Képzavar… – Mátyás Pince, Debrecen

 

Amikor legutóbb Debrecenben jártam, akkor úgy volt, hogy az első ebédemet egy kedves ismerősöm társaságban fogom eltölteni. Sajnos azonban a kisfia megbetegedett, így az utolsó pillanatban ez a program elmaradt, így egyedül kellett ebédelnem. Ezért úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy olyan helyet a városban, ahol még nem jártam. Ez végül a Mátyás Pince lett, ami külsőre leginkább hagyományos étteremnek tűnt, de a kínálatában 1-2 modernebb ételt is láttam. Végülis egy gyümölcsös csirkemellet, egy limonádét és egy somlóival töltött palacsintát rendeltem.

 

A limonádét viszonylag gyorsan kaptam meg, és őszintén meglepett, mert az árához képest kifejezetten kellemes íze volt, az áfonyától édeskés, amúgy viszont kellemesen savanykás, nekem nagyon működött. Úgyhogy ez egy jó pont volt.

 

Ezután érkezett a főétel, a csirkemell, a krumplipüré és a gyümölcsök. És sajnos ezzel kapcsolatban már vegyes érzéseim voltak. A csirkével és a krumplival – bár nem voltak tökéletesek – azért nagyon nagy bajok nem voltak. A csirke picit száraz, de azért ízletes, a krumpli picit darabos, de ízében kellemes.

 

Hanem a gyümölcsökkel nagyon nem voltam kibékülve. Önmagában egy picit az is zavar, hogy a gyümölcsök egy része érezhetően konzerv volt, de ez még oké. Viszont az elkészítése már nagyobb baj. Körülbelül az volt az érzésem, mintha nem történt volna velük semmi, csak felmelegítették volna őket. Márpedig a legnagyobb nyári rekkenő hőségben az embernek minden vágya a felmelegített gyümölcs. Ami meg még zavar, hogy a fűszerezésben sem törekedtek arra, hogy a különböző összetevők harmóniában legyenek. Én nem vagyok az édes-sós ételek ellen, kifejezetten szeretem a gyümölcsös húsokat, de egy hagyományos húsra rátenni ezt a gyümölcsöt, ez egyszerűen nem volt szinkronban. És azért ez az étel élvezhetőségére is kihatott.

 

Ezután jött a desszert, ami sajnos folytatta a „nem értem” sort. Ugyanis a palacsinta tésztája bár jó volt, amikor beleharaptam, az volt az érzésem, mintha egy piskótával töltött palacsintát ennék. Szögezzük le, a somlóiban tény, hogy van piskóta, de e mellett van benne krém, rum, csokoládé, mazsola, dió (oké, az nem a kedvencem), egy igazi ízbomba, és ebből nem éreztem semmit. Egy ilyen ételnél, ha nekem egy elemet kellene kihagynom a somlói elemei közül, az éppen a piskóta lenne, mert a palacsinta-tészta kb. ellátja ugyanazt a funkciót. De még az sem baj, ha benne van. De itt a piskóta olyan szinten nyomta el a többi összetevőt, hogy a végeredmény egy piskótával töltött palacsinta lett, egy nagyon gejl módon édes termék. Ezt ráadásul fokozta a mellé adott vaníliamártás – ami önmagában egyébként jó volt – a babapiskóta (mert nincs elég piskótánk), és a nekem kicsit retro tejszínhab is. Szóval maradt bennem itt is hiányérzet.

 

Maga az étel egyébként éttermi viszonylatban nem drága, a főétel, a desszert és az üdítő együtt nem érte el a 6.000 forintot, ami a mai éttermi árakból kiindulva nem vészes egyáltalán. A mennyiség is oké, nem rengeteg, de bőven jól lehet vele lakni. És azért vagyok igazán zavarban, mert külön-külön kóstolva az egyes ételeket – a gyümölcsöket leszámítva – nem voltak rosszak. De valahogyan azt érzem, mintha az egész nem állt volna össze egy egységes egésszé. Miközben a hely hangulata, légköre oké, és ezeknek a hagyományosabb ételeknek is megvan a maga létjogosultsága. De ha modernizálni akarunk, azt meg nem így kell. Remélem, a jövőben sikerül jobb irányba elmenniük.

 

Értékelésem: 6/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: https://www.matyaspincedebrecen.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/