5 dolog, ami tetszett a Kenobi sorozatban

 

Múlt héten véget ért a Disney 6 részes Kenobi sorozata. A kezdetben filmnek tervezett, majd sorozattá avanzsált művet végignézve nagyon vegyes érzelmeim voltak. Eddig szinte minden új Star Wars alkotásról el tudtam dönteni, hogy inkább a pozitív vagy inkább a negatív irányba tendál. Itt viszont nagyon bizonytalan voltam, nagyjából ugyanannyi pozitívumot találtam a sorozatban, mint negatívumot. Ezért most egy kétrészes cikket fogok írni, ma a pozitívumokról, pár nap múlva pedig a negatívumokról. No, de nézzük mi az, ami miatt érdemes volt megnézni!

 

 

1.      Nem erőltetett nosztalgia

 

Az elmúlt időszakban megszoktuk, hogy a nosztalgia komoly szerepet tölt be a Star Wars világában. És bizony azzal az érzéssel is találkozhatunk, hogy a nosztalgia el akarja vinni a sorozatot és a figyelmet eltereli a lényegről. A Kenobi sorozat is kétségkívül épít a gyerekkori emlékeinkre, viszont ami nagyon tetszik, hogy mindezt nem öncélúan teszi. Minden egyes múltból felidézett jelenetnek megvan a maga szerepe a „jelen” történetében is. Ez van, amikor nagyon evidens módon kiderül, máskor kicsit gondolkodni kell rajta, de a szálakat össze lehet rakni. Emiatt egyszer sem volt olyan érzésem, hogy egyszerű cameozás történne, vagy, hogy a múltbéli jeleneteket egy az egyben lehet kukázni. Emiatt pedig ezek a jelenetek úgy éreztem, hogy szerves részei a sorozatnak. Ezt rég éreztem már a Star Warsban.

 

2.     Reva karaktere

 

A Harmadik Nővér karakterét (és ami még rosszabb: ebből adódóan az őt játszó színészt is) sok helyen kritizálták, amit nem igazán értettem és nem értek a mai napig sem. Szerintem egy kifejezetten jó és érdekes karaktere volt ennek a rövid sorozatnak. A sorozat elején lévő utalást számomra nem tette egyértelművé, hogy őt láttuk-e gyerekként, de ezzel együtt is tetszett a szerepe: egy olyan inkvizítornak tűnt, aki többet akar, nem éri be a rejtőző „átlag” jedik felkutatásával, egy komoly zsákmányra vadászik. Az már később derült ki, hogy ez a zsákmány történetesen nem is annyira Kenobi, mind inkább Vader. Ezt azonban ügyesen rejtette el a sorozat, hitelesnek tűnt a főinkvizítori cím iránti vágyakozása is. És bár tudom, hogy ez a sorozat előzmény jellegéből is adódik, de ő volt az egyetlen, akiért igazán tudtam aggódni az epizódok nézése közben. Őszintén szólva arra számítottam, hogy meghal a sorozat végén, így viszont kíváncsi leszek, hogy hol fog legközelebb megjelenni és mit hoznak még ki a karakteréből.

 

3.     Kenobi fejlődése

 

Az elején még furcsállottam, hogy a 2-3. részben miért olyan gyenge Obi-van, amilyen. Utólag viszont logikus volt: egyrészt nem tudott megbékélni a múltjával, másrészt el is vágta magát a korábbi Jedi-tanoktól, ami sebezhetővé tette őt. Ezek alapján nem meglepő, hogy mennyire sima vereséget szenvedett Vader ellen először. Azonban az tetszett, ahogyan a veszélyekhez alkalmazkodva folyamatosan fejlődik, és a 4-5-6. részben egy egyre erősebb Kenobit látunk, és a végére gyakorlatilag elérjük azt a szintet, amit a Sithek bosszújában láttunk. És mindez nem egyik pillanatról a másikra érkezik, hanem fel van építve (oké, ez lehetett volna kissé részletesebb, de szerintem azért rendben van).

 

4.     Vader ereje

 

Élőszereplős film még sosem ábrázolta annyira erősnek Darth Vadert, mint ez a sorozat. Az eredeti trilógiában ennek nyilván megvolt a maga technikai korlátja is. A Zsivány Egyes már ezen sokat javított, de ott azért – legyünk őszinték – az ellenfelei nem voltak hozzá mérhetőek. De most igazán meglátjuk, hogy ki is ő. Már a 3. részes random gyilkolászása is rettenetessé teszi őt (nekem az picit sok is volt), ahogyan a Kenobi elleni első könnyed győzelme is, ám az igazi erődemonstráció a Reva elleni küzdelem. Ahogyan szinte fegyver nélkül győzi le az ereje teljében lévő inkvizítort, az valami elképesztő. Végre láthattuk, mire képes egy igazi Sith lord, és, hogy Papatine számára miért fontos, hogy még a torzóját is megmentse. Nos, ezért.

 

5.     Az ötödik epizód

 

Miközben sokan a 6. rész fénykardpárbaja miatt rajonganak a sorozatért, nálam messze az 5. vitte a prímet minden tekintetben. Gyakorlatilag ez volt az a rész, ami az elsőtől az utolsó pillanatig lekötött, a múltbéli tréning, az ebből adódó stratégiai különbségek, Reva tépelődése, az ostrom, és végre Kenobit újra annak a bölcs embernek láthattuk, aki a Sithek bosszújában volt. A feszültség az epizód alatt végig fennmaradt, és bár volt 1-2 logikátlanság benne (Reva életben hagyása; Lola túl könnyű visszaállítása), de egyszerűen annyira elvitt a történet, hogy ezek nem tudtak zavarni. Ha mindegyik rész olyan színvonalú lett volna, mint ez, sokkal pozitívabb a képem erről a sorozatról.

 

Ez az én véleményem, pár nap múlva jövök az Erő sötét oldalával. Addig is megírhatjátok, hogy ti mit gondoltok!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/