Erre már érdemes költeni – Muura, Kolozsvár, Hot Godfather Burger

 

A legutóbbi cikkem kapcsán merülhet joggal fel, hogy hogyan viszonyulok az egyes éttermek árával. Nyilván az anyagi kereteim – mint ahogy mindenki másnak – végesek, ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy rendszeresen magas árkategóriás étterembe járjak. És az is tény, hogy ma már vannak olyan Street Food helyek, amelyeknek az árkategóriája eléri az éttermi szintet. Viszont ha ez egy jó minőséggel párosul – mint ahogy azt a Petry étteremnél írtam – akkor nem zavar, hiszen az étlap alapján el tudom dönteni, hogy rá tudok-e szánni annyi pénzt az ételre, amennyibe kerül.

 

A legutóbbi kóstolásomnál sem feltétlenül a 4.000 forintos összesített árral volt a legnagyobb bajom, sokkal inkább azzal, hogy azt éreztem, hogy ezért egy középszerű – vagy annál csak egy hajszállal jobb – ételt kaptam. Hogy érzékeltessem a különbséget, úgy gondoltam, hogy írok egy másik burgeres élményemről, ami Kolozsváron volt. A Muura étteremről korábban már írtam, hogy egy nagyon jó burgert ettem ott, de apróságok főleg a kiszolgálás terén voltak, amik zavartak. Éppen ezért másodjára úgy döntöttem, hogy egy olyan ételt eszek, aminek az összetevőin nem változtatok az étlapon szereplőkhöz képest. Ezúttal a hely csípős burgere mellett döntöttem, leginkább egy elem miatt, ami pedig a kéksajt, nagyon kíváncsi voltam, hogy működik egy hamburgerben. Desszertként pedig – hasonlóan a budapestihez – egy adag lava caket kértem.

 

Amikor Romániában ez a kóstolásom volt, akkor már védettségi igazolványhoz kötötték az étterem-látogatást, ugyanakkor ennek volt egyfajta pozitív hozadéka is: az elektronikus igazolványomról látták, hogy nem vagyok román állampolgár és egy olyan pincért hívtak hozzám, aki beszél angolul, németül. Bár valamilyen szinten már ismerem a román nyelvet, ez azért mindenképp egy könnyebbség. Másik pozitívum, amiről már az előző cikkemben is írtam, hogy bolti ketchup és majonéz alanyi jogon jár minden ételhez, ha valakinek nem lenne elég a burgerben lévő szósz. Olyan tervem nem volt, hogy ketchupot nyomok a hamburgeremre, de a krumplihoz azért egy keveset tettem. Ha már a burgonyáról beszélek, itt most nem a sima hasábburgonyát kértem, hanem a „dollárchipset”, ami igazából egy kerek, pénzformájú sült krumpli, de elkészítésében, fűszerezésében nem tér a hasábburgonyától. Ez nekem nagyon bejött, a vastagsága pont optimális nem volt klasszikus chips érzete az embernek, de nem éreztem azt se, hogy a belső része főtt krumpli benyomását keltené. Nálam ez nagyon működött.

 

Magára a burgerre rátérve, a húsról már az előző cikkemben leírtam, hogy nagyon rendben van, ezúttal is ugyanazt a prémium minőséget kaptam, hibátlanul elkészítve. Ami még nem változott, az a buci, a saláta és a paradicsom, a többi összetevő azonban eltért. Zöldségfronton ezúttal kaptam némi savanyú uborkát és karamellizált hagymát is, amik bejöttek, az egyik egy édes-pikáns, a másik egy savanyúbb ízt adott, mindkettő hozzátett ehhez az ízkavalkádhoz, ami az ételben volt (bár hagymából kevesebbet adtak, mint általában a burger bárok).

 

Szószok tekintetében itt egyfajta szósz került a burgerbe, a BBQ, ám nekem valamivel pikánsabbnak tűnt ez a szósz, mint a múltkori. Ezzel együtt ezt még nem nevezném kifejezetten csípősnek. Az igazi csípősséget az ételben a jalapeno paprika adta meg, amiből elég tisztességes adagot tettek bele, az íze is remek, és bizony az már egy olyan „erősítő” az ételben, ami után azt mondom, hogy ezt tényleg azoknak tudom csak ajánlani, akik szeretik a csípős ételeket. De tegyük rögtön azt is hozzá, hogy az étel nem veszettül erős és a csípősség nem nyomja el a többi ízt, ez szerintem nagyon fontos az étel megítélésében.

 

A pármai sonkát itt egy sült bacon váltotta fel, de ennek volt funkciója, sokkal jobban illet a képbe, mint a korábbi ételben az olasz eredetű alapanyag. De ami tényleg egy minőségi előrelépés, az a kéksajt. Legutóbb ugyebár írtam, hogy a sajt nem sokat tett hozzá az ételhez, és ha azt a sajtot használják itt is, akkor most leírnám ugyanezt. Viszont a gorgonzola jellegzetes, karakteres, egyesek szerint kissé már zavaró íze itt nagyon kijött a hús és a csípős elemek mellett. Viszont mégsem annyira, hogy elnyomja az ételt.  Más burgerekbe lehet ez sok lett volna, de az erőteljesebb ízek miatt ide pont jó volt.

 

Összességében ezt egy hibátlan és elég tisztességes méretű hamburgernek éreztem, ami után nem volt hiányérzetem. Na és ennek tükrében nézzük az árát! Maga a hamburger és a krumpli együtt 37 lej volt, ha ehhez hozzáveszem az üdítő 8 lejét, az 45 lejt, vagyis kb. 3.000 forint, azaz nagyjából ugyanannyi, vagy talán kicsit olcsóbb is, mint a Belfrit burgere. Jó, az is igaz, hogy itt a krumpli mellé járó szósz bolti termék volt, és az italom nem fél literes, hanem csak 2.5 decis volt, de cserébe a krumpli egy kicsit jobban ízlett, a két hamburger között meg zongorázni lehet a különbséget. Lényeg a lényeg, ha megnézem, hogy mennyivel többet kaptam itt ugyanazért az árért, akkor válik érthetővé az előző cikkem kritikusabb hangvétele.

 

Ha a 2 desszertet nézzük, akkor már azért nagyobb az árkülönbözet, Kolozsváron ugyanis 18 lejt fizettem érte, ami kb. 1.200 forint. Viszont itt a süti mellé kaptam vaníliafagyit, valamint egy öntetet, ami a látszat ellenére nem csokoládés, hanem egy savanyú pirosgyümölcsös öntet volt. Ezt pedig így egy sokkal komplexebb, élvezhetőbb fogás volt. És ne feledkezzünk meg még valamiről: egy étterembe ott egy pincér, aki lesi az óhajomat, mindent elém tesznek, kapok evőeszközt, elmosogatnak utánam stb. Ezek mind benne vannak az árban. A plázaéttermekben is van egyfajta felszolgálás, de azért korántsem ez.

 

Összefoglalva ennek a cikknek nem az volt a célja elsősorban, hogy írjak másodszor is egy olyan helyről, amiről egyszer már írtam. Inkább azt szerettem volna felvázolni, hogy amikor árakról beszélek és próbálom értékelni, hogy amennyit egy ételért fizetek, azt korrektnek érzem-e, akkor milyen szempontok szerint értékelek. Mert elfogadom a különböző árkategóriákat, de ha egy hely drágább, akkor megugrik az elvárásom a minőség irányába is. Ha ezt meglépik, nem sajnálom érte a pénzt. De ha nem, akkor ezt a véleményem nem fogom véka alá rejteni. Ezúttal a Muura Steakhouse tökéleteset hozott, így természetesen megkapja a maximális pontszámot.

 

Értékelésem: 10/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

 

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/muura.steakhouse/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/