Vissza a múltamba 41. – A pusztítás teremtménye

 

A mai elemzésem tárgya egy olyan kaland lesz, amiről egyszer már írtam. Ám mivel egy kultikus műről van szó, amely most hivatalosan is megjelent Magyarországon, úgy éreztem, érdemel egy kissé bővebb értékelést is. E mellett az is bennem volt, hogy mivel anno a legelső kritikáim között volt ez a kaland, talán mostanra eljutottam addig, hogy kicsit változott a véleményem róla. Nézzük meg hát, hogy ezúttal mi a véleményem róla! A pontozás viszont még ugyanaz.

 

Történet (5): Amikor 6 éve írtam erről a kalandról, az volt a véleményem, hogy a legkomplexebb előzménytörténet, amit valaha olvastam. Ezt a mai napig fenn tudom tartani. Szinte már egy komplett kis novella az, amit az elején megismerhetünk Zharradam Marr-ról és számos olyan karakterről, akivel a kaland során összefuthatunk. Aztán jön a váratlan fordulat: a kaland során ennek az égvilágon semmi jelentősége nincs, és mi egy különös szörnyeteg szerepében vagyunk, aki igazából ekkor még semmit nem tud magáról.

Hogy a kalandunkat ne egy végül a halálba bolyongó, magáról semmit nem tudó szörnyként fejezzük be (amire azért jó esély van), két szellemmel kell találkozni, melyek közül az egyik a szabad cselekvést, az öntudatot, a másik a nyelvek megértését adja nekünk. Az ő segítségükkel már kissé tudatosabban mozoghatunk a kalandunkban, bár azt, hogy konkrétan kik vagyunk, mit kell tennünk és miért, csak nagyon a könyv végére fogjuk tudni kideríteni.

A szörnylétünknek van két óriási előnye, az azonnali halál képességünk és a vastag bőrünk, hátrány viszont, hogy beszélni egyáltalán nem tanulunk meg, illetve, hogy nagyon sokszor ösztönlényként működünk, akit nem tudunk irányítani. Ez a kaland során haladva azért szépen lassan fejlődik, de még a végefelé is lehetnek olyan cselekedeteink, amiket nem tudunk tudatosan irányítani, erre főleg a hobbitok a tanúink.

A játék során találkozhatunk azokkal a karakterekkel, akikről az előzménysztoriban olvasunk, szerintem ez egy vicces és aranyos dolog. E mellett nagyon sok változatos helyszínt bejárhatunk, a dolog szépséghibája mindössze az, hogy a legtöbb csodás helyszín egyben valamilyen formában a sírhelyünk is lesz.

Amit még megemlítenék, hogy a játék eleji kódolás logikája a korábbi kiadáshoz képest nem változott, ugyanakkor a játék egy teljesen új fordítást kapott, így a szövegrészek a kódfejtés szabályai ellenére is valamelyest változtak, ezért újra kihívást jelentett számomra ez a játék. Az meg külön piros pont (gondolom Jacksonnak), hogy azok a mondatok is dekódolhatók értelmesen, amelyek azelőtt hangoznak el, mielőtt egyáltalán megismerhetjük a nyelvünket. Apró figyelmesség, de nekem tetszik.

 

Gondolkodás/szerencse (3): A kaland legeleje egy szerencsejáték a szó szoros értelmében, ugyanis amíg nem futunk össze az első szellemmel, addig még olyan szintű döntési lehetőségünk sincs, mint a legtöbb kalandban, random dobálgatva haladunk, és bizony 1-2 szituációban itt is a halálunkat lelhetjük. Onnantól kezdve viszont, hogy megismerjük a nyelvet, az agyunkat nagyon hosszú ideig kell tornásztatni a kódok megfejtetésével. De másfajta agytorna is van a kalandban. Oda kell figyelni, hogy mikor hova tudunk lapozni, a növény kiválasztása is egy érdekes rész, de a Menyétnyelvű kérdése és a helyes ajtó kiválasztása is jó rejtvény.

Másik oldalon viszont ott van az elég nagy szerencse faktor, hogy szinte minden szituációban ha rossz ösvényt választunk, akkor előbb-utóbb (itt inkább előbb) a halálunkat leljük. Szóval azért nem kicsi szerencse is kell ennek a küldetésnek a teljesítéséhez.

 

Nehézség (2): Elsősorban ez az a rész, ami miatt újra akartam íri a kritikámat, és ahol azt érzem, hogy 6 vényi kritikai tapasztalat után változtatnom kell a korábbi pontszámomon, annak ellenére, hogy még mindig úgy gondolom, hogy ez az egyik legnehezebb játékkönyv, ami valaha megjelent. Ugyanakkor az elemzések során eljutottam oda, hogy bármelyik kategóriára egyest adok, az nálam azt jelenti, hogy abban olyan hibát látok, ami mellett ebben a formában nem szabadott volna kiadni. A legtöbb egyest eddig nehézségre adtam, viszont, amikor megnéztem, melyik kalandokra adtam eddig 1 pontot, akkor láttam, hogy az összesnél bennem volt ez az érzés, hogy ezt így nem lett volna szabad és nagyon sok átgondolatlan rész van benne a nehézség terén. Ennél azonban nem éreztem ezt. Erről szeretnék kicsit hosszabban írni.

Alapvetően egy kaland nehézségét 3 szempont alapján szoktam értékelni:

1.      Harcok és próbadobások nehézsége

2.     Kötelező tárgyak és információk száma (és megszerzésének nehézsége)

3.     Egyéb kalandban megjelenő halálok

Ha ezt a könyvet nézzük, akkor az 1. szempont alapján kifejezetten könnyű. Az extra képességek miatt túl sok nehéz harc nincs, próbadobás is alig van, szóval minden rendben. Ha a kötelező tárgyakat és információkat nézzük, akkor három olyan van, ami kell a barlangrendszerből való kijutáshoz SPOILER!!! nyelvismeret, titkos ajtót feltáró amulett, gyűrű Spoiler vége! , tulajdonképpen egyvalami, hogy a boszorkányok küldetését teljesítsük SPOILER!!! Groggal való találkozás Spoiler vége! és az Erődgályán is három dolog kell SPOILER!!! Zharradan Marr holléte, tündérpor, kristálytagló Spoiler vége. Ezt nem mondanám kevésnek, de ha belegondolunk, hogy mennyi kell egy Bajnokok próbájában vagy Varázsló kriptájában, akkor azokhoz képest kifejezetten kevésnek hat. Szóval drámainak ezt sem nevezném.

És akkor itt jutunk el a harmadik pontig, ami a szűk keresztmetszet. Mert itt aztán tényleg az a helyzet, hogy bármikor rossz helyre lapozunk, szinte azonnal kinyiffanunk. Néha már kifejezetten várja az ember, hogy most éppen hogyan és miként dönt úgy a könyv, hogy véget vet a pályafutásunknak, máskor meg bosszankodunk miatta, a végén meg eljutunk oda, hogy szinte már csak nevetünk rajta. Ez pedig egyértelművé teszi, hogy mennyire nehéz a kaland…

Vagy nem? És itt jön valami, amit én leginkább úgy fogalmazok, hogy a nehézség illúziója. Vagyis amikor valójában egy játék nehezebbnek tűnik, mint amilyen, csak mégsem ezt látjuk. Megint a Bajnokok próbáját hozom fel. Ott tulajdonképpen egészen a kaland utolsó 20%-áig viszonylag könnyen el lehet jutni. Ott viszont kell egy reszelő, egy piros por, egy vaskulcs, 9 aranygyűrű, 3 sorozatszám és a mutatók. Nem hiszem, hogy ez amúgy könnyebb lenne, mint a Pusztítás teremténye, és itt is igaz, hogy ha az első elágazásnál rossz felé megyünk, akkor el fogunk bukni, mert aranygyűrűket hagyunk el. Csak optikailag más az, hogy rossz felé megyünk és két fejezettel később kampó, mint az, amikor a végén derül ki, hogy rossz irányba haladtunk.

A másik pedig a csalás lehetősége. A Bajnokok Próbájában simán becsalhatjuk, hogy vagy reszelőnk, van porunk, van vaskulcsunk, van 9 gyűrűnk, ha megvan a harmadik sorozat, rögtön odalapozva át lehet ugrani a másik kettőt és be lehet csalni, hogy van mutatónk. És ebben zseniális a Pusztítás teremtménye: szinte teljesen bezárja a kaput a csalók előtt. Mindenhol az ismert információkat felhasználva valahova lapoznunk kell, és ha ezek nincsenek, fogalmunk sincs, mit kellene csinálnunk, és belesétálunk egy halálmezőbe. De ha ezek megvannak, akkor közel sem reménytelen teljesíteni.

Mindezzel persze nem azt akartam írni, hogy ez könnyű kaland, csak azt, hogy miért nem adok neki most már 1 pontot minden nehézsége ellenére. Ezzel együtt nagyon nem könnyű, főleg, mert tényleg nagyon sok olyan irányválasztós mező is van, ahol ha egyszer rossz felé megyünk, akkor máris vége, tök mindegy, mint csinálunk. E mellett szerintem van benne két elég inkorrekt döntésszituáció. Az egyik a Groggal való találkozás SPOILER!!! ahhoz, hogy ne öljék meg, mire odaérünk, át kell vágnunk egy falunk a nélkül, hogy semmit sem csinálunk. Legyünk őszinték: mikor csinál egy ilyet egy kalandor? :). Spoiler vége! , a másik pedig a mocsaras jelenet, ahol nem biztos, hogy mindenki rájön, hogy egy halálmezőről kell továbblapozni bizonyos esetben.

E mellett én azt sem érzem teljesen korrektnek, hogy a Zharradam Marrt legyőző tárgyak és információk nagyon a kaland elején vannak. Pont amiatt, mert nagyon sok az azonnali halál, talán illő lett volna kicsit későbbre tenni ezeket.

Szóval egy szó, mint száz, nagyon nehéz, de számomra ez még mindig egy emészthetőbb módja a nagyon nehéz kalandoknak, mint az, amikor egy tárgy meg nem találása miatt kell valamit elölről kezdenem, annál meg pláne, mint amikor egy rossz kockadobás magában okozhatja a végzetünket.

 

Játékélmény (4): Előző gondolatmenetemet folytatva: amikor egy könyvben látom, hogy azért nem sikerült nyernem, mert egy tök random szituációban nem jó felé mentem, vagy mert nem jót dobtam (pl. az Álmok erdeje vagy a Varázstörő), akkor nem volt kedvem újrakezdeni a kalandot. Itt viszont más volt. Buzgott bennem a vágy, hogy ezt én meg akarom csinálni, és szeretném teljesíteni a küldetést, túl akarok jutni minden nehézségén. Nem elvette a kedvem a sok halálpont, hanem éppen ellenkező hatást váltotta ki belőlem.

E mellett a szörnnyel való játék egyedi, hangulatos, öröm, hogy tényleg bármit tehetünk, annak nincsen semmilyen következménye. Jó érzés harcokban szinte legyőzhetetlennek lenni, de közben mégis vigyáznunk kell, mert hamar kiderül, hogy valójában mennyire törékeny még ez az erős test is a mágiával és a nálunk is hatalmasabb szörnyekkel szemben.

Viszont azt azért be kell ismernem, hogy bár olyan nem volt, amikor fel akartam adni, de olyan kétszer is, hogy aludnom kellett rá egyet, mert teljesen elvesztem és másnap folytatva gondoltam végig, hogy mit lehet még tenni. És miután végeztem vele, egészen a mostani kiadásig nem volt energiám újra kezembe venni. Ez pedig azért utal arra, hogy milyen hatásokat vált ki az emberből. Itt tulajdonképpen Sang zárását tartom tökéletesnek: a könyv méltó a hírnevére, azt viszont már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez a hírnév milyen előjelű.

 

Összességében: 14/20

 

A könyv elvileg kapható a Kaméleon Comixnál és a viszonteladóknál, de úgy tudom, hogy elfogyott és az újranyomás maximum jövőre jelenik meg, szóval vagy érdeklődni kell a viszonteladóknál, hogy hol lehet még, vagy a másodlagos piacon lehet beszerezni jelenleg. 

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/