Kebab Szombathelyről – Basarili kebab

 

Szombaton egy hatalomkártya verseny keretében jártam Szombathelyen, és ha már így alakult, egy gyorskajáldát is kipróbáltam. Kettő között hezitáltam, mert egy korrektnek tűnő pizzéria és egy kebabos is volt a környéken, de végül az utóbbi mellett döntöttem (1-2 nagyon szép pizzából kiindulva lehet azt kár volt kihagyni, de talán majd máskor). Maga a hely leginkább kebabokat, boxokat és tálakat kínál, viszont a hagyományos borjú- és csirkehús mellett tonhalas és rántott húsos verzióban is, valamint nagyon sokféle szósz közül is lehet választani. Szóval izgalmasnak tűnt.

 



Én végül a sima kebab pitát kértem vegyeshússal (borjú + csirke), hozzá csípős és kapros szószt. Kb. 5 perc alatt el is készült és ehettem is az ételt. A pitánál rögtön piros pontot kapott a hely, mert nem a szokványos terméket kaptam, hanem egy magokkal díszített, kissé édeskés, kellemes tésztát. Azt nem tudom, hogy helyben készítik, vagy valahonnan beszerzik, de az nagy pozitívum, hogy nem egy tucatterméket kóstoltam. Az indítás teljesen jó.

 

Szintén működött mind a csirke, mind a borjúhús. A borjú nem volt sem gumis, de rágós, sem íztelen, kellemes az egész, és a csirke is hozta azt, ami elvárok tőle. Ugyanez a mondat igaz a zöldségekre is, mindegyikből sokat kaptam és ízletes. Ezzel sem volt semmi bajom.

 

Ami nálam talán a megosztóbb volt ebben az ételben, az a két szósz. Miközben egyik sem volt rossz, nekem picit sok volt mindkettő. Mármint nem mennyiségében, hanem összetevők arányában. Na jó, elmagyarázom :). Én szeretem egy kebabszószban a kaprot, mint kiegészítő fűszert, de azt nem, ha tele van tömve kaporral és egy teljesen natúr joghurtba szórják bele a kaprot és azon kívül semmi mást nem érzek. Ebben a szószban rengeteg volt a kapor, nekem sok. Viszont mentségére legyen mondva, hogy más ízeket is hozott, a majonéz, a fokhagyma, egy kis közel-keleti fűszerezés, tehát változatos volt azért, csak nekem picit több kaporral, mint amit szeretek.

 

A csípősnél ugyanez volt. Nagyon csípős (nem a mézes chilit ettem, hanem a hagyományos csípőset), tényleg csak azoknak ajánlom, akik szeretik, ha csíp az étel. Viszont nekik nagyon, mert a csípősség mellett egy édes, de mégis karakteres mellékíze volt, ami így nálam kiemelte a legtöbb hagyományos kebabszósz közül akkor is, ha nem pont az én ízlésemnek volt megfelelő.

 


Az ételért 1.700 forintot fizettem, ami nem olyan sok egy ilyen ételért a mai árak mellett. Azt gondolom, hogy a szószok miatt lehet ez az étel megosztó. Akiknek ezek az ízek bejönnek, azok lehet, hogy a kedvenc helyükként fognak rá tekinteni, akik kevésbé, azok inkább mást választanak. Szerencsére nem kell feltétlenül más helyet választani, mert hagyományos joghurtos szószuk, tzatzikijük, remuládjuk és mézes chiliszószuk is. Nekem összességében bejött, nem 100%-ig az én ízlésvilágom, de egyedi és markáns ízeket hoz. Ezt pedig mindenhol tudom értékelni.

 

Értékelésem: 8/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: https://basarilikebab.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról