5 hiba, amit nem szabad elkövetni egy választási vita szervezésében

Elkezdődött a kampányidőszak, ezért ismét aktuálissá vált a választási viták kérdése. Erről a véleményem már tavaly megírtam, és ezen nem is változtatnék különösebben. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy egy választási vita arról szóljon, amiről szólnia kell: a jelöltek bemutathassák a programjukat, egymás programjának, tevékenységének a hibáira rákérdezhessenek és bebizonyíthassák a szavazóknak, hogy ők az alkalmasak a polgármesteri tisztség elnyerésére. Ugyanakkor, ha egy vita nem erről szól, akkor lehet több kárt okoz, mint hasznot. Ezért úgy gondoltam, hogy írok egy ötös listát arról, hogy milyen hibákat lehet egy ilyen vitában elkövetni, amire nagyon oda kell figyelni. Ezúttal a sorrend is releváns, így a listát visszafele kezdem el.

5. Alulszabályozottság

Alapvetően fontos, hogy egy vitának legyenek meg a maga szabályai. Mielőtt azonban ebbe belemennék, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a másik véglet, a túlszabályozottság is hiba. Alapvetően meg kell adni minden jelöltnek a lehetőséget, hogy elmondja a legfontosabb gondolatokat, amik a programját alkotják és a legfontosabb érveit. Ha nagyon szétdarabolják a vitát, túlságosan részletezik a szabályokat és azt, hogy ki mit mondhat, az könnyen a tartalom rovására mehet. Ugyanígy a túl sok félbeszakításnak is lehet ez a következménye. A 2006-os Orbán-Gyurcsány vitának ez volt az egyik kritikája anno, némiképp jogosan.

Ezzel együtt is az a határozott véleményem, hogy még a túlszabályozottságnál is rosszabb, ha egyáltalán nincsenek szabályok vagy nem érik el a kívánt célt. Ami abszolute elvárható egy vitától, hogy a résztvevő felek rendelkezzenek ugyanazokkal a jogokkal (felszólalási, kérdezési lehetőségek), ugyanannyi idő álljon a rendelkezésükre, beszédeikre egységes szabályok vonatkozzanak (ilyen szempontból nem volt szerencsés az előválasztás előtti vita villámkérdés-szekciója sem, hiszen lehet, hogy valaki pont csak a saját kérdésére tudta vagy nem tudta a helyes választ), a témákat ugyanolyan mértékben ismerjék előzetesen, illetve ugyanolyan mértékben szólhassanak bele a témaválasztásokba. Ezek az egyenlőség elvén kívül azért is fontosak, mert szigorú szabályok nélkül könnyen elképzelhető, hogy egy jó szónoki képességekkel megáldott ill. agresszív stílusú, de tartalmilag gyengébb vitázó egyszerűen nem engedi szóhoz jutni a partnerét, így kelti azt a hamis látszatot, hogy ő a felkészültebb. 2 agresszív karakter vitája meg szabályok nélkül káoszba fulladhat. A megfelelő szabályokkal azonban ezek a hiányosságok kiküszöbölhetők.

4. Interaktivitás hiánya

Mindenek előtt le kell szögeznem: tévés vitákon sajnos ez az elv óhatatlanul csorbul, egyfelől a limitált időkorlát miatt, másfelől mert egy szalonképtelen megnyilvánulás akár büntetést is vonhat maga után. Azonban az önkormányzati viták alapvetően nem tévés események, ezért elengedhetetlen, hogy legyen rajtuk közönség, akik nem csak nézők, hanem aktív kérdezőkké is válhatnak. Ez több okból is fontos: egyrészt a véleménynyilvánítás alapvető eleme minden demokráciának, másrészt így olyan kérdésekre is megkaphatják a választópolgárok a választ, ami a programokból nem derül ki, harmadrészt a jelöltekről kiderül, hogy ki mennyire felkészült, hogy tud válaszolni egy előre nem megírt kérdésre. Ezek hiánya azért jelentősen ront egy választási vita színvonalán.

3. Szelektálás a jelöltek között

Ki kell jelenteni, hogy ma Magyarországon nincs médiaegyenlőség. A kormánypártok is óriási túlsúlyban vannak az ellenzékkel szemben, de a nagyobb ellenzéki pártok lehetőségei is lényegesen nagyobbak, mint a kisebbeké médiafelületek terén. A vita azonban ezeket a hiányosságokat kiegyenlíti. Ott mindenkinek ugyanannyi ideje van, ugyanaz a közönség előtt, ugyanarról a témáról. Éppen emiatt elvárható az összes féltől, hogy függetlenül attól, hogy az ellenfelei milyen támogatottságot képviselnek, leüljön velük egy asztalhoz. Pont emiatt nem tudom elfogadni Karácsony Gergelynek sem azt az álláspontját, hogy ő 1-1 elleni vitát akar Tarlós Istvánnal (akit ez nem ment fel az alól, hogy ki akar hátrálni a vita elől). A vita nem a potenciális győztesek privilégiuma, hanem egy mindenki számára adott lehetőség a saját alkalmasságának bizonyítására.

Ez az érv ellen többen felhozhatják – valamilyen szinten jogosan – hogy akkor az országgyűlési választáson 30 párttal kellett volna vitát szervezni, hiszen ott volt a rengeteg kamupárt! Azt tényleg be kell látni, hogy bizonyos résztvevő felett egy vita már irreálisan elhúzódik és nem is lehet követhető mederben tartani. Ugyanakkor a legtöbb „kamupárt” nem rendelkezik olyan szakértelemmel, ami lehetővé tenné számukra, hogy egy összetett, sokrétű vitára egyáltalán kiálljanak a komoly, felkészült jelöltekkel szemben. Így ők valószínűleg akkor sem vállalnák ezt a megmérettetést, ha lehetőségük lenne rá. Így szerintem ezzel nem lenne gond.

2. Rosszul kiválasztott tartalom

Egy vita során nagyon fontos az előzetes téma, illetőleg témák megjelölése, e nélkül ugyanis nagyon nehéz kordában tartani a kialakult eszmefuttatásokat. Ugyanakkor arra figyelni kell, hogy ezek tényleg relevánsak legyenek. Ez az önkormányzati választásoknál különösen jelentős. Nem szerencsés olyan témákat megjeleníteni, amik bár kétségkívül fontosak, azonban parlamenti vagy kormányzati hatáskörben vannak, így egy önkormányzati képviselő nem sok mindent tehet az ügyben. Megemlítendő még, hogy bár a múltbeli események felemlegetése nagyon fontos, hiszen a regnáló hatalom által elért eredmények döntően befolyásolják a szavazás végkimenetelét, az viszont már nagyon nem oké, ha ezek miatt egy olyan személyeskedésbe csap át a vita, ami az aktuális problémákról, programokról nem, csak a múltról szól. Ezenkívül, mivel mégiscsak helyi választásokról beszélünk, a helyi ügyek, helyi problémák nagymértékbe kell, hogy jelen legyenek a vita témái között.

1. Elfogult moderátor

Minden vita potenciális tönkretevője, az esélyek teljes felborítója az a személy, akinek a vita levezetése a feladata, de ennél többet gondol magáról. Alapvetően a moderátor sosem véleményvezér, az ő álláspontja senkit nem érdekel (vagy ha valakit igen, akkor a vita után el lehet vele beszélgetni, de nem a vita közben), éppen ezért neki nem feladata ezt kinyilvánítani. Az meg egyenesen megbocsáthatatlan, ha a kérdéseivel, közbeszólásaival az egyik oldalt támogatja, a másikat pedig igyekszik nehezebb helyzetbe hozni.

E tekintetben nem csak a moderátori viselkedés, hanem már a kiválasztás egy fontos mozzanat. Hiszen, hogyha egy vitára olyan moderátort választanak, akinél fennáll a reális lehetősége annak, hogy elfogult lesz, az egy racionális érv arra, hogy egy politikai erő képviselője erre hivatkozva lépjen vissza a vitától. Ezt a hibát már elkövette a Közös Ország Mozgalom is 2018-ban, valamint a Szabad Pécs által tervezni kívánt idei vitafórumnál is nagyon súlyos szervezési hibának gondolom, hogy a közismerten baloldal-barát lap egyik szerkesztőjét, név szerint Babos Attilát tervezték moderátornak, akit joggal lehet elfogultsággal vádolni, így pedig igen könnyű érvet adtak Vári Attila kezébe a vita elutasítására (ettől függetlenül a jelöltnek az a viselkedése, hogy még csak nem is válaszolt a kihívásra, még így sem elfogadható). Legjobb, ha a moderátor egyébként nem is foglalkozik politikával, akkor az elfogultság esélye is minimális.

Ezek azok a legjellemzőbb hibák, amikre nagyon oda kell figyelni egy vita szervezése során, és amelyek hiánya a vita céljainak meghiúsulását vonja maga után. Ha azonban ezekre a szervezés alatt odafigyelnek, akkor minden politikusnak erkölcsi kötelessége az őt érintő vitákon a részvétel.

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/