Zagor minikalandok elemzése 1. rész

A legutolsó „Vissza a múltamba” írásban több komment jelezte, hogy szeretnétek, ha nem hagynám abba a KJK-s elemzéseket. Ezért úgy döntöttem, hogy a témán belül maradva új irányba viszem ezeket és a Zagor Játékfüzetek kalandjait fogom kielemezni. A játékfüzetekről tudni kell, hogy egy könyvben 2 vagy 3 kaland van (kezdetben 3, ez később 2-re módosult), és a terjedelmük rövidebb, mint egy KJK könyv, általában 200 fejezetpont, de van, hogy egy kicsit több.

Egy ilyen műtől nyilván mást vár el az olvasó, mint a klasszikus KJK könyvektől. Jobban belefér a nosztalgiahangulat, kevésbé érdekel a kreativitás, és nyilván annyi rejtvényt meg intellektuális feladatot sem lehet betenni, mint általában egy 400 fejezetpontos könyvbe, ezenkívül az is természetes, hogy valamivel rövidebb lesz azoknál. Így ha 1-2 órás tartalmas szórakozást tud adni egy játék, azzal már elégedett vagyok. Ezért egy kicsit az elemezésemet is megváltoztatom. Mostantól 4 szempontról fogok leírást készíteni:

Történet: Ez hasonló lesz, mint a korábbi cikkekben, összefoglalom a küldetésünket és röviden értékelem, hogy volt-e már hasonló, de ezúttal értékelést kevesebbet fűzök hozzá.

Nehézség: Ez szintén hasonló lesz, leírom, hogy szerintem könnyű vagy nehéz-e a kaland, és miért.

Fény… : A könyv pozitívumait fogom felsorolni, ami tetszett benne.

… és árnyék: A könyv hibáit fogom felsorolni, amik rontottak az összélményen.

Ezúttal nem fogok 4 különböző pontot adni, hanem csak egyet, 1 és 10 között, az alábbi szisztéma szerint:

10 pont: A könyv a rövidsége ellenére olyan élményt tudott adni, ami még a rendes KJK könyvek között is megállja a helyét. Újszerű, egyedi, és nagyon lehet élvezni a kalandot, mindeközben a nehézsége sincs rosszul belőve.

8 pont: Ha nem is hatott a könyv az újdonság varázsával, de voltak benne emlékezetes momentumok, maga a játék pedig (majdnem) végig élvezhető volt, kellemes élményekkel fejeztem be a kalandot. Egy jobb Harcos Képzelet könyv szintje.

6 pont: Jó érzés volt újra kalandban részt venni, 1-2 órán keresztül kellemesen el is voltam, de igazából rendkívüli élményt már nem tudott nekem nyújtani. Kb. egy átlagos Harcos-képzelet könyvvel ér fel a színvonala.

4 pont: Szinte már untam a könyvet, annyira nem tudott semmi újat és semmi extrát nyújtani. Játék közben azt éreztem, hogy – bár természetesen be akarom fejezni sikerrel a könyvet – igazából nem vagyok kíváncsi rá, mivel vagy túlságosan a régi kliséket veszi elő, vagy nem igazán jönnek be az újításai.

2 pont: A könyv inkább dühöt váltott ki belőlem. Egyáltalán nem élveztem, aminek oka valami olyan logikai hiba vagy óriási szemétség, amit nem normális dolog betenni egy ilyen könyvbe, és a játék maradéka sem tudott javítani a helyzeten. Bánom, hogy lejátszottam.

A páratlan pontszámok pedig a két állapot közötti véleményt tükröznek. Persze ezek csak az alap pontok, egy kreatív történet, jó ötlet vagy újszerű megoldás ezen javíthat, míg valami nagyon kellemetlen élmény ronthat ezen.

No, de ennyi elég is volt a szabályokból, lássuk az első 3 művet!

Az Ítélet labirintusa:

Történet: Zafírváros felé tartunk pénzszerzés reményében, amikor szemtanúi leszünk annak, ahogy egy goblin megöl egy elf vezért. A goblint már nem kapjuk el, de a helyzet később még ennél is rosszabb lesz. A halott elf törzse ugyanis megtalál a holttest mellett, és minket gyanúsít a vezér megölésével. Mivel azonban nincs bizonyítékuk, ezért az Ítélet Labirintusába visznek minket. A feladat egyszerű: végig kell menni a labirintuson és megtalálni egy kis aranyszobrocskát. Ha megtaláljuk, ártatlanok vagyunk és szabadulhatunk, ha nem, akkor végünk. A labirintus túl sok extrát nem nyújt, vannak benne különleges tárgyak, szörnyek és kemény kihívások, de azt kell, hogy mondjam, hogy igazából semmi olyan nincs benne, amit eddig ne láttunk volna és igazán az újdonság varázsával hatna.

Nehézség: Ha csak annyi lenne a feladat, hogy kijussunk élve a labirintusból, akkor nem lenne nehéz. Nem extrém nagy az azonnali halál mezők száma, ha jól láttam, 10-es ügyességnél nincs nagyobb a műben, tehát viszonylag alacsony (no nem 7-8-as ügyességre gondolok) harcértékkel is jók lehetünk, ráadásul nincs is benne túl sok bunyó. Azonban az, hogy közben az aranyszobrocskát is meg kell találni, szinte lehetetlenné teszi a könyv megoldását. Egyrészről azért, mert jól el van rejtve, másrészről pedig…na jó, erről majd később.

Fény…: Izgalmasnak tartottam életemben először kipróbálni egy 200 fejezetpontos kalandot…

… és árnyék: …de ezzel ki is fogytam a pozitív elemekből. A könyv a nagyon sokadik labirintus-kaland, ez már önmagában nem ígér túl nagy izgalmi faktort. Ráadásul az előtörténete is teljesen logikátlan. Hiszen ha kicsit megnézik a holttestet, látják, hogy a halálos sebet tőrrel okozták. Látják, hogy nem vagyunk véresek, és a kardunk sem az. Továbbá nem értem, hogy egy ilyen labirintusban miért rejtenek el pl. aranyat. A túléléshez szükséges tárgyakat még csak-csak megértem, de pénzt, amit nem tudunk felhasználni…rögtön meg akarják jutalmazni azt, aki kijutott (no nem mintha nem érdemelné meg, de akkor is)? Továbbá nagy logikai bukfencnek tartom, hogy a könyvben gyakorlatilag sehol sem lehet visszafordulni, ami egy olyan esetben, ahol az életünk záloga egy tárgy megtalálása, bizony evidens lenne. De még ezeken is túl tudnék lépni, azonban egy nagyon lényeges eleme a játéknak teljesen feldühített és elfogadhatatlanná tette az egészet: SPOILER!!! Ahhoz, hogy a könyvet sikerrel teljesítsük, el kell buknunk egy ügyességpróbát! Már önmagában elég gáz, hogy akkor járunk jól, ha elrontunk valamit, de ennek mennyi az esélye? 12-es ügyességgel (amire van 1/6 esélyünk) ez fixen bukó, 11-el is 1/36 az esélyünk. 7-es ügyességgel ez némiképp javul, de még itt is csak 5/12 az esélyünk, és nem mellesleg nem tudom mit csinálunk, ha belefutunk egy 10-es ügyességű lénybe. És ha el is bukjuk azt a próbát, utána kell tenni egy szerencsepróbát is, hogy azért életben maradjunk, így lesz meg a szobor. Ne szépítsük, teljesen irreális, ráadásul kb. tízszer nyomtam le a könyvet és soha nem találtam meg, eszembe sem volt, hogy ez az ára a megtalálásnak. Hagyjuk már! SPOILER vége! Ez a hiba nélkül is egy gyengébb eresztésnek tartottam volna a kalandot, de ezzel együtt végképp csak indulattal tudok a kalandra gondolni, egyáltalán nem tudom ajánlani, kerüljük el messziről!

Értékelésem: 1/10

Anakendis Stötét Krónikái:

Történet: Bátor és hős kalandozóként egy faluban szállunk meg, amikor kiderül, hogy nagy a baj. Legendák terjedtek arról, hogy egy környékbeli barlangrendszerben Anakendis, a gonosz varázsló és szolgái élnek. A legenda szerint Anakendis a Sötét Krónikájából meríti az erejét. Egy Trasskand nevű harcos vezetésével egy csapat elindult felderíteni a barlangrendszert, és kiderül, hogy nem kell félni…elvégre semmi értelme már attól félni, amiről kiderül, hogy igaz. Trasskand a mágus szolgájaként tér vissza, aki közölte, hogy minden héten két szüzet kell küldeniük, különben a falunak vége…hát ha belegondolok abba, hogy hetente 2 szűz eltűnik a faluból, ez nem tartható hosszú távon, így előbb-utóbb fixen vége lesz. Ok, ezt kicsit elkomolytalankodtam, de próbáltam legalább kiszínezni ezt a nagyon sablon sztorit J. A feladat a mágus legyőzése és a Krónika elpusztítása. A kaland végig egy labirintusban játszódik, ott kell elpusztítani a varázslót és két kulcsot megtalálni, hogy teljesíthessük a küldetésünket.

Nehézség: Ez sem könnyű, de az előzővel ellentétben nem szadista, hanem „hagyományosan” nehéz. 2 kulcs megszerzése kötelező ahhoz, hogy a végén a Krónikát el tudjuk pusztítani, de 3 kulcs van a játékban, tehát a két kulcs még nem garancia a sikerre. Ezenkívül a főmágus elpusztítása sem könnyű, amihez mágikus fegyver vagy ezüst amulett kell (bár nem meggyőződésem, hogy azon az úton, amin a 2 jó kulcs van, az ezüst amulett összeszedhető). Ezek mellett azért a főmágus sem könnyű ellenfél és van még pár masszív lény, és azonnali halál. A labirintus rendszer miatt akár egy rossz ösvény is azt jelentheti, hogy nem tudjuk teljesíteni a küldetést SPOILER!!! például rögtön az első választásnál Spoiler vége! De azért nem tartozik a teljesíthetetlen küldetések közé.

Fény…: Sajnos túl sok pozitívumot nem tudok mondani erről sem. Tetszett a halálcsapda, amit a mágus egyik szolgája tett bele, és a végjáték a mágussal is a kaland rövidségéhez képest elég epikus. Ezenkívül bejött az utolsó döntésnél a fejezetpontokkal a trükk SPOILER!!! a 200-as fejezet halálpont Spoiler vége! De nagyjából ennyi.

… és árnyék: A sokadik labirintus kaland már nem igazán hozott lázba (most sem). Túl sok kihívás nincs benne, gyakorlatilag az ösvényeket kell jól kiválasztani ahhoz, hogy sikerüljön a küldetés. Ezenkívül az egész történet túlságosan koppintja a Tűzhegy varázslóját, ami a nosztalgia faktor szempontjából akár még jó is lehetne, de ha eltekintünk attól, hogy az első KJK könyvről beszélünk, akkor azért az a  kaland messzemenőkig nem tartozik a legjobbak közé. Így igazából a másolatára sem vágytam igazán.

Értékelésem: 4/10

A Dervis köve:

Történet: Egy Shanhara nevű Dervis pap rálelt egy nagyméretű és gyönyörű gyémántra, amit aztán senki nem tudott tőle elrabolni. A gyémánt ugyanis egy barlangba került, amibe senki nem tud behatolni és onnan élve kijönni. Mindez már évszázadokkal ezelőtt történt, mígnem rálelünk egy tekercsre, ami utal a Dervis kövére, és kalandozóként elhatározzuk, hogy nekivágunk a küldetésnek. Ez sem egy túl kreatív történet, meg kell hagyni. A kaland a sivatagban játszódik, ahol végigmegyünk egy falun, majd a sivatag egy részén, majd egy tűzóriás birodalmán, aztán találkozhatunk egy remetével, majd jön maga a barlang. Ennyi minden belefér 200 fejezetpontba?

Nehézség: Nem annyira nehéz a mű. A harcok viszonylag könnyűek, kötelező tárgy ha jól tudom, egyáltalán nincs benne. Ami némiképp megnehezíti, hogy 3 olyan jelenet van a könyvben, ahol 2 random lehetőség közül választhatunk és az egyik azonnali halállal jár. De hát azt meg mindenki tudja, hogy ezek azok a részek, ahol a játékos csal és nem kezdi újra hanem visszalapozik J.

Fény…: Na, ez a kaland már sokkal jobban tetszett, mint az előző kettő. Egyrészről örültem, hogy végre nem egy zárt labirintusban vagyunk, hanem kimentünk a szabadba, a mű egy részének a hangulata a Rémület útvesztőjének elejére emlékeztetett, ami egy nagy kedvenc kalandom. A városon belüli kalandok egyszerűek, de mégis szórakoztatók, az esemény menete pörgősebb, és a kissé lineárisabb kaland is úgy gondolom, hogy minikalandok esetében jó (bár engem alapból nem igazán zavar), mert legalább hosszabb lesz általa a történet. Ezen túlmenően nagy Star Warsos rajongóként nekem az SW-s Easter Eggek is bejöttek…

…és árnyék: volna, ha tud a mű mértéket tartani. De sajnos nem tudott. Már a felvezetésben is erősen volt utalás, az egyik kocsmai jelenet is kísértetiesen emlékeztetett a Tatuinra, a varázstárgyainkat kb. úgy használjuk, és olyanok is a leírások, mint a Jedik az Erőt (főleg az elején az emberirányítás italánál jelenik ez meg), a Földdémonos rész meg szinte egy az egyben a Jedi visszatér Sharlack jelenete. Mindez már sok. Ráadásul a koppintások itt messze nem érnek véget. A tűzóriás-kaland után lejátszhatjuk Szindbád második utazásának egy részét, a vége meg egy erős Indiana Jones kalanddá válik. Ez már túl sok a másolatokból nekem, nem vall kreatív íróra.  Ezenkívül a Skorpió próbája meg a fehér-fekete kő is egy szimpla szerencsejáték, ezek helyett rejtvényeknek jobban örültem volna. Illetve a végjáték is 3 ügyesség ill. szerencsepróba…láttam már ennél kalandosabbat, na. Sajnáltam, mert a kaland közepe egyébként nagyon szórakoztatóra sikeredett.

Értékelésem: 6/10

Úgy gondoltam, hogy itt is készítek TOP-listát, azonban csak olyan könyv kerülhet rá, 

amelyik legalább 6 pontot elér. Így a jelenlegi TOP-lista:

1.       A Dervis köve – 6 pont

A játékfüzet letölthető itt: http://www.zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=77

Pár hét múlva következik a második minikaland-füzet, addig is lehet kommentelni, ha valamivel nem értetek egyet.