A nagy marosvásárhelyi kebab-teszt


Néha csinálok kollektív teszteket, ahol nem egy helyet vizsgálok meg, hanem egy város kínálatából több mindent és ezeket összevetem egymással. E tekintetben a gyros/kebab vonalon még nem mozogtam, és Marosvásárhelyről is keveset írtam, ezért úgy döntöttem, összekötöm a kettőt! Lássuk, hogy teljesítettek az erdélyi városban ezek az ételek. Ezúttal 4 különböző kajáldát fogok vizsgálni, lássuk melyik teljesített a legjobban!







Tomek Kebab:


Ez a Tomek márka elég széles repertoárban jelen van. Az egyik feliratán láttam, hogy többek között szőnyeg, kárpit és üzemanyag-üzletük is van. Szerencsére nem egy helyen J. Ami Marosvásárhelyet illeti, itt is eléggé biztosra mennek, a főtér mindkét oldalán van 1-1 üzletük, így szinte képtelenség elkerülni. Az én kóstolásom a városháza felőli étteremben volt. Egy sima tortillát rendeltem, és egy csokoládés pudingot mellé elvitelre, és a kollégiumban fogyasztottam el.

A tortillatekercs maga nem volt annyira nagy szám, klasszikus bolti termék, kis pirítással, se több, se kevesebb. Sajnos a csirkehús és a szósz tekintetében előjöttek azok az ízek, amiket nagyon nem szeretek. A csirke rágós, kicsit száraz, a szószban meg az a nagyon jellemző fanyar utóíz. Egyikért sem voltam igazán hálás. Az ételbe hasábburgonyát is tettek, ez se a kedvencem, de legalább frissen és ropogósan került bele. Zöldségekből tisztességesen megrakták az ételt, és ízben is rendben volt, ezzel nincs gond, illetve, bár a 14 lejes ár drágább, mint általában Magyarországon, a mérete is nagyobb, mint nálunk. Ezzel együtt azonban sajnos egy elég középszerű ételt ettem.

A desszert viszont ízlett, a pudingból a csokoládé édes, de mégis enyhén kesernyés íze igencsak kiérződött, és volt benne némi betét is, igaz, csak egyszerű piskóta, de az puha és édes, jól harmonizált a krémmel. Az adag pedig bőven nagyobb mint az átlagos desszertek. Ez a része a kajának nagyon bejött, de mivel nem ettem mindenhol desszertet, ezért azt ezúttal nem tudom beszámítani a pontba, csak a kebabot értékelem.


Értékelésem: 6/10 (hogy ez mit jelent, arról itt olvashatsz)





El Greco:


„A görög” úgy látszik egy romániai városban találta meg a helyét, ahol sok magyar él. Igazán nemzetközi J. De engem az étel jobban érdekel. Érdekes, hogy ez a kollégiumhoz legközelebbi ilyen típusú hely (legalábbis tavalyig az volt), mégiscsak idén kóstoltam először. Ennek okát nem tudom, talán pont a közelsége miatt, ha már elhagyom a koleszt, messzebb akartam menni, de lehet, hogy a 16 lejes alapár az, ami kicsit visszatartott. De most nyáron elhatároztam magam, és ezt is kipróbáltam.

Ez a hely is tortillával operál, de ez egyértelműen más volt, mint az előző, sokkal vastagabb tészta, jobban átsütve, és ízben is többet hozzáadott az ételhez. Nem ringatom magam olyan illúzióba, hogy házi termék, de örülök, hogy az átlagostól eltérő. A másik nagy erénye a szósza. Egy édeskés, majonézes, fokhagymás mártás, de mégis éreztem e mellett egy kis pikantériát, valamiben elütött a szokásostól, kicsit karakteresebbnek, talán pikánsabbnak éreztem, mint a megszokottat. Ezenkívül óriási mennyiséget kaptam belőle. Ebbe az ételbe is járt sült krumpli, de a frissen sütött burgonya remekül harmonizált a mártással, így most a legkevésbé sem zavart. A hús s jól készült, puha, fűszeres, omlós, nem kell ragozni, és a zöldségekben nem éreztem hibát itt sem.

Összességében abszolute megérte a 16 lejt, ebben az ételben semmi kivetnivalót nem láttam. Na jó, egy apróságot mégis: a rengeteg szósz az utolsó 1-2 falatot kicsit szétáztatta. De ez legyen a legnagyobb gond! Megjegyzendőnek tartom, hogy a hely 3 féle húsból árulja az ételét, ami némi változatosságot is jelenthet a kísérletezők számára!


Értékelésem: 9/10

Bővebben a helyről: https://www.elgrecogyros.ro/



Dabo Döner:


A Dabo Döner egy üzletlánc Romániában, aminek már Nyíregyházán is található egy étterme, tehát már a magyar piacra is betört. Az előző helyektől ellentétben itt már találtam pitában tálalt kebabot is, ezért ezt kóstoltam meg, hozzá pedig menüben sült krumplit és üdítőt kértem, azt hiszem ez így 24 lejbe került. Az eddigiekhez képest kicsit többet kellett várakozni, de nagyjából 10 perc múlva már ehettem, ez azért nem vészesen hosszú idő.

A hasábburgonya friss, finom, és kaptam rá némi szószt is, ami az eddigi helyekhez képest egyedi. Egy enyhén csípős paradicsomos mártást tettek rá, összessségében ízlett, és örültem, hogy nem csak a krumplit kellett rágcsálnom, hanem valami kis extra is jár hozzá.

A pita kapcsán azonban már voltak fenntartásaim. Ahogy ránéztem az ételre és lefotóztam, felmerült bennem egy kérdés: hol a hús? Mindenkit megnyugtatok, volt benne, de nem igazán sok, eléggé elveszett a kajában, ami kebaboknál szokatlan jelenség. Mindez nagy mennyiségű zöldségekkel lett kompenzálva, amiknek a frissességével sem volt gond. A pita tekintetében vegyesebb érzéseim voltak, nehezen döntöttem el, hogy ez egy bolti termék, vagy egy helyi áru, amit a kelleténél többet várakoztattak, nem volt jellegtelen ízű (édeskésebb vonalat képviselte), de frissebbet már ettem nála. A szósz tekintetében szintén az édesebb, fokhagymás vonulatot képviselik, nem rossz, de rendkívülinek sem mondanám.

Mindent egybevetve azért nem akarok túl szigorú lenni, ez egy finom étel, igazából komolyabb hiba, ami ehetetlenné tenné vagy nagyon rossz érzést adna, nincs, ugyanakkor ár-mennyiség arányban azért nem voltam maradéktalanul megelégedve.


Értékelésem: 7/10




Pelit Kebab:


Ez a hely a főtértől kicsit távolabb található, gyakorlatilag a főtér melletti egyik párhuzamos utcában, éppen ezért sokáig nem is vettem észre, hogy merre található. Amikor betértem, akkor úgy tűnt, ez is a klasszikus török étterem vonásait viszi tovább. Elsőre ez nem keltett bennem túl pozitív benyomást, és árakban is kicsit drágábbnak tűnt, mint a többi, amit kóstoltam, de ha már itt vagyok, akkor próbáljuk ki! Az előzőhöz hasonlóan ez is pitás hely, itt is hasábbal és üdítővel menüben kértem a vacsorámat, és desszertként ezúttal is jött egy adag puding, ez így 30 lejbe került nekem, a pontos arányokra nem emlékszem. Mivel meccs volt aznap, amit meg akartam nézni a szállásomon, elvitelre kértem.

Nos, a krumplit inkább nem elemezném. Az oké, hogy sima mirelit termék, de egyes darabjai sárgák, de van, ami már barna volt, és kicsit meg is szottyadt, ami nem hiszem, hogy csak a hazaútnak volt betudható, hiszen az kevesebb volt, mint 15 perc, valószínűleg eleve nem túl friss terméket kaptam. Nem is nagyon érdemes sajnos ennél több szót vesztegetni rá.

Na de a kebab már annál különlegesebb. Első észrevételem az volt az étel kapcsán, hogy baromi nagy, még a Mumi’s kebabhoz képest is rátesz egy lapáttal, ráadásul az alapanyagokból sem spóroltak. A pita ezúttal már helyben készített termék benyomását keltette, friss, finom, kicsit sósabb az átlagnál, de nem zavaró módon. A hús is ízletes, picit jobban átsütöttnek éreztem, mint általában a gyros húsokat, viszont nem vált keserűvé, szóval semmi gond nincs ezzel sem. Hanem a szósz…amikor megkóstoltam, furcsa érzés kerített a hatalmába. Mintha eltért volna azoktól a gyors- és kebabszószoktól, amiket általában eszek, de mégis…mintha már kóstoltam volna. Nem tudtam hova tenni, mígnem a napi facebook-emlékeztetők között láttam, hogy pontosan egy évvel a kóstolás előtt írtam egy szegedi török étteremről. És ugyanazt a nagyon kellemes édesen savanyú ízt éreztem, mint akkor. Nem tudom, hogy véletlen-e a hasonlóság, gondolom, hogy igen, mindenesetre örültem neki, nagyon ízlett. Zöldségfronton ezúttal sem volt semmi probléma.

A puding tekintetében egy hajszállal kesernyésebbnek éreztem ezt, mint a Tomek-félét, és ebben a betét csokis piskóta volt, ami kevésbé édes, mint a korábban kóstolt, így e téren egy hajszállal gyengébben vizsgázott ez az étterem.

Ha csak a kebabot értékelném talán ez a legjobb, amit ettem Vásárhelyen, viszont sajnos nem tudok elmenni a krumpli mellett, amit kaptam, ez sajnos kicsit lejjebb vitte az amúgy kiváló menüt.


Értékelésem: 8/10




Mindent egybevetve érdekes élményt adott ez a kóstolás-sorozat. A 4 étel 4 különböző stílust képviselt, amiket nehéz egymással összehasonlítani, pont a jelentős különbségek miatt. Ezért próbáltam mindegyiket a korábban kóstolt hasonló gyrosok/kebabok mentén elhelyezni. De pont ezek a különbözőségek miatt javaslom mindenkinek akár több kipróbálását is, hiszen lehet, hogy az én ízlésvilágomtól legtávolabb álló másnak a kedvence lesz!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról