A név kötelez – Piazza Del Grano, Grano Pizza


Az egyetemhez közeli éttermek száma Pécsett elég sok, de nemrégiben sajnos eggyel csökkent, ugyanis a Neked Csak Szofi végleg bezárt. Sajnálom, mert egyébként szerettem, ez viszont még inkább motiválttá tett, hogy a még meg nem látogatott közeli kajáldákat is teszteljem. A Búza téri étkezdéket azonban eddig nem próbáltam, mígnem egy nap, amikor sokáig kellett a városban maradnom, úgy döntöttem, hogy ismerősi ajánlásra kipróbálom az egyiket. Mivel a Fokhagyma étterem még csak kiszállításra működött ekkor, ezért a már nyitva lévő Piazza Del Grano mellett döntöttem. A legtöbb ételük pizza- és tésztaféle, de azért másfajta fogások is szerepelnek a repertoárban, valamint ebédmenüjük is van. Ezúttal viszont egy pizzát választottam, méghozzá a hely névadó ételét (általában ha van ilyen, és számomra kellemes alapanyagokból készül, akkor ezt választom, mert nyilván a nevet viselő étel a legjobb J). A hely belső tere egyébként kényelmes, nagyrészt négyfős asztalokból áll. Belül kb. 60-70 ember fér el, de van egy igényes, nagy kinti rész, ami az esőtől védett (igaz, hideg szeles időben nem annyira kellemes).

A pizza, amit választottam az étlap szerint a tészta-szósz-sajt hármas mellett csípős kolbászt, aszalt paradicsomot és kukoricát tartalmazott, de az utóbbit nem kértem, sajnos nem ápolok vele túl jó viszonyt. A kiszolgálás kedves volt, segítőkész, és az ételre sem kellett sokat várni, kb. 15-20 perc alatt megérkezett, ami frissen készült ételeknél egész jó arány. És figyeltek az egyedi kérésemre is (ami mondjuk alapelvárás kéne, hogy legyen, de sajnos láttunk már példát az ellenkezőjére).

A pizza nagysága több mint megfelelő, a tésztájának a vastagsága pont az, amit szeretek, a médiumnál kicsit vékonyabb, ami megadja a ropogósságát, de nem éri el a papírvékony szintet, így azért laktató. A mennyiséghez hozzátesz az is, hogy bár 32 cm-esnek írták, nekem picit nagyobbnak tűnt (vagy az átlag 32 cm-es pizzák kisebbek kicsit? J), valamint a feltétekből is elég szép mennyiséget tettek rá. Magának a tésztának az íze egyébként kellemesen édeskés, bejött. Ugyanúgy a szósz is hozza azt a fűszeres-paradicsomos ízvilágot, amit hoznia kell. A sajt viszonylag hétköznapi, de ízletes, a funkcióját ellátja. Egyébként – hasonlóan a Grappa pizzériához – itt is a sajt került rá rögtön a tésztára és a szószra, tehát ilyen téren a tradicionális vonalat követi.

A csípős kolbász is ízletes, valóban megvan a maga ereje. Mellé még az aszalt paradicsom dukál, aminek a savanykás ízvilága elüt kicsit a többi összetevőtől. Az igazat megvallva azokat a részeket, ahol együtt jelent meg a paradicsom és a kolbász, egy kicsit tömörnek, nehéznek éreztem, ide jó lett volna valami, ami kicsit lazítja, édesíti az egészet. Ugyanakkor épp a cikk írása közben jutott eszembe, hogy ezen a pizzán eredendően lett volna kukorica, ami pont egy kicsit édesebb ízt adott volna az egész ételnek. De hát ezt voltaképpen én nem kértem rá, szóval ez az én felelősségem.

A pizzáért 1.990 forintot fizettem, ez relatíve magas árkategória a városban, de azért nem megfizethetetlen, ráadásul tényleg minőségi alapanyagokból készül. Ráadásul a 6 szeletre vágott pizzából csak ötöt tudtam megenni, így nem túl nagy étvágyú embereknél akár két személynek is elég. Szóval mindent egybevetve abszolute meg voltam elégedve az étellel, és bátran ajánlom mindenkinek.


Értékelésem: 9/10 (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz)


Ha szeretnél értesülni a legfrissebb cikkekről, csatlakozz a Blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

5 vetélkedő, ami hiányzik a mai repertoárból