Vissza a múltamba 40. – A Téboly Erődje

 

Az előző hónapban több új lapozgatós könyv is megjelent a különböző kiadók gondozásában, ám ezek közül a leginkább újdonságnak kétség kívül a Téboly erődje tekinthető, amely a Delta Vision kiadásában jelent meg, és egy teljesen új sorozat első kalandja. Már csak emiatt is érdemes róla kicsit külön értekezni. Mivel 300 fejezetpontos kaland, nagyon hezitáltam, hogy melyik pontrendszerem használjam, a kevés halálpont miatt a klasszikus mellett döntöttem, amit itt tekinthettek meg.

 

Történet (4): Az alapsztorit gyakorlatilag egy mondatban össze tudom fogadni: Carden városában a téboly és a káosz úr valami megmagyarázhatatlan okból és nekünk, mint egy fiatal Rór lovagnak ki kell deríteni, hogy mi történt. A nyomok Carden Salanorhoz vezetnek, az Istenséghez, aki egy halandóba lett szerelmes és különválásuk megőrjítette az elméjét. Ennek a hatását nyögi a település. A feladatunk az ő megállítása.

Maga a történet egy eléggé klasszikus sémát követik. A kaland elején kicsit nyomozhatunk, aztán az út a kastélyba, ahol szintén tárgyakat és információkat gyűjthetünk, majd a vár, ahol szintén bolyongunk egyet, végül maga a főellenség. Ebben túlságosan nagy extra nincs. Ami ezt az egészet különlegessé tette számomra mégis, az az, hogy nagyon sok mindent megtudhatunk közben a főellenségünkről, nem csak Salanor erejéről, hanem a történetéről, érzelmeiről is. És ami érdekes, hogy bár alapvetően egyértelműen egy negatív karakter, vannak olyan motívumok és pillanatok a múltjában, amik miatt tudom őt sajnálni és picit megérteni azt, ami történt. Ez mindenképpen felfelé viszi az amúgy kicsit sablonos történetet.

Ami a kaland szabályait illeti, kapunk egy teljesen új szabályrendszert, test-, kecsesség- és elmepontokkal. A Test- és a kecsességpontok gyakorlatilag az Életerő és Ügyességpontokkal érnek fel, ebben semmi extra nincs a klasszikus KJK szabályokhoz képest, az Elmepont viszont már egy érdekesebb képesség, ami kicsit működik szerencsepontként, de annál komplexebb, például egyes varázslatoknál is fontos szerepe van, valamint ez sem szabad, hogy a kaland folyamán elfogyjon.

Ami viszont igazán különlegessé teszi mindezt, hogy az alapértékeket nem kidobni kell, hanem választani, illetve mindegyikből van egy minimális, és meghatározott pontértékkel bővíthetjük az egyes értékeinket és ismereteinket, de egy pontérték nem ugyanannyit ad pl. a Test pontokhoz, mint a kecsességhez, sőt, ha valamiből nagyon sokat szeretnénk, az arányaiban drágább lesz. Azt gondolom, hogy ez talán az eddigi legjobb pontelosztásos rendszer, amit játékkönyvekben olvastam, tényleg arányos és figyeli a különböző értékek gyakorlati jelentőségét (ennek hiányát több kalandkönyvben megemlítettem már).

E mellett egy picit furcsán hat az, hogy azt, hogy honnan érkeztünk és milyen múltbéli kalandunk volt – és ezzel milyen tárgy vagy extra pont dukál nekünk – már sorsolni kell és nem választhatni, holott a legtöbb játékkönyvben általában ez a választható. Ez ugyanakkor magyarázható azzal, hogyha már az alapértékeinket mi határoztuk meg, akkor ennek a választása majdhogynem ugyanaz lenne, így ez a kicsi szerencse-faktor tett bele egy pici fűszert, amivel előzetesen nem lehetett kalkulálni. Így olvasva kicsit különös volt ez, de valójában bőven belefér. Mindezek mellett még varázsolni is lehet, akár harc közben is sikeres találat helyett, akár a játék közben. Ez is érdekes, bár bevallom, harc közben mindig elfelejtettem, hogy ez is opció.

Ami még szintén pozitívum az írói munkában az egyrészt a fegyverünk, ami kapott egy méltóságot és történetet, másrészt, hogy rengeteg olyan halálpont van, ami a kudarcunk ellenére szép zárás. Ezek közül a kedvencem, amikor a mi lelkünk is egy fegyvert tölt meg különleges hatalommal. Kevés kaland van, ahol ennyire jó gondolatok töltik meg az ember tudatát, miközben a halálmezőket olvassa. Ezért külön dicséret.

 

Gondolkodás/szerencse (3): Van pár olyan szituáció a könyvben, ahol kell használni a rejtvények és jelkulcsok rubrikát, vagyis ahol ki kell találni valamilyen helyes választ ahhoz, hogy bizonyos irányba tovább tudjunk haladni. Ezt leszámítva sajnos azonban igazán nem mozgatja meg az ember agyát ez a kaland, ami ha egy nyomozós alapból indulunk ki, akkor nálam azért meglepő, ennél sokkal több agytorna belefért volna a kalandba. A végső harcban a tárgyak sorszáma érdekes volt, de tulajdonképpen ebben sem volt semmi gondolkodás, mert csak hozzá kellett adni a számokhoz kettőt, hogy lássuk a tárgy (vagy információ) képességét, és mindegyiknek valami pozitív hatása volt. Ezt kicsit sajnálom, mert szerintem ebben a részben lehetett volna több lehetőség, ha mondjuk bevállalják azt a szerzők, hogy pár használhatatlan kamutárgy is megjelenik a kalandban sorszámozva, és azokból az információkból, ami kiderül Salanor múltjából, lehet rájönni, hogy mit érdemes bevetni ellene. Szerintem ebben lett volna ráció és egy igazán izgalmas végjátékot hozhatott volna.

Amit viszont kiemelnék, hogy a szerencse faktor sem extrém nagy. A kaland az elején kettéválhat, de a legtöbb tárgyat mindkét oldalon meg lehet szerezni, vagy ha nem, akkor nem kötelező eszköz, inkább a megszerzett tárgyak száma releváns, nem külön-külön a hatékonyságuk. E mellett random döntések nagyon ritkán vezetnek azonnali halálhoz. Úgyhogy szerintem ezzel a részével sincs azért nagy gond.

 

Nehézség (4): Ez picit becsapós, ugyanis az előző kalandhoz hasonlóan, amit elemeztem, itt is nagy kontraszt van a könyv átlapozása és a teljesen becsületes lejátszása között. Ugyanis ha az ember nem dobálja végig a kalandot, hanem csak átlapoz a csatákon meg a próbákon, akkor kifejezetten könnyűnek fogja találni, hiszen teljesen kötelező tárgy nincs, azonnali halálmező alig van, nehezen átjutható szakasz szintén nincsen. Viszont ha a kockadobásokat is figyelembe vesszük, akkor azért van két olyan körülmény, ami nagyon megnehezíti a sikeres teljesítést.

Az egyik a végső csata. Salanor ugyanis olyan képességekkel rendelkezik, amivel alapból semmi esélyünk nincs ellene. Ezért egy mágikus támadással, valamint tárgyakkal/információkkal tudjuk őt harc közben legyengíteni. Ahhoz azonban, hogy reális legyen esélye, azt gondolom, hogy legalább 3 ilyen sikeres csapást rá kell mérnünk, akkor gyengül annyit, hogy már legyen ellene esélyünk harcban (az mondjuk zavar, hogy kecsesség pontot egyik eszköz sem vesz el tőle). Ez azonban már nem olyan egyszerű, és a tárgyak találata terén volt pár gondom. Az egyik, hogy volt egy olyan eszköz, amit kétszer is megtaláltam SPOILER!!! csillagtérkép Spoiler vége. Erre azért szerintem oda kellett volna figyelni, hogy ilyen ne történhessen meg, eszméletlenül bosszantó, amikor az ember észreveszi, hogy másodszor lapoz ugyanoda. Akkor inkább legyen még pár tárgy, és találjunk ki hozzá történetet, ezek amúgy is elég izgalmasak, és szívesen olvasom őket. Illetve volt még egy másik jelenet, amit nem éreztem fairnek. Nem akarom lelőni a poént, ezért átmegyek spoilerbe SPOILER!!! az egyik ösvényen haladva a rúnatőrt úgy szerezhetjük meg, hogy találkozunk valakivel,aki, ha kevés varázslatunk van, ezzel segít minket (ha úgy érzi, van elég, akkor nem támogat külön). Nos, ez önmagában azért nem jó, mert a rúnatőr 12-t sebez, míg a sikeres varázslat tízet, tehát ezzel már helyzetbe hozza a kaland az addig nem jól teljesítő játékost. De valójában a kontraszt még ennél is nagyobb, mert a sikeres varázslathoz elmepróbát kell tenni. Akárhogy játszottam ezt a könyvet, a kaland végére – ha nem mentem rá extrém módon az elmepontokra (de akkor harcban vagyunk gyengék) – akkor 3-5 elmepontom maradt erre a szakaszra. Vagyis jó eséllyel ez a támadás már nem fog sikerülni, mert 2 kockával ennél szinte biztos nagyobbat dobunk. Szóval így az a konklúzió, hogy ha nem voltunk jók varázslatok gyűjtésében, kapunk egy rúnatőrt, ha jók voltunk, akkor valószínűleg semmit nem érünk vele, sőt, lehet, még a halálunkhoz fog vezetni (a kudarcos dobás során elvesztett 3 elmepont miatt). Picit furcsa, hogy ez így benn maradhatott. SPOILER vége!

A másik ami egy nagy nehézség, azok maguk az elmepontok, ha egyszer csinálunk egy rossz elmepróbát, onnan belekerülhetünk egy negatív spirálba, ami nagyon könnyen vezethet oda, hogy eflogynak ezek a pontjaink (amiket nem is nagyon tudunk pótolni), márpedig a játék szívja ezeket a pontokat, mintha muszáj lenne. Ezek mellett azért nem olyan nagyon könnyen teljesíthető a játék. De azért még messze nincs az extrém nehezek között sem.

 

Játékélmény (3): Picit nekem az volt az érzésem erről a kalandról, hogy egy biztonsági játék. A története jó, a karakterek érdekesek, de mint játék nem nagyon akar elrugaszkodni a klasszikusuktól és bevállalni igazán újat és merészet, hanem összerakja, amit szeretünk. Szereted az erdei bolyongásokat? Tessék, kapsz egy kicsit. Szeretsz nyomozgatni? Adunk abból is. Szereted az ódon kastélyokat? Gyere csak, itt van egy. Szereted az erős, már-már isteni főellenségeket! Parancsolj, megkapod! És a végén azt éreztem, hogy megkapok mindent, amit gyerekkoromban a KJK könyvekben szerettem, de semmivel sem többet és semmivel sem izgalmasabban tálalva.

E mellett néha azt is éreztem, hogy kaptunk egy izgalmas háttértörténetet, egy izgalmas karaktert, ami nincs igazán kihasználva. Erre egy példa az a néhány fejezetpont, ahol annak függvényében történik valami, hogy az elején melyik törzsbe kerültünk és melyik rendkívüli tettet hajtottuk végre. Illetve javítom magam: annak függvényében nem történik semmi…mert igazából olvasunk 1-2 jól megírt fejezetpontot, amivel mint játékos nem tudok semmit kezdeni. Hacsak egy apró próbatételt idetettek volna, hogy mondjuk rákérdez valamelyik cselekmény megtételére, ami mondjuk méltó a törzsünkhöz, és ha teljesítettük, akkor kapunk kis extrát…már sokkal jobb lenne, mert azt érezném, be van építve a kalandba a karakterünk múltja. Így nekem ez a pohár is félig üres maradt.

Azért, hogy elvegyem az élét az előző kissé negatív érzetnek: ez a könyv egyáltalán nem rossz. Az egyes ismert játékelemek sokkal intelligensebben és átgondoltabban vannak beépítve a kalandba, mint pl. a Sadler-művek esetében, az események előrehaladtával érdekli az embert, hogy ki az ellenfele és miként tudja legyőzni, nincsenek benne olyan momentumok, amitől az ember kitépné a haját, a helyszínek meg bár kiszámíthatók, de kellőképpen változatosak.

Tulajdonképpen, ha figyelembe veszem azt, hogy ez egy új játékkönyv-koncepció első kiadása, akkor kifejezetten jó. Hiszen első alkalommal nem is szabad egy nagyon megosztó kalandot előhozni, amivel elveszíti az ember a potenciális olvasókat. Elsőre be kell mutatkozni, és kell egy irányt adni, hogy milyen típusú könyveket és élményeket kínálunk a jövőben az érdeklődőknek. Ez tulajdonképpen megtörtént, nem is rosszul, hiszen ha a játékelemekben nem is, a szabályokban azért előkerültek érdekes újdonságok. De a következőnek már ennél nagyobbak lesznek az elvárásaim.

 

Összességében: 14/20

 

A könyv megvásárolható a Delta Vision oldalán.

 

Hamarosan pedig jön egy olyan könyv, amit egyszer már elemeztem, de az eltelt idő és az új megjelenés azt gondolom, indokolhat egy új kritikát. Hogy változik-e valami? Majd kiderül.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/