Magányos Farkas kalandok elemzése 1. – Menekülés a Sötétségből, Lángoló tenger

Bár túl sok komment nem érkezett az előző konzultációmhoz, de azok többsége a Magányos Farkas kalandok elemzését kérte tőlem KJK vonal terén. Épp ezért ezt teszem. Hivatalosan csak a Menekülés a Sötétségből jelent meg a kötetek között, de Killmaster révén további ötnek sor került a fordítására, idén áprilisban pedig a Magányos Farkas Világa sorozat köteteinek a fordítása jelent meg a zagor.hu-n. Ez 10 kalandot jelent, amiket kettesével fogok elemezni. Gondolkodtam, hogy a 2 elemzési szisztémából melyik mellett döntsek, és bár terjedelemben a KJK könyvekhez hasonló a kaland, de a sok képességválasztás miatt mégis valamivel rövidebb, és mivel az eredeti szisztémámat eléggé a KJK könyvek köré írtam, itt inkább az egyszerűbb minikalandos értékelést használom. Dilemmát jelentett még, hogy Killmaster csinált egy hosszabbított, 550 fejezetpontos verziót is a Menekülés a Sötétségből-höz, azonban ezt most nem értékelem, talán majd valamikor külön, mert a fejezetpontok száma tekintetében az összehasonlítás révén szerencsésebb az eredetihez jobban hasonlító verziókat kielemezni.

Menekülés a Sötétségből

Történet: A Kai kolostorban a Kai tanok beavatottjaként éljük életünket. Egy alkalommal ellógunk egy óráról, amiért büntetésből kiküldenek minket rőzsét gyűjteni. Ez menti meg az életünket, ugyanis a Kai kolostort lerohanják a Sötét Urak seregei. Rajtunk kívül senki sem éli túl ezt a támadást. Bosszút esküszünk, de a legfontosabb most az, hogy az uralkodónak elvigyük az eset hírét. Közben azonban a gonosz szolgái vadásznak ránk, így a kalandból tényleg egy menekülés lesz. A könyv szabályrendszere eltér a klasszikus KJK-tól ehhez tízoldalú dobókoca kell (vagy a véletlenszerű számok táblázata, de a kocka szerintem nagyobb fun). Értékekből harci ügyesség és szívósság van, a szívósság gyakorlatilag az életerő-pontnak felel meg, harci ügyességünk meg egyfajta „ügyesség light”. A harcok szabálya kicsit speciálisabb, a mi és az ellenfelünk harci ügyességének különbsége és egy dobás eredménye alapján a harci táblázat mutatja meg, hogy egy körben mennyit sebzünk az ellenfelünkön és mekkora sérülést szenvedünk el mi. Ezenfelül választhatunk az elején 5 Kai képességet, ezek közül van, ami harcban segít, másik az élelemproblémáinkat oldja meg, de van, amelyik gyógyít (ha már itt tartunk: ha élelemhiány miatt vesztek 3 Ép-t, azt miért gyógyíthatom fel a gyógyítással?), mások meg csak simán egyes szituációkban segítenek. Nehezítő körülmény, hogy a táskánkban limitált a hely, és minden egyes élelem is helyet foglal, de ha nincs ételünk, amikor kell, akkor szívósság pontokat bukunk. Ez néhol érdekes dilemma elé állít minket.

Nehézség: Érdekes…régről nekem az maradt meg, hogy ez egy könnyű kaland. De miközben a zagor.hu-n próbáltam újrajátszani, rengetegszer patkoltam el. No, de nézzük meg mi a helyzet! Igazából, ami egy nagy könnyebbség ebben a kalandban, hogy kötelező tárgyunk nincs, ami nélkül nem lehet teljesíteni a küldetést. Viszont vannak olyan szituációk, amikor a menekülések közbe botlunk bele egy azonnali halál-mezőbe. Ugyanígy jónéhány harc is veszélyes tud lenni, például, amikor négy végzetfarkassal ütközünk meg, az akkor is nagyon kemény, ha viszonylag magas Harci ügyességgel rendelkezünk. Összességében azért elég kiegyensúlyozottnak gondolom, nem teljesíthetetlen, de kihívást jelent a kaland.

Fény…: A könyv hangulata nekem nagyon átjött. Minden pillanatban, bárhol ránk leselkedhet a halál, és folyamatosan keressük a biztonságos ösvényt, ami ad egy darkos érzést végig a kaland során. Tetszenek az új szörnyetegek, amik szerepelnek benne, például a giakok, vagy a kraanok, de a vordak az igazi kedvencem SPOILER!!! amiből rögtön kettő is van. Spoiler vége! Az egyes epizódok közül az Ősök temetője az, ami nagyon működik nálam, amennyi morbid elmebetegséget betettek abba a pár jelenetbe, komolyan mondom minden elismerésem az íróknak. Illetve bár ez nem annyira a könyvnek, hanem a sorozatnak az érdeme, de tetszenek a Kai képességek és azoknak a használata is.

... és árnyék: Ha már a rendszernél tartottam, itt is kezdem egy globális problémával. Nekem valahogy ezek a harcok nem jönnek be. Az persze jó és életszerű, hogy adott esetben akár egy csapásra is meg lehet ölni az ellenfelet, ebben van hitelesség. Viszont elvileg a táblázattól azt várnám, hogy kiegyensúlyozott legyen, nos ez nagyon nem az. Ha megnézzük a táblázatot egyenlő ügyességnél, akkor azt látjuk, hogy a legrosszabb opció egy harci körben az, hogy mi vesztünk 5 ÉP-t, az ellenfelünk 3-at. A legjobb meg, hogy mi 0-át, az ellenfél 12-t. Hol itt a realitás? Kb. sehol. További problémám, hogy a viszonylag sokfelé ágazó játék miatt – 350 fejezetpont ide vagy oda – elég rövid a játék. És kicsit átrohanós is. Oké, a történet miatt ez valamilyen szinten kényszermegoldás is, de azért nem tetszik, hogy mindenhonnan szinte azonnal távozunk és nincs lehetőségünk sehol egy hosszabb, nagyobb volumenű epizódban részt venni. Végül pedig engem kicsit zavar, hogyha használunk egy olyan képességet, ami segíthet egy ösvényválasztásos döntésünkben (leginkább a hatodik érzék vagy a nyomkövetés, amire gondolok), akkor a legtöbb esetben nem információt ad, ami után dönthetünk, hanem meghozza helyettünk a könyv a döntést. Jó, persze, azért használom ezeket a képességeket, hogy ne legyen teljesen random a döntés, de itt elég lenne az információ. Alapvetően egyébként azt gondolom, hogy indítónak korrekt a darab, de azért ennél több kell, hogy megkedveljem a sorozatot.

Értékelésem: 6/10

Lángoló tenger:

Történet: Az uralkodó aggódva hallgatja végig, hogy mi történt a Kai kolostorral. Azzal is tisztában vannak, hogy ez Sommerlund birodalmára is közvetlenül veszélyt jelent, főleg, mert a birodalom ostroma már elkezdődött. Körülbelül 40 napig bírja még a király serege a rohamot. Ezért az uralkodó új megbízást ad számunkra. Meg kell szerezni a Nap kardját, ami már a múltban is megvédte a birodalmat. A küldetést vállaljuk, és elindulunk. Az út során sokszor próbálják szabotálni a küldetésünk teljesítését, és ha megszerezzük a Nap kardját, akkor még egy vízi csatában is részt kell venni.

