Együnk egy kis halat – La Piadina, Kolozsvár, tonhalas piadina és Galilei tál


Alapvetően szeretem a halételeket, de viszonylag keveset ettem belőlük eddig Kolozsváron (menzán nincs gyakran – bár ma épp az volt J - éttermekben meg elg drága) . Azonban mindig is érdekelt, hogy ezen a fronton milyen ételeket találok, és próbáltam kedvező árú helyet találni, ahol van hal is. Erre a célra a La Piadina nevű helyet találtam meg végül. A piadina egy Észak–Olaszországból származó lepénykenyér, amit – hasonlóan a gyrosokhoz – szendvicsben készítenek el, de vannak piadina tálak is a helyben, amikhez a lepénykenyér mellé köretet is adnak. Gondoltam, mindkettőt kipróbálom. 2 alkalommal próbálkoztam már a helyen (ez egy étteremlánc, én mindkétszer a városközpontban, a Szamos melletti étteremben kóstoltam) és mind a kétszer valamilyen halas ételt kértem. Lássuk, mennyire ízlettek!

Az első alkalommal a sima tonhalas piadinát kértem, amiben tonhal, sajtkrém, rukkola saláta és paradicsom van. Az étel kb. 5 perc alatt elkészült, ezzel nincs gond. A tészta vékony, jóízű és egyébként nagyon guszta, nem telít el, nagyobb hangsúlyt kap a beltartalom, mint jópár másik szendvics jellegű ételben. Magát a piadinát egyébként kettévágják, így rögtön két szendivcset kapunk a pénzünkért. A tonhal egyébként nekem egyszerű konzervterméknek tűnt, abból a jobb fajta. A sajtkrém is oké, inkább a krémességével, nem az ízével dominál, de kellemes elem, jó, hogy benne van az ételben. A paradicsom és a rukkola két nagyon finom zöldség, ezúttal sem okoztak csalódást.

Ami viszont igen, az a mennyiség. Bár formálisan ez vitán felül két szendvics, valójában mind a kettő elég vékony és elég gyorsan meg lehet enni. És megmondom őszintén, azt éreztem a végén, hogy oké, ettem egy jót, de nem igazán laktam vele jól. Márpedig azért, ha én valamiért 19 lejt (kb. 1.300 forint) kifizetek, akkor a jóllakás azért egy elvárható követelmény lenne. Így sajnos nem tudtam igazán jó élménnyel távozni.

A következő alkalommal úgy döntöttem, kipróbálok egy Galilei tálat. Ezen rántott tengeri halszelet mellett elvileg paradicsom, rukkola saláta, piadina szeletek és sült krumpli van. Ebből kifolyólag nyilván kicsit többet kell várni az ételre, mert a halat helyben készítik, de nincs ezzel baj, kb. 15 perc alatt ez is elkészült. Hanem amikor megérkezett a tál, akkor kicsit csalódtam. Nézzünk rá a promóképére a helynek (alsó játszik):



Ehhez képest nézzük meg, hogy mit kaptam:



Jó, nyilvánvaló, hogy a promókép nem teljesen fedi gyakran a valóságot…de hol a rukkola saláta? Nem kis csalódás volt nekem, hogy a tányéromon zöldségfronton 1 darab négyre vágott koktélparadicsom található. Azért ez nagyon nem az, ami a képen szerepel. Ráadásul a tál arányai egyébként is felborultak. A krumpli és a piadina mennyisége köretként külön-külön is bőven elég lenne ahhoz a szelet halhoz, ami a tálon volt – sőt, talán sok is hozzá – a kettő együtt meg teljesen elvitte az ételt, mert bár mindkettő alapvetően korrekt, komoly gasztronómiai élményt azért egyik sem ad. A hal egyébként jól készült, ízletes, bundája ropogós, de egy falat halra kb. 3 szelet krumpli/piadina falat jutott, nekem ez így nagyon aránytalan volt, főleg a mutatóban adott zöldségmennyiséget is alapul véve.

Ezért az ételért is 19 lejt fizettem. Most nem mondom azt, hogy nem laktam jól, de sajnos azt viszont igen, hogy csak a körettel laktam jól, ami pedig nem a legnagyobb élmény.

Alapvetően egyébként mind a két étel, amit ettem, jó. De sajnos a mennyiségekkel és az arányokkal muszáj lenne kezdeni valamit. Én úgy vagyok azzal a tállal, amit másodszor ettem, hogy simán kifizettem volna még 2-3 lejt azért, hogy rendes mennyiségű zöldség legyen rajta, és akkor azért sokkal változatosabb ételt kaptam volna, és biztos az élmény is más lett volna. Csak hát a „ha” és a „volna” kóstolásoknál nem játszik. És sajnos itt az egyik étel változatosság, másik pedig mennyiség tekintetében nem hozta azt, amit elvárok, így a jó ízek ellenére nem tudok maximum közeli pontot adni.

Értékelésem: 7/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).


Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról