Dining City menük összevetése

Az elmúlt két hétben volt Magyarországon a Dining City. A korábban egyhetes, ám azóta időtartamában bővülő eseményben a résztvevő éttermek 6.000, 8.000 vagy épp 10.000 forintért kínáltak egyedi, háromfogásos menüket. Az akcióban nagyon sok étterem részt vett, én meg úgy döntöttem, mindhárom árkategóriában megnézek 1-1 éttermet. A 6.000-esben a budapesti Semmi Extra étterem, a 8.000-esben a kecskeméti Bistorant étterem, a 10.000-esben a pécsi Blöff Bisztró volt az, amire a választásom esett. Amit még kikötöttem magamnak, hogy mindenhol olyan előételt választok, ami nem leves, ugyanis ilyen típusú ételeket ritkán kóstolok és ritkán eszek, ezért most pótolom a hiányosságokat.

 

Kategóriánként fogom értékelni mindhárom hely mindhárom ételét, és ezúttal úgy pontozok, hogy az előételre és a desszertre maximum 5-5, a főételre maximum 10 pontot oszthatok és a végén egy kettes osztószámmal fog kialakulni a 10 pontos skálán a végeredmény, amit ezúttal felfelé kerekítek. Lássuk melyiknél mi jött ki.

 

Előételek:

 

Semmi Extra: A Semmi extra étteremben egy szarvasgombás mangalica rilette (húskrém) volt az előétel kaláccsal, illetve házi savanyúsággal. Az étel egyébként nagyon egyben volt. A kalács természetesen nem édes kalács volt, így inkább egy friss kenyér funkcióját töltötte be, a rilette is nagyon ízletes, a savanyúság meg szintén prémium minőség és adott egy remek extra ízt az ételnek. Az egész nagyon kellemes benyomást keltett.

Az egyetlen dolog, ami zavart, az arányok felborulása volt. A hús mennyisége egy előételhez képest kifejezetten sok volt, féltem is, hogy így nem tudom majd megenni a másik két fogást. A savanyúság is nagyjából arányos volt a hússal, a kalács azonban sokkal kevesebb volt, kb. a fele a másik két mennyiségnek. Ha akartam volna, az egyik „szelet” húsomat rákenem, és akkor a másikra nem jut semmi. Ezt végül nem tettem, de így eléggé be kellett osztanom a pékárut a többi összetevőhöz képest. De ezt leszámítva oké.

Értékelésem: 4/5

 


Bistorant: Itt is egy az előzőhöz hasonló koncepciót választottam. Egy kacsamáj mousse volt az előétel, házi brióssal és mangós chutneyval. Itt összességében egy kisebb, inkább valóban előételhez illő adagot kaptam, és az arányok rendben voltak. Szerencsére az ízek is. A májhab valóban intenzív ízű, nem csak mutatóba tette be kacsamájat. A házi briós itt édeskésebb volt, mint a másik helyen a kalács, de a májakhoz ez tökéletesen illik. A chutney meg hozta a gyümölcsös ízt, viszont a fűszerezése miatt mégsem volt édes. Nagyon egyben volt az egész, élmény elfogyasztani.

Értékelésem: 5/5

 


Blöff Bisztró: Itt egy kicsit másfajta, különlegesebb előételt kaptam (a drágább árkategória miatt ezt el is vártam): egy polip Carpacciot salátával. Ez olyan szempontból is különleges volt nekem, hogy polipot életemben először ettem, és kíváncsi is voltam rá. Mondjuk olyan karikákban volt, hogy szerintem, ha valaki nem tudja, hogy polip, el lehetne vele hitetni, hogy ez csak egy sima halhús, de nem adok ilyen tippeket :). De egyébként nagyon jól készült a polip, kellemes ízű. A saláta hagyományos kerti zöldségekre épült, amit málnával egészítettek ki. Féltem kicsit ettől a kombinációtól, de nagyon bejött, a málna savanykás íze remekül passzolt mind a poliphoz, mind a salátához. Tökéletes, könnyed előétel.

Értékelésem: 5/5

 


 

Főételek:

 

Semmi Extra: Jó, beismerem, itt egy kicsit csaltam, ugyanis ugyanazt a burger menüt kértem, amit már ettem egyszer és amiről írtam is. És tulajdonképpen most sem tudok mást írni, nagyon jó az egész, összhangban van, a krumpli még mindig friss, a mártás még mindig egyedi, szóval mi kell még? Nem volt benne a játékszabályomban, hogy nem ehetek olyat, amit régebben már kóstoltam, így ez nem negatívum. Hozta a hely azt a szintet, amit megszoktam tőle.

Értékelésem: 10/10

 


Bistorant: Na, itt éreztem először, hogy kezdődnek a gondok. Itt is egy Street foodosabb főételt kértem, egy mangalica tarjás klubszendivcset hasábburgonyával. Voltak az ételnek jó elemei, de valahogy azt éreztem, hogy nekem nem áll össze egy egységes étellé. A mangalica tarja ízében finom volt, és azt is értékelem, hogy egy házi kovászos kenyeret adnak hozzá. Viszont mindkettő egy sósabb és kissé szárazabb ízhatást adott, ami így összeadódva azért már zavaró. És ezen nem segített sokat sem a benne lévő salátalevél, sem a Coleslaw, mert egyiknek sem volt igazán erős íze, illetve coleslaw-mércével mérve nekem a szaftosság kicsit hiányzott is a salátából.

