Erdélyi vendéglátás? – Bujdosó Székely, Budapest

 

Korábbi cikkeimben már írtam arról, hogy néhány erdélyi magyar étteremben milyen finom és bőséges ételeket ehettem. Ezenkívül írtam már a Köki Plázában a Székely Kantinról is, ami a maga módján szintén nagyon ízletes ételeket kínál hasonló tematikával. Talán ezért is meglepő, hogy szintén a Köki mellett egy másik erdélyi jellegű étterem is található. A „Bujdosó Székely” azonban nem a plázaétkeztetés, sokkal inkább a hagyományos vendéglátás alapjain indult el, mindezt magyaros és erdélyi ételekkel megtéve. A kínálatban levesek, előételek, főételek és desszertek egyaránt szerepelnek és néhány határon túl megtalálható italkülönlegesség is.

 



Nagyjából két hete egy hosszú vonatutazás után tértem be a helyre, amit már régóta figyeltem. Éhes is voltam, fáradt is, úgy gondoltam, jól esne valami hagyományos fogás. Az étlap elég sok ilyennel szolgál, halak, szárnyasok, sertések, és még néhány marhából készült fogás is található rajta (az étlap megtalálható a honlapon bár szerintem ez nem a legfrissebb, hanem az eggyel korábbi verzió). Ezúttal egy kolbásszal és sajttal töltött göngyölt sertésbordát kértem, az étlapon szereplő rizs helyett szalmaburgonyával, valamit fokhagymás tejföllel. Desszertként egy házi lekváros palacsintát kértem, ami a „Benedek Elek kedvére” fedőnevet viseli, és amit csokoládé- és vaníliaöntettel tálaltak. Itt említeném meg, hogy a fiatal hölgy, aki a felszolgálást intézte nagyon kedves volt, és a nyelvjárása alapján azt sem zárom ki, hogy tényleg erdélyi származású.

 


Italként egy Hargita gyöngye márkájú bodzás limonádét kértem. Bolti termék, de Magyarországon ritkán kapható, egyébként ízletes ital, rendben van. Az ételre kb. 15-20 percet vártam, ami szerintem teljesen oké. A húst 2 szeletre vágták, de azok külön-külön felértek egy átlagos méretű rántott hússal, szóval rendben van az adag, e mellett pedig látható volt így a benne lévő töltelék is. Nagyon szépen nézett ki az étel.

 


Ami azt illeti, talán nagyon éhes voltam, talán kicsit figyelmetlen, de elfelejtkeztem valamiről. Minden értékelésemnél beírok pár kulcsszót a telefonomba (vagy ha egyedül vagyok és házhoz rendelek, akkor hangfelvételben rögzítem), ami akkor hasznos, ha valamiről csak pár héttel később írok. Itt erről teljesen elfeledkeztem, de leginkább az önfeledt étkezés miatt. A hús panírja nagyon jó roppanós volt, nagyon ízlett, és a hús is tökéletesen készült, nem volt sem kemény, sem száraz, ellenben nagyon finom és fűszeres. Belsejében a kolbász is nagyon ízletes, és sajtból is vagy füstölt sajtot használtak, vagy a kolbász adott neki némi füstös ízt, de a lényeg, hogy ízekben is sokat hozzáadott az ételhez.

 

A sült krumpli érzésem szerint helyben készült és nem mirelit terméket használnak, ami pozitív, frissen készült, színe is szép volt, ropogott, nem tudok belekötni. A fokhagymás tejföl egy hagyományos mártás, inkább a krumplihoz tunkoltam, de ízlett.

 


A desszert gyakorlatilag azonnal érkezett, miután megettem a főételt. Igazából semmi különöst nem tudok erről sem mondani, csak azt, hogy nagyon finom. A palacsinta tésztája ropogott, ízben is hozza, amit kell a benne lévő lekvárból éreztem, hogy nem egy egyszerű szériatermék. A két öntetből a csokoládé egy hagyományos, szerintem bolti termék, a vanília viszont nagyon kellemes, édes és jól passzol a gyümölcslekvárhoz. Az adagban 2 palacsinta volt, ami desszertnek egy korrekt mennyiség.

 


Ami az árat illeti, a főételért, desszertért és az üdítőért összesen 4.100 forintot fizettem, amihez egy 10%-os szervízdíj hozzájött, ez kb. 4.500 forint, de egy rendes éttermi ebédért oké. Ami az ízeket, a minőséget illeti, 100%-ban hozta a korábban általam tapasztalt erdélyi ízeket, olyannyira, hogy nem tudom megmondani, mikor ettem utoljára ilyen önfeledten egy étteremben, szinte el is felejtve, hogy erről kritikát akarok írni. Ami a mennyiséget illeti, az a fajta hedonista mennyiség nem volt meg, ami például a Madarasi Hargitán, de ez nem feltétlenül baj, egy „egyszerű” jóllakásra bőven elegendő az étel, azokat az extrém adagokat meg nehéz is megenni egyhuzamban. Szóval igazából semmibe nem tudok belekötni, így nem tudok mást mondani, mint:

 

Értékelésem: 10/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

 

Bővebben a helyről: http://www.bujdososzekelyvendeglo.hu 

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

  1. Kedves András!

    Úgy látom, hogy te abba fektetsz energiát, hogy másodrangú pécsi/budapesti éttermekben/büfékben leadott rendeléseid részét képező, a gasztronómia egyértelmű csúcsát képviselő ételekről és italokról- hamburger, gyros, pizza, na meg a kritikáid sine qua nonja, az elmaradhatatlan limonádé - írsz rendszeresen.

