Egy magyar hely Kolozsváron 3. – 1568 Bisztró, Kolozsvár

 

Többször mutattam már be olyan helyeket Kolozsváron, amikben ha valaki magyarként megy, nem kell a nyelvi nehézségektől tartania, ugyanis mindig van magyar nyelvű felszolgálás is. A Bulgakov és a Rhédey után a legutóbbi látogatásomkor egy új helyet is megnéztem, ez pedig az egyszerű nevű 1568 bisztró volt. Még amikor tavasszal jártam ott, beültünk pár egyetemi hallgatóval meginni valamit, de akkor nem ettem ott semmit. Nyári látogatásomkor viszont megfogadtam, hogy kipróbálom.

 

Az étterem kínálata nagyon széles, a hagyományos fogások mellett néhány kicsit bisztrósabb, Streed Food felé hajazó ételük is van. Ezekből választottam egyet, egy sült kolbászt kolozsvári mustárkombinációkkal – amihez kértem egy adag savanyú uborkát is – illetve desszertként egy igazán különleges dolgot választottam: kürtős kalácsba töltött Creme brulét erdei gyümölcsmártással.

 


Maga az étel kb. 15-20 perccel később érkezett, ez teljesen oké volt. 2 szép szál kolbász, és háromféle mustár, plusz a kenyér és az extra savanyú, amit kértem. A kolbász maga ízletes volt, hagyományos, és nagy örömömre magyaros fűszeresség, de nincs túltolva, tök okés. A kenyérrel sem volt semmi gond, hozta, amit kellett. A savanyú uborka is ízlett, bár így, hogy külön extra savanyúságként kértem és nem volt benne a menüben, az adott mennyiség több volt, mint amennyi kellett volna. Szerintem valahogy beépíthetnék a menüben, akár opcionális lehetőségként, mert amúgy illett hozzá, és az íze is jó. De talán majd megfontolják.

 

A mustárok közül nekem kettő nagyon bejött, egy annyira nem. Nem tudom megmondani, hogy pontosan melyik milyen volt, de a baloldali, kicsit barnásabb színűn éreztem leginkább egy hagyományos, de intenzív ízesítésű mustár ízét. A sárgásabb színű kicsit kesernyésebb volt, de összességében az is ízletes, uborkához kifejezetten illett. A középsővel voltam a legkevésbé kibékülve, mert a mellett, hogy volt egy fanyar pikáns íze, picit „cefre-ízűnek” éreztem. Nem tudom, használnak-e bele valamilyen keserű gyümölcsöt, vagy más adta az ízét, de az annyira nem jött be. Az egész étel viszont összességében igen.

 


Nem sokkal azután, hogy megettem a főételt, megkaptam az édességet. Az biztos, hogy egy nagyon különleges desszert, még csak hasonlót sem láttam sehol máshol. Az étlapon lévő elemek mellett volt egy negyedik is, ugyanis a krém alatt egy almás töltelék is volt a kalácsba. Egyébként ez jót tett az ételnek, mert mind a kalács, mind a krém eléggé édes, az alma már ad egy kis savanykás ízt, a gyümölcsmártás meg kifejezetten savanyú, ebben így volt harmónia.

 

Amivel itt nekem a problémám volt, az a hőmérséklet. A kalács nagyon meleg volt, ezt értékelem, gondolom frissen dolgozta rajta. Azonban a krém és az alma is átvette ezt a forróságot, és a mártás is szobahőmérsékletű volt, így kb. 10-15 percet várnom kellett, mire egyáltalán olyan hőmérsékletű lett, hogy meg tudjam enni. Ilyenkor szerintem érdemes a kiegészítő elemek közé betenni valami hideget, ami hőmérsékletben is kompenzál. Tavaly például jártam olyan helyet, ahol fagylaltot adtak a Créme Bruléhez, és szerintem tök jó volt mind ötletben, mind ízben. Én javasolnék valami hasonlót itt is, mert ízben így is jó, de azért ez okoz kis kellemetlenséget.

 


Az ételért már nem emlékszem pontosan, hogy mennyit fizettem, de 80-90 lej között volt (6-7.000 ft), amihez egy szörpöt is ittam. Ez nem olcsó, de azért egyedi, különleges ételeknél belefér, ez pedig az volt. Mindent egybevetve, bár voltak hibák, de mégis különleges ételt ettem, amit érdemes volt kikérni. A hibák pedig javíthatók és remélem, lesznek is javítva. Szóval merem ajánlani a helyet!

 

Értékelésem: 8/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: http://bistro1568.ro/?lang=hu  

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról