Vissza a múltamba 39. – A Vámpír birodalma

 

Pár hónapja jelent meg a zagor.hu-n egy újabb rajongói mű, a Vámpír birodalma. Amikor először olvastam a címet, már kezdtem azt hinni, hogy ismételten Heydrich báróhoz lesz szerencsénk, ám később kiderült, hogy szerencsére erről szó nincs. Egy egészen más jellegű kalandot kaptunk, ahol mi magunk tudunk egy vámpír bőrébe bújni. Ilyen eddig nem sok volt, lássuk, mit sikerült kihozni belőle! A pontozásom a viszonylag sok fejezet ellenére a szokásos, lássuk, mennyire kapott el a vámpír-érzés!

Történet (3): Tulajdonképpen két oldalról lehet megközelíteni ezt a kérdést, a saját aspektusunkból és Analandéból. Kezdjük az utóbbival: egy Maurbied nevű félelmetes vámpír-nekromanta meg akarja hódítani a földet, és emiatt a Varázslók Tanácsa szervezkedik, hogy minél nagyobb erőt tudjon ellene felmutatni és megütközni vele, megmentve ezáltal a birodalmat. Mi azonban a kalandunk kezdeti szakaszán erről szinte semmit sem tudunk: egyszerű polgárként tengetjük életünket, amikor egy kövér ember elaltat minket, hogy elfogjon és később táplálékként felajánljon minket Maurbiednek. Azonban a vámpír elleni dulakodásban (egy földi halandó ilyen ellenállást tud tanúsítani?) megsérülünk és Maurbied is, és a vére érintkezik a miénkkel, ezáltal magunk is vámpírrá válunk. Maurbied számomra érthetetlen módon úgy dönt, hogy elmenekül a helyszínről mi meg a kopasz fickón csillapítjuk éhségünket és bosszúvágyunkat, majd elkezdjük kiismerni új karakterünket. Később tudjuk azt meg, hogy mi Maurbied terve, és hogy a történtek után ő minket tekint az egyik legveszélyesebb ellenségének a tervére, ezért meg akar ölni minket. Mi pedig meg akarjuk állítani őt, és ezzel reménykedünk a visszaváltozásban is.

A kalandban számos újítás található. Az élőholt létünk miatt kevesebb szerencsével kezdünk (miért?), viszont egy érdekes bűvölés képességet kapunk, ami a harcainkat könnyítheti meg és általa újabb képességekkel gazdagodhatunk. Szerintem ez egy nagyon kreatív ötlet. És egyébként ettől függetlenül is azt érzem, hogy a kaland nagyon sok jó ötletet ad. Maurbied terve és annak kivitelezése kifejezetten érdekes, de jó elképzelés az az erdei háború is. Ugyanakkor e mellett nagyon sokszor jelenik meg a klasszikus labirintusszerű sablon is. És ugyanez igaz a karakterünkre is. Vannak az olyan kimondottan vicces és ötletes részek, mint a játékbarlangban a fekete lótusz és az olyan sablonok is, hogy nincs tükörképünk (ugyebár vámpírként). Ez a kettőség pedig végigmegy a történeten, és picit néha azért érzem, mintha nem is egy író írta volna az összes részt, mert például a végjáték előtti történet-mesélés szerintem zseniális, de nagyon sok erdei rész egyáltalán nem tudott megfogni. E mellett néhány ötlet kivitelezése kifejezetten gyengére sikerült, de ezt majd a többi pontban fogom részletsebben kifejteni.

Még egy érdekes extrája a kalandnak azok a checkpointok, ahova elvileg vissza lehet menni halál után, hogy ne kelljen elölről kezdeni. Ez tulajdonképpen az egyik csalás legitimációja, ami viszont zavar benne, hogy sokszor értelmetlen, hiszen simán lehet, hogy már a korábbi szakaszban nem szereztünk meg egy a végjátékban fontos tárgyat, és akkor semmire nem jó, hogy nem kell elölről kezdeni. E mellett meg lehet pillantani a játék során mennyei madarakat, de hogy erre miért volt szükség, azt már tényleg nem értem.

 

Gondolkodás/szerencse (3): Erre talán egy kicsit jóindulatúbb pontot adtam, mint amit elsőre gondoltam, de csak azért, hogy ne kövessem el azt a hibát, hogy ugyanazért a körülményért két helyen vonok le pontértéket. Mert egyébként nem lehet a könyvre azt mondani, hogy agyatlan. Van benne több rejtvény, számos esetben tényleg hozni kell stratégiai döntéseket, beszélgetéseknél, tárgyhasználatnál néha gondolkodni kell, ezek szerintem jók. Az meg külön tetszik, hogy az egyik esetben még a menekülés is egy reális stratégiai döntés SPOILER!!! a vak embert, aki egyébként jó ember, nem akarjuk feltétlenül megölni Spoiler vége! Ugyanakkor nem mehetek el a mellett, hogy mivel a kaland a labirintus-mechanika szerint íródott, nagyon sokszor ösvényválasztásokkal eldől, hogy sikerrel teljesítjük-e a küldetésünket vagy sem. E mellett még az átlagnál is több harc van ebben a kalandban, ami olyan szempontból oké, hogy a harcok során fejleszthetjük a bűvölés képességét, de mégis azért ezek a harcok nagyon a szerencsén múlnak, az meg különösen, hogy el tudjuk-e bűvölni az ellenfelünket. Így mindent egybevetve azért inkább mondanám a szerencsét főszereplőnek ebben a kalandban, mint a gondolkodást.

 

Nehézség (3): Ilyen szempontból becsapós a történet, ugyanis ha valaki nem játssza le becsülettel a kockadobásokat, akkor egy viszonylag nehéz, de messze nem teljesíthetetlen kalandot kap. Kellenek kötelező tárgyak azért szép számmal, de messze nem olyan vészes, hogy amiatt pánikba essünk. Maurbied várának felderítéséhez kelleni fog egy ital, ahhoz, hogy azt megszerezzük, kell még egy kötelező tárgy, és 2 további tárgyból egy, hogy egy szobába bejussunk. A játék elején, hogy túléljük Maurbied első támadását, kell még egy varázsige. De ez így egyáltalán nem hangzik soknak, ennyiből simán meg lehetne oldani.

Csakhogy ha valaki becsülettel akarja lejátszani a kalandot, akkor jönnek a kockadobásos részek, ahol kettő is már-már a szadista kategória. Az egyik az erdei háború megvívása, ami egy jó ötlet volt, pocsék módon kivitelezve. Eleve szerintem nem korrekt, hogy csak az egyik sereg választása SPOILER!!! az orkok Spoiler vége! esetén van egyáltalán esélyünk teljesíteni a küldetést, ugyanis ott szerzünk meg egy kötelező tárgyat. De ami még gond, hogy eleve két sereg ereje nagyon hasonló, nehéz bármelyikkel legyőzni a másikat, ha meg belebotlunk valamelyik egység csapdájába – ami gyakorlatilag tisztán szerencsejáték – akkor már szinte esélytelenné válunk a végső győzelemre. A másik inkorrekt harc a végén van, ahol 3 lehetséges ellenfélből kettő 12-es ügyességű és van valamilyen speciális képessége, mindezt úgy, hogy ahogy néztem az egész kalandban maximum 1-gyel növelhető az ügyesség pontunk. A harmadik lehetséges ellenfelünk ugyan csak kilences ügyességű, de minden ütésével csökkenti eggyel az ügyességünket és kell egy kötelező tárgy a legyőzéséhez. Köszi szépen! Ja, és majd elfelejtettem: a bűvölés képességét sem tudjuk ezek ellen használni.

Apropó, bűvölés. Azt gondolom, ez az a pillanat, amikor elérkeztünk a szabályzat leginkább átgondolatlan részéhez. Alapból arra van szükség a bűvölés használatához, hogy négyszer egymás után megsebezzünk valakit. Na, ezt azért gondoljuk át! Eleve ahhoz, hogy négyszer egymás után valakit megsebezzünk, szerintem minimum 4-5 ügyességgel nagyobbnak kell lennie, más esetben véletlenül is lesz köztük egy, amit nem nyerünk meg. Második esélyünk aligha lesz, mert meghal az ellenfél, mielőtt elbűvölhetnénk. Szinte biztos vagyok benne, hogy a szerző nem játszatta le szabályosan senkivel a kalandot, mert különben rájött volna, hogy itt valami nagyon nem oké. Később persze fejlődhet a képességünk, de ha az elején nem jönnek össze a bűvölések akkor nem fog. Ráadásul az egyik képességünk nélkül nem tudjuk teljesíteni a küldetést, így bizonyos mennyiségű elbűvölt áldozatra szükségünk van.

Ha én gondolkodtam volna egy ilyen szabályon, akkor semmiképpen sem 4 találatot tettem volna feltételként, hanem max. 1-2-t, és utána valami próbát. Akár úgy is, hogy a sebzés helyett próbáljuk meg elbűvölni (itt ez inkább előny lett volna, mert nem akarjuk, hogy az ellenfél hamar meghaljon). De ha meg ehhez ragaszkodunk, akkor a játékban kellett volna erre rásegíteni és a kaland korai szakaszába betenni egy csomó nagy ÉP-jű, de alacsony ügyességű lényt, amit viszonylag könnyen elbűvölhetünk, hogy fejlődjön a képességünk. De ilyen összesen egy van a játék elején (amivel nem sokra megyünk), utána már ügyességben is elég komoly ellenfelek jönnek (ráadásul az, hogy rögtön a második ellenfelem már bűvölhetetlen volt…nem is értem, miért veszi el a lehetőséget a kaland a képesség használatától, ha ez egyébként alapfeltétel a küldetés teljesítéséhez). Mindent egybevetve ha alapból nincs 11-12-es ügyességünk, akkor el sem érdemes kezdeni a játékot, de ha van, akkor is kétes a kimenetele.

A kaland végén még van egy utolsó összegzés, ami arról szól, hogy vajon visszafordítható-e az átalakulás folyamata, vagy az addigi gonosz tetteink miatt végérvényesen vámpírok maradunk. Ez megint egy jó ötlet, de a 4 tettből, amit a könyv gonosznak titulál az egyik SPOILER!!! raptoros rész Spoiler vége! egy olyan döntés, hogy nem ugrunk neki egy 13-as ügyességű lénynek. Azt a szörnyet megtámadni nem hősiesség, hanem öngyilkosság. Itt megint kicsit jobban figyelhetett volna az arányokra a szerző, vagy legalább adhatott volna egy tárgyat, ami megoldja a helyzetet.

 

Játékélmény (2): Sok kritikát megfogalmaztak a zagor.hu-n annak kapcsán, hogy ahhoz képest, hogy ez egy vámpírsztori, egyáltalán nem sötét hangulatú. Szögezzük le, engem ez nem zavar, szerintem azért, mert vámpírok vagyunk nem kell rögtön egy horror, vagy dark fantasy irányába elmenni. Ami viszont zavar, hogy a kaland egyszerűen nem tudja a jó ötleteit megfelelően kivitelezni, a maradék pedig olyan sablonokból épül fel, amit milliószor láttunk.

Az elején az önmagunk megismerésének folyamata egyébként tetszik, talán ez a kedvenc részem a kalandból. Ám amint átérünk az erdőbe, kapunk egy olyan labirintus-kalandot, ami közben néha el is feletettem, hogy én egyébként egy vámpír vagyok és önmagamat kellene keresnem és közben teljesíteni egy küldetést. A rengeteg tárgyas opció meg néha kifejezetten idegesítő. Aztán jön epizódként a háború, ahol a helyett, hogy bármiféle komolyabb stratégiai részt betettek volna, kapunk egy vándorlásból és kockadobásokból álló részt két csatával. Nem is értem, hogy ezt miért így kellett. Később jön a trogloditás rész, ami megint érdekes lehetne, megismerjük egy nép kultúráját, vannak izgalmas kommunikációk, de az egészet tönkreteszi, hogy ismét egy labirintus-játékot kapunk csak nem az erdőben, hanem egy faluban. Itt miért nem lehetett valami másfajta játékmechanikát előhozni? Majd jön a végjáték, ami megint jó lehetne Lothar atyával, de egy hagyományos kockadobós csatát leszámítva gyakorlatilag olvasóvá degradálja a könyv a főszereplőt.

Ami mellett pedig még nem tudok elmenni, hogy egyszerre érzem azt, hogy a könyv irreálisan sok fejezetpontot tartalmaz és tele van felesleges töltelék-jelenetekkel. Ez nekem magában egy belső ellentmondás. Töltelék-fejezetek akkor kellenek, ha nem tudjuk kitölteni a szükséges fejezetpontokat, itt meg tele van velük a kaland, de azért 560 fejezetpontos az egész. Ha ezeknek a felét elveszi a szerző és a kreatív ötleteket jobban kidolgozza, sokkal jobb kaland születik. Illetve ha már itt tartunk, van a kalandban egy kicsit komikus jelenet, amikor egy tanácsban szavazgathatunk. Tök érdekes, vicces jelenet…hogy aztán ne legyen a kalandban semmi jelentősége. Sajnálom, mert szerintem ötletek szintjén egyáltalán nem volt rossz ez a koncepció, de elvérzett a megvalósításon.

 

Összességében: 11/20

 

A kaland letölthető itt.

 

A következőkben két nemrég megjelent könyvet veszek górcső alá. Tartsatok akkor is velem!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/