Ebédmenük – Aranykacsa étterem

 

Egy időszakban rendszeresen írtam a pécsi éttermek ebédmenüiről, utóbbi időben ezekkel kevésbé tudtam élni, de a héten el tudtam jutni az Aranykacsa étterembe egy menüs ebédre. Az étterem – akinek vezetőjével készítettem már interjút a Bahíron – menüs étlapja egyszerre állandó és változó. Levesből kettő közül lehet választani, amiből a nyári időszakra tekintettel az egyik minden nap a hideg meggyleves, a másik naponta változik. Főételekből rögtön hatféle is van, de ebből 5 állandó (ritkán változik), egy pedig naponta változik. Az ár, ha valaki a napi főételt kéri, 1.380 forint, ha az állandók egyikét, akkor 1.490.

 

Amikor mentem, már elterveztem, hogy a meggylevest kóstolom meg, ám a napi levesnél láttam, hogy az is egy gyümölcsös leves, konkrétan citrus-mix leves fahéjas kiflidarabokkal. Na, erre annyira kíváncsi voltam, hogy végül módosítottam a terveimen és ezt kóstoltam meg. A napi változó menü pedig rántott csirkemell volt sajtos burgonyapürével, ez teljesen jó, hagyományos, de finom. Nem sokat hezitáltam a dolgon. Italt külön nem kértem, de vizet természetesen hoztak.

A leves gyorsan megérkezett. Picit félve kóstoltam meg, mert még soha nem ettem citrusos levest így magában (citromos uborka- vagy almalevest igen, de ez azért más), de az íze nagyon hamar eloszlatta minden kétségem. Egyszerre volt meg benne az az édesség, ami a gyümölcsleveseknek gyakran sajátja, és az a savanyúság, amit a citrusfélék adnak, így mégsem volt igazán édes, nagyon etette magát az étel. Különleges volt és finom. A roppanós elemként megjelenő fahéjas kifli szintén ízlett, a fahéj íze jól passzolt a citrusfélékhez, először féltem, hogy a nagyra vágott, kissé megpirított kiflikarikákat nehéz fel felvágni, de a leves feláztatta annyira, hogy ezzel se legyen baj, a kifli belseje viszont így is ropogós maradt. Remek kezdés.

 

A leves után nem sokkal érkezett a főétel. Aminek örültem, hogy két, külön-külön nem is kicsi húst kaptam. Járt hozzá a püré, meg egy kevés salátalevél is, ami bár elsősorban dísz, én mindig örülök, ha van valami zöldség a tányéromon. Ezenkívül egy kis csillag alakú sajtdarabot is kaptam, szintén elfogyasztható dísznek. Ezek apróságok, de mégis örülök neki, hogyha egy étterem a menük szintjén is érezteti, hogy egy étteremben és nem egy menzán vagyunk, szóval nálam ezek nagyon jó pontok. A hús remekül sikerült, kívül a panír ropogós, belül a hús szaftos maradt, a száraz érzés sehol sem jelent meg, nagyon jól készítették el.

 

A krumplipüré volt az egyetlen, aminél azért maradt hiányérzetem. Állagra nagyon jó volt, krémes, lágy, a fűszerezése is oké, de a sajtot egyáltalán nem éreztem az ízében. Persze lehet, hogy a krémes állag elérésében fontos szerepe volt, csak én a sajtos krumplipüréből azt gondoltam, hogy ezt az ízében kellene megéreznem a sajtot, és ez nem volt meg. Vagy kevés sajttal dolgoztak, vagy az íze nem volt elég markáns (máshol korábban egyszer ettem füstölt sajtos krumplipürét, ott jobban éreztem a sajtot). Persze ettől még jó volt a püré, nem is azt akarom mondani, hogy nem ízlett, csak tényleg egy picike hiányérzetem volt.

 

Összességében azért így is nagyon ízlett ez a menü, az ára nagyjából átlagos a mai pécsi menüárak mellett, minőségét tekintve mind a két fogás magasan üti a mércét, ami a mennyiséget illeti, a levesből egy keveset még tudtam volna enni, a főétel viszont kifejezetten nagy adag volt. Nem akarom egyelőre ellőni a legmagasabb pontomat, mert várom azt a pillanatot, amikor azt mondom az Aranykacsa menüételéről, hogy ebben tényleg akkor sem találok semmi kivetnivalót, ha kötekedni akarok. Ezt itt még – éppen csak – nem éreztem, de ezzel együtt is az egyik legfinomabb ebédmenü volt ez, amit Pécsett ettem.

 

Értékelésem: 9/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: http://www.aranykacsa.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/