Szendvics látványkonyhában – San Da Vinci szendvicsbár, Budapest, köfte és sajtos-csirkés szendvics
Az
ember nem mindig tud tudatosan választani, hogy milyen helyre megy be. November
16-án, pénteken kb. fél 11 volt, mire az országos disputa verseny szervező
munkáival végeztünk, és ekkora nagyon sok hely már bezár. Az éhség azonban nagy
úr volt, így egy olyan helyre tértem be, amiről korábban még sosem hallottam. A
San Da Vinci ránézésre egy török helynek tűnt, ugyanakkor ezekkel kapcsolatban
a sok nem igazán erős török gyrosos miatt inkább negatív előítéleteim vannak.
Azt azonban láttam, hogy ez nem egy gyros bár, így azt gondoltam, egy próbát
megér.
A
belső tér nem túl nagy, de azért komfortos. Ami még külön tetszik, hogy bár sok
helyen van kinn az asztaloknál só és bors, hogy a vendégek tudjanak ízesíteni,
itt azonban e mellett még egy – gondolom csípős és savanyú – paprikaféle is
megjelent. Noha nem kóstoltam meg, a figyelmesség az jól esett. Ez a
figyelmesség más helyen is megjelent. Miközben nézegettem az étlapot, a hely
tulajdonosa rögtön ajánlotta a köftét, ami – mint megtudtam – egy marha- és
bárányhúsos húsgolyó, amit szendvicsben tálalnak és még azt is megmutatta, hogy
4 húsgolyó kerül a szendvicsbe, és, hogy azok a húsok mekkorák. Hozzáteszem, ez
azért veszélyes is tud lenni, mert tapasztaltam már olyat, hogy egy
tulajdonos/szakács az ajánlások során átmegy erőszakosba, és már kellemetlennek
érzi a vásárló. Itt azonban szó nem volt erről, abszolute a tájékoztatás
szándékát éreztem a tulajdonosban, az meg külön piros pont, hogy egy közepes
árfekvésű terméket kínált, nem a legdrágábbra próbált rábeszélni. Úgyhogy
hatott is rám, és azt rendeltem, amit ajánlott.
Ezután
jött a látvány része. A kintről és bentről is jól látható rostlapon kezdték el
sütni a húst, illetve a szendvicszsemle is kapott némi pirítást. Amit még külön
pozitívumnak fogtam fel, hogy voltak olyan vendégek, akik sokkal hagyományosabb
szendvicset (pl. kolbászosat) kértek, de azok a húsok is rákerültek a
rostlapra. Ezt én is így szeretem, számomra az igényesség egy jele volt. Így
persze nyilván várni kell kicsit az ételre, kb. 10-15 percet, de ez a
legkevésbé sem zavar. A buciba aztán bekerült a hús, zöldségek, kétfatja
fűszer, és már kész is.
A
szendvics illata nagyon jó volt, és frissen, melegen kaptam. A pékáru, amit
használtak, klasszikus bolti termék, de jó nagy, sok szezámmaggal, és a pirítás
révén kapott még egy kis extra ízt. Szóval ízletes volt. A köfte intenzív
fűszerezésű hús, amiben a marha és a bárány íze is kiérezhető. Aki kicsit
ódzkodik ezektől az ízektől, annak inkább egy hagyományosabb szendvicset
ajánlok, de nekem nincs semmi bajom velük, jó volt ez. A zöldségek (saláta,
paradicsom, hagyma) frissek, finomak, ezzel sincs semmi gond. A kétféle szórt
fűszer, amit kaptam, nem tudom pontosan, hogy mi volt, de az egyik csípős volt,
a másik pedig valamilyen zöldfűszer. De jól harmonizáltak a húsgolyókkal,
szóval ez is ízlett.
Az
egyetlen kisebb kritika, amit meg tudok fogalmazni, az valamilyen szósz hiánya.
Alapvetően ezt nem tartom kötelező elemnek egy szendvicsben, itt viszont a
pirított zsemle egy szárazabb étel, a hús is jellegéből adódóan picit
szárazabb, és a fűszerek is szárazfűszer formájában kerültek be. Ehhez azért
jól esett volna valamilyen szósz, akár csak egy bolti termék is. Nem tudom
véletlen, vagy tudatos volt-e a kifelejtés, de nekem azért hiányzott.
De
mivel ízlett az étel, másnap – immáron tudatosan – mentem be oda. Ezúttal egy
klasszikusabb ételt, egy sajtos-csirkés szendvicset kértem. És ismét kezdődött
a látványos résszel. A csirke előre bepácolt csirkemellnek tűnt, és jó sokat
tettek a sütőlapra. A sütés során persze vesztett a térfogatából, de még így is
igen tisztességes adag maradt belőle. Ezúttal is ott grillezték mellette a
zsemlét, és most a sajtot is. Ennek örülök, ugyanis nem esnek bele abba a
hibába, amibe sok helyen, hogy a „sajtos”-nak nevezett ételre rádobnak egy
sajtdarabot mindenféle feldolgozás nélkül. Ehhez az ételhez járt szósz is,
konkrétan ketchup és majonéz.
A
buci és a zöldségek ezúttal is hozták, amit hozni kell. A csirke nagyon
ízletesre sült, puha volt, és fűszeres, a legkevésbé sem éreztem száraznak. A
sajt is jó volt, bár szerintem egy kicsit az még maradhatott volna a rostlapon,
úgy még finomabb lett volna. A ketchup és majonéz bolti termékek, de azok közül
az igényesebb fajtából, így ezzel sincs különösebb gond.
Mind
a 2 étel 990 forintba került, és abszolute jól lehet velük lakni, és még
finomak is. Nyilván az egyik étel sem tartalmaz semmi világrengetőt, de a hagyományos
szendvicsek és a török elemek egyensúlyban vannak, a hely igényes, és nem akar
több lenni annál, ami. Ezek alapján én bátran merem ajánlani mindenkinek,
sokkal jobb élmény, mint akár a török gyrososok, akár nem egy ennél lényegesen
drágább hamburger-bár.
Ha
szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése