Sírjunk vagy nevessünk?

 

A 2006-os tűzijáték tragédiája a mai napig ott van a fejemben. Menekülő emberek, közben a még mindig kilövés alatt álló rakéták, halálos áldozatok. Azóta az eset óta az Országos Meteorológiai Szolgálat aktívan belefolyik a nemzeti ünnepi programok szervezésébe. Ez történt idén is augusztus 20-án, és 16 év után megint botrányos ünnepünk lett. De nem a tűzijáték elmaradása. Hanem az utólagos intézkedések miatt. Következő cikkemben az augusztus 20-i események körüli problémát veszem górcső alá. Előrebocsátom, én eleve nem vagyok a tűzijátékok híve, szóval engem az sem zavart volna, ha egy az egyben elmarad, ám most próbálok ettől a lehető legjobban elvonatkoztatni és csak a halasztás kérdését körbejárni.

A halasztás jó döntés volt. Még utólag is.

2006-ban le kellett volna fújni az eseményt, de nem történt meg. Most nem kellett volna, de megtörtént, lehet nagyon egyszerűen megfogalmazni. Valójában azonban ennél ez a kérdés összetettebb. Ugyanis a pillanatnyi időjárás megjósolása minden esetben csupán egy becslés, nyilván valószínűsíteni lehet valamit, de teljesen biztosra venni nem mindig.

Ennek tükrében a halasztás egy jó döntés volt. Nem lehetett tudni teljesen biztosan, hogy lesz-e vihar vagy nem. Ha halasztanak és nem lesz, akkor elmarad egy ünnepség. Anyagilag ez némiképp veszteséges, a turisták, akik esetleg ezért jöttek, dühösek lesznek, az esemény megítélése kicsit romlik, de igazából ennyi, hosszú távon azért komoly következménye nincs. Viszont ha megtartják az eseményt és kitör a vihar, akkor akár megint halálos áldozatok lehettek volna, ami hosszabb távon még rosszabb megítélést jelentett volna az országnak. Ennek tükrében azt mondom, jobb volt megelőzni a problémát, még akkor is, ha történetesen ebben az esetben az nem valósult volna meg.

Nincs hiba, csak hibáztatás

Összességében tehát véleményem szerint nem hozott rossz döntést az Operatív törzs, amikor a halasztás mellett döntött. A reakció azonban ettől függetlenül megtörtént, és az Országos Meteorológiai Szolgálat két vezetője, Radics Kornélia, valamint szakmai elnökhelyettese, Horváth Gyula lett az áldozat, akik nem tudták megfelelően megjósolni az időjárást. Na ekkor éreztem azt, hogy legszívesebben a fejemet verném a falba.

Az elmúlt napokban több olyan poszt megjelent, ami Orbánt Sztálinnal hasonlította össze, aki egy rossz időjóslás után a meteorológusát 10 évre Szibériába száműzte, ahonnan már sosem tért vissza. Az összevetés nyilván túlzó, de ettől függetlenül volt bennem is egy ilyen „diktátor-érzés”: márpedig mi nem tévedünk, nem hozhatunk rossz döntést, nem hibázunk, ha mégis így tűnne, van valaki, aki felel. És ez a bűnbak-keresés, ami miatt nekem a zsebemben kinyílik a bicska. Miért nem lehet azt kommunikálni, hogy „nem volt vihar de biztosra kellett menni, nem akartunk emberáldozatot”. Mindenki megértette volna, aki logikusan gondolkodik. De ezzel így egy egyébként jó döntést sikerült eliminálni egy abszurd, komédiába illő intézkedéssel.

Persze egy nap után már a Fidesz is érezte, hogy ez nem sikerült túl jól, és rendkívüli kormányinfóban próbálták magyarázni a magyarázhatatlant olyan okokkal, amikről az átlag ember nem tud, de fennállnak. De legyünk őszinték: ennél izzadtságszagúbb magyarázkodást ritkán hallunk Gulyás Gergelytől. Az OMSZ dolgozóinak kiállása az elbocsátott vezetők felé pedig szintén ezt támasztja alá.

Mi lesz legközelebb egy hasonló döntés előtt?

Ennek a döntésnek a nyilvánvaló abszurditásán kívül van egy másik üzenete is, amit már régóta láthatunk, és most újra bebizonyosodott: azok az események, amelyek a propaganda számára lehetőséget adnak tündökölni, fontosak a kormánynak, fontosabbak, mint azt sokan gondolják. Itt semmi olyan nem történt, ami két szakember felmentését indokolná, de egy esemény egy hetes csúszása számukra önmagában elég volt. Eddig nem tudhattuk biztosan, hogy így mennek a dolgok, most már igen.

Innen már csak egy lépés a következő kérdés: vajon aki a következő döntést meghozza – mondjuk ne adj Isten jövőre ilyenkor – annak ez a fejében lesz? Vajon tudja hogyha a halasztást mellett teszi le a voksát és téved, akkor lapátra kerül? Ha igen, meg meri tenni? Ha felelős, akkor valószínűleg igen. De ha nem, és a megtartás mellett érvel, majd ismételten jön vihar, akkor mi lesz? Ebbe jelenleg jobb nem belegondolni. Persze tény, hogy a nyár végén ritkán van viharos idő és bízhatunk abban, hogy hasonló eseményre a közeljövőben nem kerül sor. De ha igen, akkor innentől ez a gondolat hosszútávon mindig a döntéshozók és szakemberek fejében ott lesz. Ez pedig talán a legrosszabb következménye az idei augusztus 20-nak.

Neked mi a véleményed erről?

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/