Hargitai vendéglátás – Pethő Panzió, Madarasi-Hargita

2 héttel ezelőtt a Madarasi Hargitán töltöttem el egy hétvégét az V. Erdélyi Jogászgyűlésen. Nagyon élveztem mind a szakmai mind a szórakozásbeli részét. A szállásunk ugyan nem a Pethő Panzióban volt, az étkezésünk viszont igen, így ha teljes képet nem is, de gasztronómiai kitekintést tudok nyújtani a helyről.

A Panzió étkezdéje több szintes, és akár 100 fölötti személy fogadására is alkalmas, ez nagyon tetszett. Ezenkívül minden alkalommal nagyon szépen megterített asztal várt minket, amin már ott volt a kés-villa-kanál a fogások számától függően, és azok az összetevők, amik az ételekhez még járnak. A pénteki vacsora során ez a tejföl volt, tehát tudtam, hogy egy olyan ételt fogunk kapni, amihez jó lehet a tejföl. De picit meglepett, amikor megérkezett a kaja. Egy jó nagy tál töltött káposzta formájában. Persze a tejföl tökéletesen illik hozzá, de nem számítottam arra, hogy egy ilyen nehéz vacsorát fogunk kapni. Viszont örültem neki, mert elég éhes voltam már. És ez tényleg jó nagy adag volt, három káposztalevél hússal, plusz két szelet tarja, plusz aprókáposzta. Miután megkaptam, szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy jól fogok lakni.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a minőség több, mint imponáló, az étel egyik elemébe sem tudok belekötni. Az aprókáposzta kellemesen savanyú, a sertéshús is jól készült, és töltelékhús is nagyon finom, házias jellegű. Azon kevesek közé tartozom, akik meg tudták enni az egész tányérral, de utána szinte azonnal jött a kajakóma érzés.

Csakhogy még nem volt vége az étkezésnek, ugyanis nem sokkal később érkezett 2 óriási palacsinta, áfonyalekvárral töltve. Ez már a – jó értelemben vett – gasztronómiai terrorcselekmény kategóriájába esett, de az íze ettől függetlenül kifogástalan volt. Az áfonyalekváron érződött a házi jelleg, a valódi gyümölcs íze, nem pedig a bolti aromáké, a palacsinta meg vastag tésztás verziójú volt, de én személy szerint azt nagyon szeretem. Ha nagyon bele akarnék kötni, akkor általában véve nem szerencsés, ha a palacsinta tölteléke, és a rátett „szósz” ugyanaz, itt pedig mindkét funkciót az áfonyalekvár töltötte be, de tudjátok mit, ki nem ………………………… ? Nagyon ízlett és csak ez számít.

Szombaton a reggelit is ott fogyasztottuk el. Bőséges vegyestálakat kaptunk, húsfélék, zöldség, vaj, lekvár egyaránt volt, nomeg egy nagyon ízletes tea is. Erről annyira sokat nem szeretnék írni, én annyira nem voltam még éhes reggel, ezért csak lekváros kenyeret ettem, de a többiek szerint finom volt minden a tányérokon. Úgyhogy hiszek nekik.

Szombaton ebédkor már reménykedve vártam, hogy milyen meglepetést fogunk kapni. Ezúttal az asztalon a tejföl mellett csípős paprikát láttam, de elsőre nem igazán tudtam elképzelni, hogy ez milyen főételhez kell majd. Mint kiderült, semmilyenhez, ez a leveshez jár. Ilyen levest korábban még nem igazán ettem, hasonlított a csorbához, de egy kicsit ízében mégiscsak közelebb állt egy magyaros gazdag húsleveshez.  Igazából azt mondhatom, hogy egyfajta átmenetet képezett a két étel között. Az íze viszont remek. Nagyon kellemesen fűszeres érzést adott át, a sómennyiség is pont optimális volt, a rengeteg különböző zöldség meg nagyon változatossá tette (igaz, használtak 1-2 olyan zöldséget, amit nagyon nem szeretek és el kellett kerülnöm, de ez nem a hely hibája, hanem az enyém J ). Kezdésnek hibátlan.

Ezután a tejfölt és paprikát elvitték, helyette áfonyaszósz került. Ekkor arra gondoltam, hogy valami sajttal töltött csirkét fogunk kapni, de az biztos, hogy valami sajtosat, mert ahhoz tudtam elképzelni a gyümölcsös szószt. Ezúttal bejött a tippem. A főétel is igen gazdagra sikeredett, 3 szelet csirke, tetején kis sajt, burgonya, saláta és még az áfonya. Nem adták lejjebb a színvonalat, meg kell hagyni. A krumpli egyszerű sült burgonya, de nem hasábburgonya, főleg nem mirelit, ez bejött, a csirke is jól készült, a benne lévő sajttal együtt. Valami kis zöldséggel is volt töltve, de azt nem találtam meg, így csak a ráharapáskor éreztem. De a saláta is kellemes, nem túl intenzív ízű, de ennél az ételnél ez nem is lett volna szerencsés, valamint az áfonya is remek kiegészítőnek bizonyult. Ezúttal is azt kell, hogy mondjam, hogy ennek az ételnek minden eleme bejött.

A desszert most sem maradt el, egy somlói galuska formájában érkezett meg. A mennyisége finoman szólva sem a lightos kategóriát képezte, kicsit bizonytalan is voltam, hogy meg tudom-e még enni (ezúton kérek elnézést ismét a szervezőktől, hogy kaja után miután visszamentem a szobába, véletlenül elaludtam egy órára J ). Végülis sikerült és nem is bántam meg. A piskóta puha volt, a csokoládékrém nagyon intenzív és nem túl édes, és a többi összetevő is hozta, amit kellett. A dió kicsit zavart, mert nem vagyok érte oda, de szerencsére nagy darabokban volt benne, így félre lehetett tenni. Ismét egy remek ételt kóstoltam. Jóllakottan folytathattuk a konferenciát.

Este ismételten kicsit meglepett az étel, amit kaptunk. Általában kollektív menükben nem nagyon szoktak halat kínálni, ezúttal viszont azt kaptunk, méghozzá sült pisztrángot. Engem ez a legkevésbé sem zavart, sőt az eddigi nehéz ételek után még jól is esett egy könnyedebb fogás. A halhoz egy fokhagymás-tejfölös szósz is dukált, ez szintén nagyon ízlett. Ugyanakkor talán az egész hét alatt most voltak először fenntartásaim, egyrészt a körettel. A főtt vegyes zöldségek eleve nem a kedvenc köretem, de kóstolva olyan benyomást tett rám, mintha csak a mirelit zöldséget bedobták volna a forró vízbe, oszt’ jó napot. Nem adott igazán nagy élményt. Ezenkívül picit zavart, hogy ez az étel után nem volt desszert. Ez persze valószínűleg nem a hely, hanem inkább a szervezők bűne volt (gondolom limitált a költségvetés), de ha a töltött káposzta vagy az aznapi bőséges ebéd után marad ki az édesség, az nagyon nem hiányzott volna. Itt viszont a hal eleve egy könnyedebb étel, mint a két korábbi vacsora, így még jól esett volna valami kis édes fogás.

Másnap reggel még egy utolsó meglepetéssel készültek. Nem hidegtálat kaptunk reggel, hanem virslit és bundás kenyeret. Igen, mind a kettőt, mindegyikből 2-2 darabot, plusz ketchupot, mustárt és a teát (plusz lekvár és vaj megint volt mellé). A hosszú út előtt jól esett ez a kiadós reggeli, és nagyon ízlett is mindkettő. 

Bár ezekért az ételekért nem fizettem, de azért megnéztem az étlapot, hogy melyik mennyibe került volna. A töltött káposztán lepődtem meg, ami 26 lejből (kb. 1.750 ft) kijött volna, a mennyiségéhez képest ezt kifejezetten olcsónak éreztem. A másik 2 étel 30-40 lejes (2-2.500 ft), a desszertek 10-12 (7-800 ft) lejes árban mozogtak. Szerintem a mennyiségekhez képest ez abszolute vállalható ár, egyáltalán nem drága, sőt, kifejezetten kedvező. Összességében elmondható, hogy a szombati vacsora kivételével mindegyik ételt kifogástalannak, sőt, gyakorlatilag tökéletesnek éreztem, így nagyon bátram merem ajánlani a helyet – étteremként mindenképpen – mindazok számára, akik a Madarasi Hargitára mennek nyaralni.

Értékelésem: 10/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: http://www.pethopanzio.ro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/