Maradandó élmény – Pancake House, Kolozsvár, csirkesaláta + Nutellás-banános amerikai palacsinta eperrel

Már az első napok egyikén észrevettem, hogy van egy palacsintázó a környékemen. Később az Interneten megnéztem az étlapját és láttam, hogy salátafélék is vannak ott. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb kipróbálom. De azt is észrevettem, hogy gyakran van benn telt ház, ami azért is kellemetlen, mert ha van is ott esetleg egy darab üres asztal, kicsit kényelmetlennek éreztem volna, ha egyedül ülök be oda (persze nem kaptam semmilyen ilyen irányú megjegyzést, ezt csak belül éreztem volna így). Ezért úgy döntöttem, hogy elvitelre kérek kaját.

Egy csirkés salátát és egy nutellás-banános-epres palacsintát választottam. Az ételre kb. 25 percet kellett várni, amit egy kicsit sokalltam, de mivel a csirkét is frissen készítették hozzá, végülis nincs baj. Ami egy kicsit jobban zavart, hogy a palacsinta kb. 10 perc után kész lett és várt negyed órát a dobozban, míg a saláta is elkészült. Ezt azért talán ki lehetett volna időben optimalizálni. A felszolgáló hölgy egyébként kedves és aranyos volt, és segítőkész is a nyelvi nehézségek ellenére, úgyhogy ezzel nincs baj. Azt pedig már amikor kézhez kaptam, éreztem, hogy éhen nem fogok maradni, nagyon súlyosnak tűnt a csomag.

Amikor hazaértem, még friss és meleg volt mindkét étel, ez mindenképpen pozitív. A salátával kezdtem, ami nagyon látványosnak tűnt. Volt benne a csirkehúson kívül paradicsom, feta sajt, uborka, paprika, saláta, kapros-joghurtos öntet. No meg lett volna kukorica is, de azt nem kértem. Na meg ki ne felejtsük a palacsinta tésztát, erre még visszatérek.

A csirke egy édeskésebb fűszerezéssel készült, ízlett, omlós, puha volt. A zöldségek is teljesen jók, mindegyik friss és finom. Viszont már itt furcsa volt, hogy mintha mindenből az édes íz áradna, ami zavart. Ekkor még nem vettem észre, hogy miért. Egészen addig, amíg a tál alján lévő palacsintatésztáig el nem jutottam. Ez számomra is teljesen új dolog volt, még sosem láttam palacsintatésztát salátában. Hallottam mondjuk Miskolcon egy olyan étteremről, ahol minden ételhez használnak palacsintatésztát, lehet ez a hely is erre törekszik. Csakhogy ez esetben valami nagyon félresikerült. A tészta ugyanis nagyon édes volt szerintem, édesebb, mint általában a palacsinta tészták. És ez az édesség áthatotta az egész ételt, és elvette a zöldségeknek azt a ropogósság, frissességét, amik miatt én a csirkesalátákat annyira szeretem. A szósz sem sokat segített a dolgon, sőt, azt éreztem, hogy a kapron kívül semmi extra ízt nem ad hozzá a kajához. Így sajnos ez is kissé fapadosra sikeredett.

A mennyiségével egyébként nem volt baj, olyannyira nem, hogy a fele után a maradékot eltettem…illetve kiszedtem belőle a palacsintatésztát, betettem a hűtőbe, majd vacsorára újra előszedtem és hozzáadtam egy kis sót, tejfölt, újhagymát. Úgy már egész ízletes étel lett belőle, de valahogy nem tartom igazán szerencsésnek, hogy még nekem kell tovább dolgoznom az elkészített ételen. Az ételért magáért 15 lejt fizettem, ez a mennyiségéhez képest teljesen rendben van, sőt, kifejezetten baráti ár, csak hát az élmény, amit adott, nem igazán jött be.

Hanem a desszertnél teljesen más a helyzet. Már ránézésre is nagyon gyönyörű a tortaszerűen összerakott palacsinta, benne a töltelékkel, rajta a szósszal, körülötte az eperrel. Ami nagy öröm, hogy – hasonlóan a salátához – egyik alapanyaggal sem spóroltak, mindegyikből volt bőven. Az eperrel kezdeném az elemzést, ami két szempontból is óriási pozitív csalódás volt. Az egyik, hogy nagyon finom, általában a tél végi-tavasz eleji eprek íze eléggé mű, itt szó nem volt erről, nagyon friss, ízletes. Másrészt az ötlet is dicséretes. Kevés helyen adnak a nutellás-banános palacsintához epret, pedig nagyon jól működik együtt a két étel, az eper savanyúsága remekül kompenzálja a desszert többi elemének édesebb vonalát.

Maga a palacsinta tészta itt is nagyon édes, de itt – főleg az előbb említett eper miatt – ez nagyon működött, remek ízharmóniát hozott. Ezt egészítette ki a nutella – ami tényleg nutella, nem valamilyen utánzat – másfajta édessége, az eperöntet, és a banán. Egy komplett ízorgia az egész, bármikor újra rendelném. És bár az ára kicsit a desszertekhez képest borsos – 17 lej, vagyis kb. 1.150 forint – a mennyisége és az íze alapján egyetlen fillért sem sajnáltam belőle.

A két étel elemzéséből látszik, hogy nagyon vegyes a kép. Ár-mennyiség arányban mindkettő bőven jó, értem, miért van a helynek akkora forgalma, hogy beülni még egyszer sem tudtam. Ugyanakkor sajnos azt is értem, hogy miért láttam szinte minden alkalommal édességeket a vendégek előtt. Ez a desszert tényleg olyan kiemelkedő minőség, amit talán még soha nem ettem amerikai palacsinta fronton. Viszont a saláta nekem nem jött be. Persze, értékelem a kreativitást, és, hogy ki akarnak tűnni a sok közül és ez jó, de valahogy nekem diszharmonikusnak tűnt az egész, mintha nem tudatosan építették volna bele a palacsinta tésztát az ételbe, hanem csak hozzátették volna. De van még pár fajta főétel az étlapjukon, illetve hagyományos palacsinták is akadnak szép számmal, úgyhogy meggyőződésem, hogy nem ez volt az utolsó alkalmam a helyen.

Értékelésem (külön-külön):

Saláta: 6/10

Desszert: 10/10 (hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

A helyről bővebben itt: https://www.pancakehouse.ro/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/