Nehézség: Valamivel könnyebbnek érzem, mint az első könyvet. Igazából ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a szerkezetét, akkor vannak a merényletek és egyéb kísérletek arra, hogy meghaljunk, és a köztük lévő átmeneti szakaszok. Utóbbiakban nem sok kihívás van, viszont nekem kicsit a halálosnak szánt részek is lightosak lettek. Az egyetlen kivételnek a föld alatti alagutas részt tartom, ugyanis ott vagy egy mágikus fegyverre vagy az egyik Kai képességünkre szükségünk van ahhoz, hogy életben maradjunk, különben a Sötét Urak szolgái menthetetlenül megölnek.

Fény…: Kicsit úgy éreztem, mintha a második könyvben maga a szerző is észrevették volna a rohanást, amit az elsőben produkált és ezen próbált javítani. A könyv egy kicsit lineárisabb lett az elsőnél, ezáltal viszont több fejezetpont jut az egyes részekre. A hajóutakon is sor kerül beszélgetésekre, a városban is lehet sok helyet meglátogatni, és valahogy jobban „be tudjuk szívni” a légkört. Egyébként a helyszínek kellőképpen változatosak, jól kidolgozottak, ezeket is élveztem, és az első résszel ellentétben itt már az aranynak is megvan a maga szerepe. Ezenkívül az utolsó csata is tetszett, bár egy kis taktikai részt is bele lehetett volna tenni, meg kicsit úgy éreztem, mintha nem lehetne közben meghalni. Tehát nem a tetőpont volt a kaland csúcsa. De ettől még kalandosra sikeredett, amit növelt az is, hogy először vethettem be „élesben” a Nap kardját.

… és árnyék: Leginkább a könyv szerkezete zavar. Gyakorlatilag teljesen sematikus abból a szempontból, hogy végig a veszélyes szituációk és az üresjáratok váltják egymást az utazásban. Ez pedig kicsit egysíkúvá teszi a történetet, és pont emiatt nehéz felidézni best of momentumokat is. A Napkard fejezetpontjai jól kidolgozottak, de kissé inkorrektnek érzem azt, hogy egy képesség SPOILER!!! Hatodik érzék Spoiler vége! kell, hogy igazán kijöjjön az ereje. Ez az erő viszont elég morbid, konkretizálva: +8-as harci ügyességet ad önmagában, ha esetleg valamilyen vágófegyverrel kapcsolatos fegyverismeretünk van, akkor +10-es lesz belőle. Ez a továbbiakban teljesen felborítja a játék egyensúlyát: ha megvan ez a fegyver, szinte nevetségessé válik az ellenfelek többsége a főellenségek kivételével, ha meg nincs, akkor már a sima harcokban is szenvedünk, és a főellenségekkel szemben szinte alig van esélyünk. Ráadásul, bár ez nem ennek a könyvnek a bűne, de a további folytatásokban is nagyon drasztikus a győzelmi esélyeink közötti különbség a Napkarddal és a nélkül. Szerintem ezt kicsit jobban ki lehetett volna balanszolni. Egy másik negatívum, ami picit zavar az, amiről már a múlt alkalommal is beszéltem, miszerint a döntést segítő képességek nem csak befolyásolnak minket, hanem konkrétan döntést hoznak helyettünk. És néha-néha azt érzem, hogy nem is a legjobban SPOILER!!! a városban azt a tanácsot kapjuk, hogy térjünk vissza a szállásra, pedig egyáltalán nem rossz dolog kicsit még kalandozni a városban Spoiler vége! Végül a mérgezéses rész is érdekes. Tetszett a döntéshozatal, hogy kit támadunk meg, de tudom, hogy miként lehetne rájönni a jó döntésre. Tehát ez így nekem egy szerencsejátéknak tűnt. Persze az is lehet, hogy én nem vettem észre valamit. Írjátok meg kommentbe, ha így van!

Értékelésem. 7/10

Az alkotások megtekinthetők itt (Menekülés a Sötétségből-nek az upg. verziója, az eredeti a zagor.hu játékrovatában játszható).

Hamarosan jövök a sorozat következő két részével.