5 ok, amiért a Fidesz ismételten 2/3-ot szerzett

 

Vasárnap magam is a baranyai ellenzék eredményváróján néztem az eseményeket. A döbbent csend, a méltatlankodás és a hitetlenség mindent elárult. Erre senki sem számított. 1-2 nap pihenés után most már azt érzem, el kell kezdeni arról is beszélni, hogy vajon mi vezethetett ide, hogy a kormányváltásra esélyesnek vélt ellenzék nemcsak hogy nem nyert, de a 2/3-ot sem tudta elérni, sőt, kevesebb a mandátuma, mint eddig. A listámon ezúttal az olyan állandó körülményeket, mint a választási rendszer, nem veszek figyelembe, próbálok az aktuálisabb, ehhez a választáshoz köthető eseményekre reagálni.

 

1.      Brutálisan a Fidesz javára lejtő pálya

 

A későbbi pontokban több ellenzéki kritikát is meg fogok fogalmazni, ezzel együtt úgy gondolom, hogy ez mindennek az alfája és az omegája. Mind a médiában, mind az anyagi keretekben, mind a kontroll tekintetében olyan fölénye van a Fidesznek, amivel az ellenzék nem tud mit kezdeni. Ahol egy közmédiában a kormányzópárt egy nap alatt több időt kap, mint bármelyik ellenzéki párt a négy éves ciklusban, ott nincsen valódi demokrácia. Hasonló fölényről árulkodik, hogy nyolcszor annyi plakátja volt a Fidesznek országszerte, mint az ellenzéknek Ráadásul, ha kiszámoljuk, hogy mennyibe került volna ez, akkor kijön, hogy piaci áron (márpedig máshogy nem lehet) 300.000.000 forinttal többe kerül, mint amit egyáltalán a választási törvények szerint egy párt kampányra költhet…de ennek nincs semmi következménye. Ahogy annak sincs, hogy olyan magukat civilnek álcázó szervek, mint a CÖF vagy a Megafon százmilliós nagyságrendű összegeket fordít a Fidesz kampányára, nyilván sejtjük, hogy honnan. És annak sincs, hogy teljesen egyértelmű csalások derültek ki a levélszavazatok kapcsán, amikre a Választási Bizottság csak annyit tudott mondani, hogy mivel határon túl történt, nem tudnak vele mit kezdeni. Amíg ezek a problémák nem oldódnak meg, az egyik választás sem lesz fair és tisztességes, és jogosan felmerülő kérdés, hogy a Fidesz leváltható-e egyáltalán választások útján…

 

2.     A háborús propaganda működött

 

A Fidesz az utolsó hetekben szinte már teljesen átállt egy olyan kampányra, hogy az ellenzék háborúba akarja sodorni az országot, bezzeg ők békepártiak. Úgy tűnik, hogy a háborútól és a gáz elvesztésétől való félelem olyan szinten befolyásolta a lakosságot, hogy ugrásszerűen megnőtt a szavazóik száma. És a legrosszabb az egészben az, hogy ez nem több, mint egy egyszerű hazugság. Ugyanis amennyiben a NATO hadba lép, akkor Magyarországnak is kötelezettsége lesz ebben részt venni, akár Orbán Viktornak, akár Márki-Zay Péternek hívják az ország miniszterelnökét. Arról meg Márki-Zay Péter sem beszélt, hogy a NATO-tól függetlenül belépnénk a háborúba. De sajnos nagyon sokan bedőltek ennek a hazug propagandának.

 

3.     Az ellenzék nem tudott megújulni

 

Ezt sajnos ki kell mondani. 2014 óta van szó megújult ellenzékről, valójában azonban néhány kivételtől eltekintve ugyanazok szállnak ringbe. Ez pedig komoly szavazatvesztéssel is járhat: túlságosan leragadt ott az ellenzék, hogyha összeadjuk a korábbi választáson ellenzékre leadott szavazatokat, akkor legyőzzük a Fideszt. De nem mindenki akar átszavazni. Sokan még mindig nem akarják a 2010 előtti rendszert visszahozni, és még mindig rengeteg jelölt volt onnan. Mások kétes hírű embereket nem szeretnének, bizony ilyen is volt pár. És itt nem csak arról beszélek, hogy a választáson nem indultak új arcok (ez nem is lenne igaz), hanem arról, hogy a 4 év alatt nagyon kevés új, hiteles politikust sikerült felépíteni, aki ismertté vált volna. Ez pedig egy megkerülhetetlen folyamat, mert egy noname személy ugyancsak alkalmatlan arra, hogy megverje a Fidesz már beágyazott embereit.

 

4.     Az előválasztás lehet, hogy többet ártott, mint használt

 

Az előválasztást korábban sokan a demokrácia ünnepének tartották, nekem viszont megvoltak ezzel kapcsolatban is a magam kételyei, amiről korábban írtam is. És ezek egy része úgy tűnik beigazolódott. Mivel az előválasztáson a szavazóképes lakosság kevesebb, mint 10%-a vett részt, igazából nem az derült ki, hogy ki az objektíve legnépszerűbb vagy leginkább elfogadott jelölt, hanem, hogy ki tudott a legjobban mozgósítani. Így több helyen nem biztos, hogy a legalkalmasabb jelölt került oda. Ráadásul pár helyen láthattunk ezzel kapcsolatban komoly konfrontációkat is (főleg Karácsony visszalépése és Márki-Zay győzelme után), ami nem biztos, hogy segített az ellenzéki együttműködésnek. Nálunk Baranya 1-ben mondjuk örömteli volt, hogy az előválasztáson vereséget szenvedő Nemes Balázs végig kampányolt a győztes Mellár Tamásnak, de nem biztos, hogy országos szinten is ez jelen volt. Ezenfelül meg kell jegyeznem, hogy itt is volt egy olyan párt, akinek szinte sosem találkoztam az aktivistáival az utcákon Mellár oldalán. Ráadásul az amúgy is egyértelmű anyagi hátrányban erre sem kevés pénz ment el. Én a mai napig azt mondom, hogy egy intelligens keretek közötti megegyezés jobb lett volna. Hiszen könnyebb rávenni az induló jelöltön kívüli párt szavazóit egy szavazásra úgy, hogy azt kommunikáljuk velük, hogy „itt ez volt a legjobb ötlet, máshol meg mi vagyunk előtérben, de fontos, hogy az ellenzék egységes legyen”, mint azt, hogy „legyőztünk titeket, de azért szavazzatok ránk”.

 

5.     Márki-Zay Péter elszólásai

 

Nem véletlenül tettem a lista ötödik helyére ezt: sok helyen érzem most azt ellenzéki oldalon, hogy bűnbakként Márki-Zayra próbálnak kenni mindent, holott ez egy kollektív vereség volt, amiért illene mindenkinek felelősséget vállalni. Ez nem egy emberen ment el. Ugyanakkor azért el kell ismerni, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek is voltak olyan megjegyzései, amiket nem biztos, hogy szerencsés volt neki elmondania. Az az érdekes, hogy ezek egy részével egyébként tudok azonosulni: tény, hogy a Fidesz legnagyobb támogatottsága a falvakban van, aki nem hiszi, nézze meg a statisztikákban. Az is tény, hogy általában – nem minden esetben, de általános igazságként elfogadható – az alulműveltség és az alkoholizmus gyakoribb jelenség a falvakban, mint a városokban. Tehát nekem főleg nem a megnyilvánulások tartalmával volt a bajom. Hanem, hogy vajon ezeket tényleg egy miniszterelnök-jelöltnek kell-e elmondania? A kormányoldalon is jelen vannak ezek a degradáló kijelentések, de általában Bayer Zsolt vagy a Megafonos nyikhajok azok, akik ezeket elmondják. Sok emberhez eljut rajtuk keresztül, de el lehet tőlük határolódni, ha vállalhatatlan. Talán a marketing-gépezetnek ennél jobban kellett volna működnie ellenzéki oldalon és meg kellett volna találni azt a személyt, aki ezeket kimondhatja komolyabb következmények nélkül. De ez a személy bizonyosan nem Márki-Zay Péter kellett volna, hogy legyen.

 

Én ezeket látom a legnagyobb oknak. Ha te mást, írd meg kommentben!

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/