Egy másik, számomra kétes jelenet is fűszerezte az ebédem. Már javában ettem az ételt, amikor jött a pincér, és kérdezte, hogy esetleg valami szószt nem kérek-e hozzá. Végül egy BBQ szószt kértem. Az íze egyébként nagyon jó volt, illet is a kajához, de nekem picit híg volt, mártogatósként kevésbé funkcionált. De ami zavart, hogy ezt a végén még külön felszámították az árba. Na, nekem ez nagyon nem tetszett, és leginkább elvi okokból. Egyrészt gondolhattak volna arra, hogy egy ilyen ételhez illik mártogatós, másrészt, ha egy 6.000 forintos menübe egy másik hely (Semmi Extra) be tudta építeni a mártást úgy, hogy ne kelljen az áron emelni, akkor egy 8.000-es menünél ez nálam alapelvárás lenne.

Ízekben ezzel együtt sem volt gond (a krumpliról nem is írtam, de kellemes ízű), de ezek a dolgok mellett nem tudok elmenni. Nálam attól, hogy a vasárnapi ebéd elemeit beletesszük egy kovászos kenyérbe, nem jön meg a Street Food hangulat, ez a mártás-sztori meg rontott a helyzeten.

Értékelésem: 6/10

 


Blöff Bisztró: Ezen a helyen eltávolodtam a Street Foodtól, egy igazi komplex teljes értékű főételt kaptam. Az alapja egy hátszín-steak volt, remekül elkészítve, puha maradt, de jó ízű, az egész sódarabok is sokat hozzátettek az ételhez. Szintén húsos elem volt a panírba forgatott véres hurka. Érdekes, mert én általában nem vagyok híve annak, hogy egy magában jó ételt rántsunk ki, de itt mégis működött, egyfajta roppanós elemként működött. A nagy kedvencem a burgonyahab volt az ételben, lágy krémes, remekül ízesített, ennek ilyennek kell lennie. A cékla is jó volt, adott egy kicsit frissebb ízt is az ételhez.

Az egyetlen, amivel nem voltam kibékülve az a borsmártás. Maga a mártás kellemes ízű, de intenzíven fűszeres, úgy, hogy egy intenzíven fűszeres húst is kaptam hozzá. Nekem ez annyira nem passzolt össze, ez lágyabb mártásnak jobban örültem volna. E mellett úgy vagyok az egész borssal is, mint az egész köménymaggal, hogy nagyon nem szeretek ráharapni. Ettől függetlenül azért nagyon jó étel volt ez.

Értékelésem: 9/10

 


Desszert:

 

Semmi Extra: A budapesti étteremben egy Créme Brulét választottam desszertnek. Olyan szempontból érdekes választás, hogy egyszer már szerettem volna megkóstolni, de akkor a hűtő hibája miatt erre nem volt lehetőségem. Most megkóstolhattam és azt kell mondjam, érdemes volt várni. A vaníliás krém nagyon kellemes, érződik, hogy igazi vaníliával készült, a tetején lévő karamella kicsit kesernyés, ez így remek kiegészítő.

Amin picit elgondolkodtam, az a mennyisége, a legutóbbi étlapon 1.590-ért láttam ezt a desszertet (most már nincs a fő étlapon), és ahhoz képest ez azért kicsi adag. De ezt most azért nem rovom fel, mert nyilván egy ilyen menüben más arányok vannak, mint ha 3 fogást rendelnénk étlapról (és az árban is magasabb), ráadásul egy igen nagy előétel és egy szintén nem kicsi főétel mellé nem is lett volna helyes egy óriási desszertet adni. Szóval most jó volt ez így, de azért figyelni fogok erre a jövőben.

Értékelésem: 5/5

 


Bistorant: Itt egy csokoládé felfújt volt a desszert mangó sorbet-val. Ez mennyiségben kicsit nagyobb az előbb vizsgáltnál, de itt az előétel- és főétel adagok kisebbek voltak, így ez oké. Kettévágtam a felfújtat, és nagy örömömre folyt belőle a csokoládé. A sütemény maga hozta a tömény csokoládé ízeket, a sorbet meg frissített az egészen. Egy icipicit viszont lehetett volna édesebb az összkép. Nem szeretem azt egyébként, amikor egy desszert nagyon elmegy egy gejl irányba, de itt a csoki kesernyés és a sorbet savanykás íze mellett talán lehetett volna még valami édesebb kiegészítő. De ettől függetlenül oké ez a desszert is.

Értékelésem: 4/5

 


Blöff Bisztró: Itt egy tiramisu volt a desszertem, amihez pici extra díszelemként néhány ehető virágot is kaptam. Maga a krém nagyon ízletes volt, pont annyira édes és annyira könnyed, ahogy én szeretem, e mellett ide is tettek egy kevés málnát, ami nagyon jó ötlet, frissítette a krémet. Ez a tiramisu nálam egy szinten van azzal, amit édesanyám készít, és amire azt mondom, hogy annál nincsen jobb. Ennél több dicséret nem kell egy napra.

Értékelésem: 5/5

 


Összességében:

 

Semmi Extra: 10/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

Bistorant: 8/10

Blöff Bisztró: 10/10

 

A három helyről bővebben:

 

Semmi Extra: https://semmiextra.hu/hu

Bistorant: https://bistorantkecskemet.hu/

Blöff Bisztró: https://bloffbisztro.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/


Megjegyzések

  1. Hali! Bocsi, hogy felteszem a kérdést, de mi történt a megkerülhetetlen limonádéval?! Mindig kap egy félmondatot, hogy semmi extra, de savanyú. A képek alapján ittál folyadékot, ha a desszertet, akkor azt is lepontozhattad volna, csak egy tipp ;) Amúgy a Bolero a legjobb, mert tele van C-vitaminnal.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

5 vetélkedő, ami hiányzik a mai repertoárból