Hargitai vendéglátás 2. – Szentegyháza Gyöngye Termálfürdő

Amikor vitatábort szervezünk nyárra, számos szempontunk van. Ezek leginkább a következők: kényelmes szobák (jó, ha van külön fürdő, de a nélkül még kibírjuk), strandolási lehetőség, legalább 2 fedett közösségi tér (amin ne kellejen 3-4 másik táborral osztozni), elfogadható ár és finom étel. Ez utóbbi az egyetlen olyan, amit csak a táborozás után tudunk megítélni, mivel előre nem látjuk, mennyire fog ízleni a kaja. Az erdélyi disputások javaslatára idén elhagytuk az országot és Erdélybe szerveztük a táborunkat Szentegyházára. Alapvetően a legtöbb feltétellel nem volt gond. 3 közösségi tér, amiken csak egy úszótáborral kellett osztozni, fedett strand a táboron belül, a szobák mondjuk kicsit szűkek voltak, de ez még belefér. Arra azonban kíváncsi voltam, hogy ennek a családi vállalkozásnak a konyhája mennyiben tér el a hagyományos nyári táborok menzáitól, illetve éttermeitől. A korábbi Pethő Panzióban tett látogatásom mindenképp optimistává tett azért. A mai cikkemben a napi menüket fogom külön-külön elemezni és értékelni.

Hétfő:

A hétfői napon egy ebéddel kezdtük az étkezést (kb. délre érkeztünk meg a táborba). Zöldséglevest és rántott húst kaptunk, tehát mondhatjuk, hogy biztonsági menü volt. A leves ízével nem volt semmi gond, sőt, az átlag zöldséglevesekhez viszonyítva meglepően karakteres ízvilága volt. Rántott húst fejenként egyet kaptunk, de igencsak emberes méretűt, így nem mondhatjuk kevésnek. Egyébként nagyon jól elkészítették, a bundája bár nem ropogott, de a fűszerezését nagyon eltalálták, a hús meg belül puha maradt. Mellé a rizst szépen megformázva rakták a tányérba, nem csak belemerítették, oszt jó napot, és egy kevés zöldséget is tettek hozzá (kukorica, sárgarépa, borsó). Mellé salátát is kaptunk, szóval teljesen korrekt étel volt ez.

Vacsorára egy román étellel, a mics-csel kínáltak meg minket. A mics egy fasírtszerűen elkészített húsétel, amely összetételében, fűszerezésében kicsit a kolbászra is emlékeztet. Ettem már korábban is ilyet kolozsvári gyorsbüfékbe, alapvetően ízlett, de lerítt az ottani ételekről, hogy előre elkészített, gyorsfagyasztott terméket sütöttek meg. Itt viszont szó sem volt erről! A húson érződött, hogy kiváló minőség, a fűszerezése is oké, nem túl intenzív, de nem is íztelen, pont jó. Mellé hasábburgonyát kaptunk, ami szintén nem fagyasztott termék volt, hanem helyben készített, friss és ropogós. Ezenkívül a mustár-ketchup kettős is járt mellé, ami persze bolti termék, de attól még teljesen oké, és hozzátett azért az ételhez. Mindent egybevetve ez úgy ahogy van, tökéletes volt.

Kedd

A keddi nap reggelét virslivel kezdtük. Igazából teljesen hétköznapi, átlagos bolti virsli volt mind az 5 darab, amit fejenként kaptunk…igen, jól mondtam, fejenként 5 darab. A legtöbb táborban a fejenkénti 3 virsli már kifejezetten nagy adagnak számít, így nem picit lepődtünk meg azon, hogy itt ennyi jár. Hozzá a szokásos mustár/ketchup, szóval minden rendben. Ezenkívül tea is járt hozzá (ez minden napra igaz), ami kicsit édesebb volt annál, amit én szeretek, de azért nincs vele különösebb gond.

Az ebédnél ezúttal húsleves került az asztalra. Hagyományos ízvilág, és tényleg tettek húst a levesbe, ez megintcsak pluszpont. Az ebéd második fele kicsit meglepő módon egy vegetáriánus étel volt, konkrétan rántott sajt. Viszonylag ritkán adnak ebédre rántott sajtot táborokban. Ettől függetlenül nagyon ízlett, ezúttal ropogott a külső bunda, és a belseje is lágyra és krémesre sikerült. Kockára vágott sült burgonyát kaptunk mellé köretként, teljesen jól elkészítve. Amit kicsit nehezebben tudtam értelmezni, az a káposztasaláta mellé. Valahogy nekem nem illet a rántott sajthoz. Ezenkívül most is kaptunk ketchupot is, de ide inkább valamilyen majonézes szószt tudtam volna elképzelni. Ennek a hiánya azért is volt furcsa, mert Romániában ezek elég divatosak, és sima boltokban is többféle ilyet lehet kapni, mint nálunk. No, de azért nem volt vészes.

Vacsorára zöldborsófőzeléket kaptunk sült kolbásszal. Vagy inkább sült kolbászt zöldborsó főzelékkel? Meg kell hagyni, kevés helyen adnak 3 szál kolbászt 1 adag főzelékhez. De én így szeretem J. A főzelék teljesen rendben volt, hagyományos ízvilágot képviselte, a kolbász jól fűszerezett, egy picit pikáns, de nem annyira, hogy gyerekek ne tudnák fogyasztani. Ezúttal is jót ettünk.

Szerda

A szerdai reggelt egy klasszikus vegyestállal kezdtük (kép a cikk tetején). Vagyis annyira nem klasszikussal. A kenyér és a zöldségek (paprika, paradicsom, uborka) közös tálakon érkeztek, de ezenkívül egyénileg kapott mindenki 3-féle felvágottból (sonkás, szalámi, kolbász) 3-3 karikát, plusz 3 szelet sajtot, vajat, lekvárt, mézet. Ez kb. 2 adagnyi reggeli volt, szinte senki nem ette meg az egészet. Elképesztően bőséges adagok voltak mindig és ha valaki még e mellett kért repetát, azt is kapott. Látszott, itt semmivel nem spórolnak.

Ebédre ezúttal paradicsomlevest kaptunk. Általában a Magyarországról érkezők furcsállni szokták, hogy a paradicsomlevesbe levesbetétként sárgarépát tesznek, de én már több helyen láttam ezt Romániában, így nem lepett különösen meg. Az ízvilága érdekes, mert egyszerre jelent meg benne a menzai paradicsomlevesek édessége és az olaszt paradicsomlevesek fűszeressége. Lényeg, a lényeg, nagyon ízlett. Utána változtattak az eddigi tálaláson, mert nem tányérokra tették a húst és a köretet, hanem nagy tálakba hozták és mindenki szedhetett, amennyit akart, korlátlan repeta lehetőséggel. Ez utóbbinak nyilván az volt az oka, hogy a gyerekek néha nagyobb adagokat hagytak a tányéron, ami mégiscsak pazarlás, így meg folyamatosan tudták készíteni és adni az ételt. Ezúttal flekkent hasábburgonyával és savanyú uborkával, meg persze az elmaradhatatlan mustárral és ketchuppal. Jól készült az étel ezúttal is, egyáltalán nem volt száraz a hús, a többi összetevőről meg már beszéltem (jó, a savanyú uborkáról talán nem, de az is ízlett).

Estére pörköltet kaptunk tésztával. Nagyon ízletes volt, azonban most először történt meg az, ami eddig (és ezután) soha: elfogyott az étel. Legalábbis a pörkölt. Eddig ehhez nem szoktunk hozzá, vagy a mennyiséget mérték el, vagy a gyerekek étvágyát, de látszódott a helyen a lelkiismeretesség, győztek bocsánatot kérni, ezenkívül reszelt sajtot hoztak még ki a tésztához, hogy senki ne maradjon éhen. Számomra ez abszolute pozitív volt, hibázás bárhol előfordul, ez egy természetes dolog, de nem mindegy, hogy kezelik. Itt remekül kezelték.

Csütörtök:

Csütörtökön reggel ismételten meleg reggelit kaptunk, konkrétan virslis rántottát. Jó sok virslit tettek bele, a tojást is jól készítették el, kaptunk hozzá zöldséget is, nem szeretném külön ragozni, teljesen rendben volt.

A nagyobb vállalás azonban ebédkor jött, ugyanis palacsintát sütöttek nekünk. Előtte azért figyelmeztettek minket, hogy itt ki van mérve az adag, fejenként 3 palacsinta, így együnk előtte sok levest. Ez a kimért adag a legkevésbé sem zavart, főleg, mert már eleve óriási piros pont, hogy valaki vállalja, hogy 35 emberre palacsintát süt (azért nem kicsit pepecselős munka), és ha valahol ezt mégis bevállalják, általában kettő szokott a fejadag lenni. A leves egy „hamis” babgulyás volt, szerintem sertéshúsból, de rengeteg zöldséggel, hússal, tényleg egy jó, tartalmas leves. A palacsinta tésztája teljesen oké, kettőt mogyoróvajjal, egyet lekvárral töltöttek. Személy szerint én jobban örültem volna a fordított aránynak, mert a lekvár nagyon ízlett, a mogyoróvajat inkább átlagosnak mondanám. De az egész nagyon ízlett, a gesztust meg nem tudom elégszer értékelni.

Vacsorakor egy ismétlés történt, megint megkaptuk a micset és a hasábburgonyát. Újat nem tudok róla mondani, de továbbra is nagyon finom.

Péntek-szombat:

Péntek reggel a bundás kenyér illata ütötte meg az orrom. Reménykedtem benne, hogy nem csak érzéki csalódás. És nem, tényleg hozták a bundás kenyeret, frissen, ahogy az jó, a meleg teával. De természetesen nem érték be ennyivel. Mellé sima kenyeret is tettek, hozzá kétféle felvágottat, sajtot, kétféle zöldséget, vajat és lekvárt. Erre megint azt mondom, hogy ez gyakorlatilag 2 adagnyi reggeli, a bundáskenyér némi zöldséggel önmagában jó, de akinek ez nem elég, még mindig csinálhatott magának szendvicset. És akkor még nem is beszéltünk a lekvárról. Ez egy gasztronómiai terrorcselekmény volt a szó legpozitívabb értelmében!

Ebédre ezúttal zöldborsólevest kaptunk. Ezúttal is jól elkészített, finom, fűszeres, mint a többi leves, minden rendben van. Utána egy „ál-vadas” érkezett, hagymával és sárgarépával sült sertésszelet, petrezselymes burgonyával és savanyú uborkával. Összességében a sertéssült ekként való elkészítése távolabb áll az én ízlésvilágomtól, mint a grillezett vagy rántott verziók, de ezzel együtt nem volt vele semmi gond, szaftos, finom.

Vacsorára ezúttal is megkaptuk a magunk sült kolbászát, csak most hasábburgonyával, mindegyik elemről írtam már.

Végül a szombat reggeli megint virsli volt, ezúttal „csak” 4 darab, de hozzá a szokásos vegyestál 2 felvágottal meg a többi ínyencséggel. Éhen most sem maradtuk.

Egy napi kajáért összesen 50 lejt kellett fizetni, ez kb. 3.400 forint. Ennél nem mondom, hogy nincsenek olcsóbb helyek Magyarországon, de minőségben és mennyiségben egyaránt köröket ver az összes létező magyarországi táborra, ahol jártam. Így szerintem ez a minimális többlet bőven belefér. Talán amit kritikaként fel lehet róni, az az ismétlődés és a kicsit nagyobb mennyiségű krumpli használat. Ez utóbbit én azonban tudatos lépésnek látom. A hely meg akar felelni a gyerekek igényeinek, és emiatt tesz be sokszor sült krumplit meg mennek el kissé a street food irányába. És részemről ez tökéletesen megfelelt (ellentétben a 3-4 évvel ezelőtti révfülöpi táborokkal, ahol a rizshasználatot túlozták el aránytalanul), hiszen ezeket az ételeket én is bármikor megeszem. Nem mondom, hogyha nagyon keresünk, akkor nem találjunk hibákat, ugyanakkor a tábori menükhöz képest a minőség még ezekkel együtt is kiugróan magas.

Értékelésem: 10/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/termalfurdo/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/