Vissza a múltamba 39. – A Vámpír birodalma
Pár
hónapja jelent meg a zagor.hu-n egy újabb rajongói mű, a Vámpír birodalma.
Amikor először olvastam a címet, már kezdtem azt hinni, hogy ismételten
Heydrich báróhoz lesz szerencsénk, ám később kiderült, hogy szerencsére erről
szó nincs. Egy egészen más jellegű kalandot kaptunk, ahol mi magunk tudunk egy
vámpír bőrébe bújni. Ilyen eddig nem sok volt, lássuk, mit sikerült kihozni
belőle! A pontozásom a viszonylag sok fejezet ellenére a szokásos, lássuk,
mennyire kapott el a vámpír-érzés!
Történet (3): Tulajdonképpen két oldalról lehet megközelíteni ezt a kérdést,
a saját aspektusunkból és Analandéból. Kezdjük az utóbbival: egy Maurbied nevű félelmetes
vámpír-nekromanta meg akarja hódítani a földet, és emiatt a Varázslók Tanácsa
szervezkedik, hogy minél nagyobb erőt tudjon ellene felmutatni és megütközni
vele, megmentve ezáltal a birodalmat. Mi azonban a kalandunk kezdeti szakaszán
erről szinte semmit sem tudunk: egyszerű polgárként tengetjük életünket, amikor
egy kövér ember elaltat minket, hogy elfogjon és később táplálékként
felajánljon minket Maurbiednek. Azonban a vámpír elleni dulakodásban (egy földi
halandó ilyen ellenállást tud tanúsítani?) megsérülünk és Maurbied is, és a
vére érintkezik a miénkkel, ezáltal magunk is vámpírrá válunk. Maurbied
számomra érthetetlen módon úgy dönt, hogy elmenekül a helyszínről mi meg a
kopasz fickón csillapítjuk éhségünket és bosszúvágyunkat, majd elkezdjük
kiismerni új karakterünket. Később tudjuk azt meg, hogy mi Maurbied terve, és
hogy a történtek után ő minket tekint az egyik legveszélyesebb ellenségének a
tervére, ezért meg akar ölni minket. Mi pedig meg akarjuk állítani őt, és ezzel
reménykedünk a visszaváltozásban is.
A
kalandban számos újítás található. Az élőholt létünk miatt kevesebb
szerencsével kezdünk (miért?), viszont egy érdekes bűvölés képességet kapunk,
ami a harcainkat könnyítheti meg és általa újabb képességekkel gazdagodhatunk.
Szerintem ez egy nagyon kreatív ötlet. És egyébként ettől függetlenül is azt
érzem, hogy a kaland nagyon sok jó ötletet ad. Maurbied terve és annak
kivitelezése kifejezetten érdekes, de jó elképzelés az az erdei háború is.
Ugyanakkor e mellett nagyon sokszor jelenik meg a klasszikus labirintusszerű
sablon is. És ugyanez igaz a karakterünkre is. Vannak az olyan kimondottan
vicces és ötletes részek, mint a játékbarlangban a fekete lótusz és az olyan
sablonok is, hogy nincs tükörképünk (ugyebár vámpírként). Ez a kettőség pedig
végigmegy a történeten, és picit néha azért érzem, mintha nem is egy író írta
volna az összes részt, mert például a végjáték előtti történet-mesélés
szerintem zseniális, de nagyon sok erdei rész egyáltalán nem tudott megfogni. E
mellett néhány ötlet kivitelezése kifejezetten gyengére sikerült, de ezt majd a
többi pontban fogom részletsebben kifejteni.
Még
egy érdekes extrája a kalandnak azok a checkpointok, ahova elvileg vissza lehet
menni halál után, hogy ne kelljen elölről kezdeni. Ez tulajdonképpen az egyik
csalás legitimációja, ami viszont zavar benne, hogy sokszor értelmetlen, hiszen
simán lehet, hogy már a korábbi szakaszban nem szereztünk meg egy a végjátékban
fontos tárgyat, és akkor semmire nem jó, hogy nem kell elölről kezdeni. E mellett
meg lehet pillantani a játék során mennyei madarakat, de hogy erre miért volt
szükség, azt már tényleg nem értem.
Gondolkodás/szerencse (3): Erre talán egy kicsit jóindulatúbb pontot adtam, mint amit
elsőre gondoltam, de csak azért, hogy ne kövessem el azt a hibát, hogy
ugyanazért a körülményért két helyen vonok le pontértéket. Mert egyébként nem
lehet a könyvre azt mondani, hogy agyatlan. Van benne több rejtvény, számos
esetben tényleg hozni kell stratégiai döntéseket, beszélgetéseknél, tárgyhasználatnál
néha gondolkodni kell, ezek szerintem jók. Az meg külön tetszik, hogy az egyik
esetben még a menekülés is egy reális stratégiai döntés SPOILER!!! a vak embert, aki egyébként jó ember, nem akarjuk
feltétlenül megölni Spoiler vége! Ugyanakkor
nem mehetek el a mellett, hogy mivel a kaland a labirintus-mechanika szerint
íródott, nagyon sokszor ösvényválasztásokkal eldől, hogy sikerrel teljesítjük-e
a küldetésünket vagy sem. E mellett még az átlagnál is több harc van ebben a
kalandban, ami olyan szempontból oké, hogy a harcok során fejleszthetjük a
bűvölés képességét, de mégis azért ezek a harcok nagyon a szerencsén múlnak, az
meg különösen, hogy el tudjuk-e bűvölni az ellenfelünket. Így mindent
egybevetve azért inkább mondanám a szerencsét főszereplőnek ebben a kalandban,
mint a gondolkodást.
Nehézség (3): Ilyen szempontból becsapós a történet, ugyanis ha valaki nem
játssza le becsülettel a kockadobásokat, akkor egy viszonylag nehéz, de messze
nem teljesíthetetlen kalandot kap. Kellenek kötelező tárgyak azért szép
számmal, de messze nem olyan vészes, hogy amiatt pánikba essünk. Maurbied
várának felderítéséhez kelleni fog egy ital, ahhoz, hogy azt megszerezzük, kell
még egy kötelező tárgy, és 2 további tárgyból egy, hogy egy szobába bejussunk.
A játék elején, hogy túléljük Maurbied első támadását, kell még egy varázsige.
De ez így egyáltalán nem hangzik soknak, ennyiből simán meg lehetne oldani.
Csakhogy
ha valaki becsülettel akarja lejátszani a kalandot, akkor jönnek a kockadobásos
részek, ahol kettő is már-már a szadista kategória. Az egyik az erdei háború
megvívása, ami egy jó ötlet volt, pocsék módon kivitelezve. Eleve szerintem nem
korrekt, hogy csak az egyik sereg választása SPOILER!!! az orkok Spoiler
vége! esetén van egyáltalán esélyünk teljesíteni a küldetést, ugyanis ott
szerzünk meg egy kötelező tárgyat. De ami még gond, hogy eleve két sereg ereje
nagyon hasonló, nehéz bármelyikkel legyőzni a másikat, ha meg belebotlunk
valamelyik egység csapdájába – ami gyakorlatilag tisztán szerencsejáték – akkor
már szinte esélytelenné válunk a végső győzelemre. A másik inkorrekt harc a
végén van, ahol 3 lehetséges ellenfélből kettő 12-es ügyességű és van
valamilyen speciális képessége, mindezt úgy, hogy ahogy néztem az egész
kalandban maximum 1-gyel növelhető az ügyesség pontunk. A harmadik lehetséges
ellenfelünk ugyan csak kilences ügyességű, de minden ütésével csökkenti eggyel
az ügyességünket és kell egy kötelező tárgy a legyőzéséhez. Köszi szépen! Ja,
és majd elfelejtettem: a bűvölés képességét sem tudjuk ezek ellen használni.
Apropó,
bűvölés. Azt gondolom, ez az a pillanat, amikor elérkeztünk a szabályzat
leginkább átgondolatlan részéhez. Alapból arra van szükség a bűvölés
használatához, hogy négyszer egymás után megsebezzünk valakit. Na, ezt azért
gondoljuk át! Eleve ahhoz, hogy négyszer egymás után valakit megsebezzünk,
szerintem minimum 4-5 ügyességgel nagyobbnak kell lennie, más esetben
véletlenül is lesz köztük egy, amit nem nyerünk meg. Második esélyünk aligha
lesz, mert meghal az ellenfél, mielőtt elbűvölhetnénk. Szinte biztos vagyok
benne, hogy a szerző nem játszatta le szabályosan senkivel a kalandot, mert
különben rájött volna, hogy itt valami nagyon nem oké. Később persze fejlődhet
a képességünk, de ha az elején nem jönnek össze a bűvölések akkor nem fog.
Ráadásul az egyik képességünk nélkül nem tudjuk teljesíteni a küldetést, így
bizonyos mennyiségű elbűvölt áldozatra szükségünk van.
Ha én
gondolkodtam volna egy ilyen szabályon, akkor semmiképpen sem 4 találatot
tettem volna feltételként, hanem max. 1-2-t, és utána valami próbát. Akár úgy
is, hogy a sebzés helyett próbáljuk meg elbűvölni (itt ez inkább előny lett
volna, mert nem akarjuk, hogy az ellenfél hamar meghaljon). De ha meg ehhez
ragaszkodunk, akkor a játékban kellett volna erre rásegíteni és a kaland korai
szakaszába betenni egy csomó nagy ÉP-jű, de alacsony ügyességű lényt, amit
viszonylag könnyen elbűvölhetünk, hogy fejlődjön a képességünk. De ilyen
összesen egy van a játék elején (amivel nem sokra megyünk), utána már
ügyességben is elég komoly ellenfelek jönnek (ráadásul az, hogy rögtön a
második ellenfelem már bűvölhetetlen volt…nem is értem, miért veszi el a
lehetőséget a kaland a képesség használatától, ha ez egyébként alapfeltétel a
küldetés teljesítéséhez). Mindent egybevetve ha alapból nincs 11-12-es
ügyességünk, akkor el sem érdemes kezdeni a játékot, de ha van, akkor is kétes
a kimenetele.
A
kaland végén még van egy utolsó összegzés, ami arról szól, hogy vajon
visszafordítható-e az átalakulás folyamata, vagy az addigi gonosz tetteink
miatt végérvényesen vámpírok maradunk. Ez megint egy jó ötlet, de a 4 tettből,
amit a könyv gonosznak titulál az egyik SPOILER!!!
raptoros rész Spoiler vége! egy
olyan döntés, hogy nem ugrunk neki egy 13-as ügyességű lénynek. Azt a szörnyet
megtámadni nem hősiesség, hanem öngyilkosság. Itt megint kicsit jobban
figyelhetett volna az arányokra a szerző, vagy legalább adhatott volna egy
tárgyat, ami megoldja a helyzetet.
Játékélmény (2): Sok kritikát megfogalmaztak a zagor.hu-n annak kapcsán, hogy
ahhoz képest, hogy ez egy vámpírsztori, egyáltalán nem sötét hangulatú.
Szögezzük le, engem ez nem zavar, szerintem azért, mert vámpírok vagyunk nem
kell rögtön egy horror, vagy dark fantasy irányába elmenni. Ami viszont zavar,
hogy a kaland egyszerűen nem tudja a jó ötleteit megfelelően kivitelezni, a
maradék pedig olyan sablonokból épül fel, amit milliószor láttunk.
Az
elején az önmagunk megismerésének folyamata egyébként tetszik, talán ez a
kedvenc részem a kalandból. Ám amint átérünk az erdőbe, kapunk egy olyan
labirintus-kalandot, ami közben néha el is feletettem, hogy én egyébként egy
vámpír vagyok és önmagamat kellene keresnem és közben teljesíteni egy
küldetést. A rengeteg tárgyas opció meg néha kifejezetten idegesítő. Aztán jön
epizódként a háború, ahol a helyett, hogy bármiféle komolyabb stratégiai részt
betettek volna, kapunk egy vándorlásból és kockadobásokból álló részt két
csatával. Nem is értem, hogy ezt miért így kellett. Később jön a trogloditás
rész, ami megint érdekes lehetne, megismerjük egy nép kultúráját, vannak
izgalmas kommunikációk, de az egészet tönkreteszi, hogy ismét egy
labirintus-játékot kapunk csak nem az erdőben, hanem egy faluban. Itt miért nem
lehetett valami másfajta játékmechanikát előhozni? Majd jön a végjáték, ami megint
jó lehetne Lothar atyával, de egy hagyományos kockadobós csatát leszámítva
gyakorlatilag olvasóvá degradálja a könyv a főszereplőt.
Ami
mellett pedig még nem tudok elmenni, hogy egyszerre érzem azt, hogy a könyv
irreálisan sok fejezetpontot tartalmaz és tele van felesleges
töltelék-jelenetekkel. Ez nekem magában egy belső ellentmondás.
Töltelék-fejezetek akkor kellenek, ha nem tudjuk kitölteni a szükséges
fejezetpontokat, itt meg tele van velük a kaland, de azért 560 fejezetpontos az
egész. Ha ezeknek a felét elveszi a szerző és a kreatív ötleteket jobban
kidolgozza, sokkal jobb kaland születik. Illetve ha már itt tartunk, van a
kalandban egy kicsit komikus jelenet, amikor egy tanácsban szavazgathatunk. Tök
érdekes, vicces jelenet…hogy aztán ne legyen a kalandban semmi jelentősége. Sajnálom,
mert szerintem ötletek szintjén egyáltalán nem volt rossz ez a koncepció, de
elvérzett a megvalósításon.
Összességében: 11/20
A
kaland letölthető itt.
Ha
szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához:
https://www.facebook.com/velemenyes/
Kicsit számolgattam az esélyeket a Bűvölés kapcsán.
VálaszTörlés- Ha egyforma az ügyességed az ellenfél ügyességével, akkor 44,4% eséllyel nyersz meg egy kört. (Az ellenfél is 44,4% eséllyel győz, döntetlen: 11,3%.) Annak az esélye, hogy a sikeres bűvöléshez megnyerj 4 kört egymás után: 3,89%.
- Ha eggyel magasabb az ügyességed, akkor 55,6% eséllyel nyersz egy kört. (Ellenfél esélye: 33,6%, döntetlen: 10,8%). Négy egymást követő kört: 9,56%.
- Ha kettővel nagyobb az ügyességed, akkor 66,4% eséllyel nyersz egy kört. (Ellenfél esélye: 23,9%, döntetlen: 9,6%) Négy egymást követő kör: 19,44%
- Ha hárommal nagyobb az ügyességed, akkor 76,1% eséllyel nyersz egy kört. (Ellenfél esélye: 15,9%, döntetlen: 8,0%) Négy egymást követő kör: 33,54%.
- Ha néggyel nagyobb az ügyességed, akkor 84,1% eséllyel nyersz egy kört. (Ellenfél esélye: 9,7%, döntetlen: 6,2%) Négy egymást követő kör: 50%
- Ha öttel nagyobb az ügyességed, akkor 90,4% eséllyel nyersz egy kört. (Ellenfél esélye: 5,4%, döntetlen: 4,3%) Négy egymást követő kör: 66,8%.
Szóval valóban teljesen elcseszett a bűvölés megvalósítása, ha nem vagy SOKKAL erősebb (magasabb ügyességű) az ellenfélnél, akkor nagyon csekély eséllyel jön össze. Ráadásul elég igazságtalan "snowball effect": ha a játék elején szerencsésen dobsz, és sikeresen megbűvölsz két áldozatot, akkor könnyebbé válik a dolgod, mert már elég három fordulót nyerni, hamarabb jutsz el az új képességhez és az újabb könnyítéshez. Ha viszont az elején nincs szerencséd, akkor valószínűleg sohasem fogsz kimászni a gödörből, mert a nehezebb ellenfelekkel szemben kéne továbbra is 4 egymást követő fordulót nyerned...
Még annak is több értelme lenne, ha megfordítanánk az egészet: az első két áldozat megbűvöléséhez elég 2 egymást követő fordulót nyerni, aztán kapsz egy új képességet, de immár 3 fordulót kell megnyerni a bűvöléshez. Öt bűvölés után megint kapsz egy képességet, de már 4 fordulót kell megnyerni a bűvöléshez. Ez sem túl jó rendszer, de legalább nagy eséllyel minden játékos a könyv korai szakaszában megszerezne egy képességet.
(Egyébként az esélyekből az is látszik, hogy maga az alap KJK rendszer is teljesen átgondolatlan. Elég ha mindössze 2-vel nagyobb valakinek az ügyessége, és az ellenfele máris csupán 23,9% eséllyel tudja megsebezni... Lehetetlen bármiféle egyensúlyozás egy olyan rendszerben, ahol az ügyesség kezdő értéke 7 és 12 közé esik. Ha 12 az ügyességed, akkor egy 8-as ügyességű, 8-as életerejű ellenfél gyakorlatilag vicc, mindössze 9,7% eséllyel tud megsebezni. Nagy eséllyel 4 kör alatt levered és meg sem fog sebezni. Ha 7-es az ügyességed, akkor ugyanez a 8-as ügyességű ellenfél a fordulók több mint felét megnyeri ellened. Kell 10+ kör, hogy legyőzd, és közben veszítesz vagy 10 életerőpontot.)
Ezt ennyire nem számoltam végig, de akkor ezek szerint érzésből is kb. jól ítéltem meg, hogy mikor van a bűvölésnek realitása.
TörlésEgyébként a Sadler-műveknek kb. ez az egyetlen olyan újítása, amivel abszolute tudok azonosulni, hogy a kezdőértékek között nincs akkor differencia. Erre még jó megoldás az elosztásos rendszer, csak azzal meg az a gond, hogy a legtöbb könyv eléggé aránytalan rendszert épített ki erre (A Téboly erődje viszont kifejezetten jó lett ilyen téren)