    Aki ennyire tehetséges, mint te, lehet hogy mással kellene foglalkozzon, mondjuk csak szimplán elfogyasztaná a gyorsételt, amit megrendelt, anélkül, hogy írna róla valami izzadtságszagú szöveget, és valami más témát helyezne a középpontba, ami talán arra érdemes a mai világban - mondjuk... hm, Lewis Hamiltont.

    Amikor az ebédről szóló nagyívű fejtegetéseidben gyakran az étkezés piece de resistance-ához, a már-már ambróziával felérő limonádéhoz érsz, ami szinte mindig "ízletes, és rendben van", majd egy palacsinta után egy kövér 10/10-et adsz, bevallom, én mindig "Blinking Man" mémmé változom egy pillanatra. (Nos, immár tudhatod, hogy rendszeres olvasód vagyok.)

    Esküszöm, körmöt rágva várom, hogy végre valahol Magyarországon legyen egy olyan hely, ahol a limonádé nem ízletes, és nincs rendben, mondd, mikor jön már el ez a pillanat?

    *

    Szerintem próbálj főzni otthon egy jó marhapörköltet, vagy menj be egy tényleg jó étterembe és meglátod, hogy inkább lesz 10/10 mint egy szar lángos egy 1000 ft-os limonádéval, vagy egy duplán túlárazott unikornis hamburger.

    Úgy gondolom, hogy a jövőben több Lewis Hamiltonnal kapcsolatos cikk kellene a blogra és kevesebb színvonaltalan ételkritika, még lehet, hogy bővülne is az egyébként - minden bizonnyal - óriási olvasótábor.



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még csak annyit az előző kommentemhez, hogy természetesen vicceltem.

      Ez a kedvenc blogom, és én is szeretem a lángost.

      Üdv, Dávid

      Törlés
    2. Köszönöm az észrevételeket, mégha jó néhány részében úgy vélem igen erőteljes csúsztatás van. Ezek miatt úgy döntöttem, én is hosszabban fogok reflektálni:

      "a gasztronómia egyértelmű csúcsát képviselő ételekről és italokról- hamburger, gyros, pizza,"

      Soha az életemben nem állítottam, hogy ez így lenne. Amikor elkezdtem ételkritikákat írni - először kísérleti jelleggel, de aztán a jó olvasottsági adatok miatt folytattam - akkor elég világossá tettem, hogy mi alapján fogok értékelni. Nem azt mondom, hogy amire én 10 pontot adok, az van olyan finom, mint mondjuk egy négyfogásos libamájas ebéd a Tenkes csárdában, vagy egy Michelin-csillagos étterem. Ami 10 pont, az nálam azt jelenti, hogy igazából nem találtam benne hibát, képes voltam önfeledten megenni, és az árkategóriájához mérten maximálisan meg vagyok vele elégedve. Van-e ennél jobb máshol? Nyilvánvalóan. Van-e az adott hely környékén ugyanebben az árkategóriában jobb? Szerintem nem (vagy legalábbis nem ismerem).

      De ezeket a játékszabályokat én már a legelején lefektettem. Nem gondolom, hogy attól, hogy egy hely "csak" egy palacsintát árul, vagy csak egy lángost, ne érdemelhetne meg maximális pontot (egyébként lángosra eddig összesen egyszer adtam maximális pontot, a Maci lángosozóra, ha betérsz, és megkóstolod, érteni fogod, miért).

      És azért, ha figyelmesen olvasol, látod, hogy volt 1-2 hely, amit igen csúnyán lehúztam. Szerencsére nem ez a gyakori eset. És igen, limonádét is illettem már kritikával. egyébként a limonádét, főleg ezeken a nyári napokon, nagyon szívesen fogyasztom, azzal engem meg lehet venni :) . De azért ott is figyelek az árra, és, hogy azét mit kapok, meg általában az nem szokott komolyabb szerepet kapni az értékelésben. De arról legalább lehet 1 mondatot írni, nyilván ha megveszem a Lipton Ice teát, arról felesleges.

      A Lewis Hamiltonos részt inkább veszem trollkodásnak, mint valódi, komoly kritikának. Mit kéne írjak Hamiltonról? Írtam szülinapi megemlékezőt, ha esetleg meglesz a 8. Vb-címe, lehet írok róla még egy összefoglalót, írok néha Formula 1-ről ranglistát, meg ha valami jogi dilemma van, akkor arról, de szerintem ennyi bőven elég ebben a témában. Megjegyzem, a Formula 1-es cikkek olvasottsága lényegesen alacsonyabb, mint az ételkritikáké.

      Üdvözlettel: András

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról