Vajon miben tér el a többitől? – Stavros, csirke gyros-tál

 

Pécsett nagyon sok gyrosossal találkozik az ember, többségükről már írtam is nektek az elmúlt években. Ugyanakkor nemrégiben elém került a Stavros étterem hirdetése, ahol azt ígérték, hogy eredeti görög receptúra és alapanyagok alapján készítenek gyrost. Na erre a hírre természetesen én is felkaptam a fejem, és úgy éreztem, hogy ezt ki kell próbálnom. Így kerestem egy alkalmas időpontot és megnéztem magamnak a helyet.

 


Első pillanatban sajnos rögtön egy kellemetlenséggel szembesültem: az étterem belső tere annyira kicsi, hogy ott csak a kassza és az ételek férnek el, vendég már nem. Tehát az ember vagy a külső részen – ami egy háztömb belső udvara – étkezik, vagy elvitelre kéri a kajáját. A külső részen az asztalokat ugyan úgy helyezték el, hogy az esőben védve legyen, és tettek ki takarókat is a fázósabb vendégeknek, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy 1-2 hét múlva már alkalmatlan lesz helyben fogyasztásra a hely. Nemrégiben megtudtam, hogy azonos a tulajdonos a Grano étteremmel, lehet meg kéne fontolni a vendégek elhelyezését akár ott is, és akkor még a helybeni étkezés is megmaradhatna.

 


Na de térjünk át az ételre, mert szerencsére arról sokkal több pozitívumot tudok írni. Egy csirkés gyros tálat kértem „mindenesen”, ez jelen esetben pitát, hasábburgonyát, húst, zöldségeket és a kétféle szószt tartalmazza. Az étel elkészítése gyors volt, kedvesebb, mint 10 perc alatt megkaptam. Ami elsőre feltűnt egy átlag gyors tálhoz képest, hogy itt a két szószt nem ráöntötték a húsra vagy a salátára, hanem külön kis tálkákban kaptam őket, ezenkívül, hogy zöldsaláta nem volt a tálon, csak a hagyma-uborka-paradicsom hármas, illetve még olívabogyó…na, azt elfelejtettem mondani, hogy azt nem kérek, mert nem szeretem L. Sebaj, ez az én hibám, meg szerencsére egész darabokban tették a tálra, így könnyen félre lehetett rakni.

 


Az étel nagyon ízlett, főleg számtalan apróság miatt, ami sokkal igényesebbé tette a gyrost, mint a legtöbb gyrosos helyen. A pita esetén tetszett, hogy kapott egy kis pirítást, némi olívaolajat, ez azért feldobta számomra az egészet. A krumplinál is az volt az érzésem, hogy a hagyományos sózás mellett kapott némi mediterrán fűszert, szintén bejött, adott egy olyan ízt, ami egyedi. A hús egy kellemesen fűszerezett csirkehús volt, ebben sok extrát nem éreztem más helyekhez képest, de gondom sem volt vele, puha, a fűszerezése is finom és ízletes, ezzel nincs gond, ahogyan a zöldségekkel sincs.

 

Ami viszont az igazi kedvencem volt az ételben, az a két szósz. A tzatziki szósz állagát tekintve jóval sűrűbb, mint a legtöbb gyrososnál a szószok, ízben a sűrű joghurt ízét és krémességét remekül hozza, a benne lévő uborka is kiérződik, és ami nagyon jó, hogy nem érzem benne, hogy a kapor íze mindent elnyom, amit jópár pesti gyrososnál eddig megtapasztaltam. A csípős szószt pedig nem is mondanám annyira csípősnek, inkább egy pikáns, sűrű, fűszeres-paradicsomos ízt ad, ami picit csíp is, de azért nincs túltolva. Összességében nekem ez volt a kedvencem az ételből.

 


Az ebédért 1.750 forintot fizettem. Ha megnézzük a hely árait, akkor valamivel magasabb, mint a legtöbb belvárosi gyrosos (bár talán ez pont a csirkés tálra nem igaz, ennél olcsóbban krumplis tálakat máshol se nagyon kap az ember), a pitáik 1.200 forint körül vannak, a borjús tál meg 1.990 forint. Viszont mennyiségében nekem ez teljesen rendben volt, minőségben meg magasan az átlag felett van. Igazából, ha ennyi pénzért egy ilyen kaját kapok, azzal én remekül elvagyok, a pontlevonás ezesetben nem az ételnek, hanem inkább a cikk elején írt egyéb körülményeknek szól.

 

Értékelésem: 9/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: https://www.stavros.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról