogilag meg tudták indokolni, azért felmerül a gyanú: ha ezeknek a csapatoknak a gazdasági, pénzügyi helyzete ennyire instabil, akkor a korábbi években hogy  fogadták el a nevezésüket? Eléggé életszerűtlen, hogy korábban egy ilyen eset sem történt, most meg rögtön 7 csapat nevezését utasították el erre hivatkozva. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a létszámcsökkentésnek egy ilyen módszerét választották. Ráadásul egyébként jogellenesen is, mert a 12 csapatos bajnokság 2016-tól kezdődött volna, tehát 2015-re még az NB2-ből fel kellett volna tölteni a kieső csapatokat, azonban ez sem történt meg. A kieső csapatok olyan komoly vidéki fellegvárak voltak, ahol mindig is megvolt a futball létjogosultsága, az ETO pár éve konkrétan bajnoki címet szerzett. De sebaj, láthatjuk helyettük Felcsútot, Mezőkövesdet meg Kisvárdát! Gratulálok hozzá!

 

1. Vereség Andorrában (2017)

 

Azt hiszem, nem volt nagy kérdés, hogy a lista első helyére ez az "eredmény" fog kerülni. A tragikus mérkőzés előtt azért voltak figyelmeztető jelek: Andorra az előző fordulóban 11 év után ismét pontot szerzett a csoportkörben (hazai pályán 0-0 a Feröer szigetek ellen), miközben mi az azt megelőző 3 meccsen úgy kaptunk ki, hogy gólt sem szereztünk (igaz, a svéd-portugál-orosz hármas ellen, ami azért nem egyszerű). De mindezek ellenére álmunkban nem gondoltuk volna, hogy a korábban 140 mérkőzéséből 4-et megnyerő, utoljára tétmérkőzésen 2006-ban győzelmet arató csapat, melynek egy jelentős része amatőr futballista, meg tud minket verni. Már az is kellemetlen volt, hogy gólt kaptunk, de az, hogy 90 percig gólképtelenek voltunk, mindennek a legalja. A vereség után a szurkolók a mez levételét követelték a játékosoktól, később pedig Storck állásába is került a vereség. A csoportban ettől függetlenül a harmadik helyet megszereztük, többre meg sajnos nem igazán volt esélyünk amúgy sem, de ez még így is annyira kínos volt, hogy nem lehetett mást tenni a lista élére. És mondanom sem kell, a mémgyárak itt is működtek a mérkőzés után.

 

Mint mondtam, nagyjából egy hét múlva érkezik a következő cikk a pozitívumokkal. Addig is kommentben írjátok meg, ha szerintetek valamit kihagytam.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/