Dining City menük értékelése, 2026. ősz

 

Ezúttal ősszel is volt két Dining City hét, és most is kipróbáltam két éttermet. Az egyik a Csók Café volt, míg a másik a Pompás Bisztró, mindkettő Budapesten, és mindkettő a 8.900 forintos árkategóriában volt. Nézzük meg, ezúttal milyen élményt adott nekem a két hely, és a két menüsor, amit kóstoltam. A pontozásom a szokásos Dining City pontozás, az előétel és a desszert 1-5, a főétel 1-10-es skálán mozog, és a végén egy kettes osztószámot követően adom meg a végleges pontot, eldöntve, hogy páratlan szám esetén indokolt-e a felfelé kerekítés. Ezúttal rendkívüli vendégváró élmény nem volt az egyik helyen sem, így „csak” a menüsorok számítottak.

 

Előétel:

 

Csók Café: Itt nagyon kíváncsi voltam, ugyanis az előételek között szerepelt egy lángos és azt kértem, és kíváncsi voltam, hogy hogy oldják meg, hogy a lángos egy előétel funkciót töltsön be. A válasz: sehogy. Gyakorlatilag kitettek egy olyan lángost, ami nem sokban különbözött egy vásári lángostól. Ezt nem is értem, hogy hogyan gondolták. Egy háromfogásos menüt szerintem még lehetőségek szintjén sem szabad úgy felépíteni, hogy az ember az első fogásnál eltelítődjön. Márpedig itt ez történt. Nem mondanám, hogy „lángos-mércével” kiugróan nehéz étel volt, de azt, hogy egy egyszerű, étvágygerjesztő ételt csináljanak belőle, nem sikerült, sőt, igazából meg sem próbálták.

A hozzáadott balatoni sajt ízletes, de a rajta lévő snidlinges tejföl olyan kellemetlenül sós volt, hogy még ez is fokozta az előbb említett hatást. Összességében tehát maga az étel sem tökéletes – messzemenőkig nem az – ráadásul egy háromfogásos menünél az első fogással teljesen eltelíteni a vendéget súlyos koncepcionális hiba, ami rányomta a bélyeget az ebéd többi részére is.

Értékelésem: 2/5

 

Pompás Bisztró: Itt egy mezze-triót rendeltem, ahol ötféle mezzéből lehetett választani hármat. Én egy céklás krém, egy pikáns paradicsomos-hagymás mezze, valamint egy toszkán krém mellett döntöttem. A háromféle mezze mellé pitaszeleteket kaptam, hogy legyen egy kis szénhidrát is az ételben, illetve, hogy tudjuk mire tenni a krémeket. Amikor kihozták a mezzéket, éreztem, hogy jól választottam, ugyanis mindhárom nagyon különböző ízeket is texturákat adott. A céklás egy kicsit darabosabb krém, ahol a savanyú elemek domináltak, a paprikás-hagymás mezze pikáns, a toszkán pedig lágy és krémes, de itt is kiérződik egy kis paradicsomos hatás is. Nekem ez utóbbi volt a kedvencem, ennek szívem szerint elkérném a receptjét. De mind a három nagyon ízlett, és mivel a pitaszeletek se voltak nehezek, egy kifejezetten jóízű, de mégis könnyed előételt kaptam. Na, ez tényleg előétel, nem is akármilyen. Ráadásul ahogy megnéztem, a sima étlapon egy négyféle mezzéből álló előétel 6.000 forint körül van, így itt a dining City megintcsak ellátta azt a funkciót, hogy olyan ételt kóstoltam, amit étlapról nem biztos, hogy kikértem volna. És ezért nagyon hálás vagyok.

Értékelésem: 5/5

 

Főétel:

 

Csók Café: Itt egy hamburgert kértem, aminek a különlegessége az volt, hogy a bucit egy Croissant váltja fel. Azt ugyanakkor sajnos itt is meg kell jegyeznem, hogy az étlapban különösen zavart, hogy a 4 főételből három ilyen Croissant-roll alapú volt, és az előételek többsége is valamilyen tészta-alapú. Picit úgy éreztem, mintha nem igazán lenne koncepciója ennek az étlapnak…

Maga a burger ugyanakkor egyáltalán nem rossz, a többi Dining Citys hamburgerhez képest, amit kóstoltam, nem túl nagy, de egy átlag főétel mennyiségnek abszolute oké. A hús összességében jól készült, nem nagyon fűszeres, médium, én így szeretem. A krumpliban nincs semmi extra, ahogy nekem a burger többi összetevőjében sem volt, a hozzá adott mártogatós viszont kimondottan kellemes fűszerezésű. Ugyanakkor a lángos után már nem éreztem magam igazán éhesnek, és nem éreztem azt sem, hogy igazán robbannának az ízek. Nem tudom, hogy ez a kettő között van-e összefüggés, és ha ez lett volna az első étel, akkor jobb véleményen lennék erről a fogásról. Valószínűleg igen.

Értékelésem: 8/10

 

Pompás Bisztró: Itt csirkenyársat kértem, amihez az étlap szerint hasábburgonya, paradicsomos hagymasaláta és grillezett paprika is dukált. Ráadásul bár ez nem szerepelt az étlapon, még ehhez is kaptunk pitát. Ha ezt tudom, nem engedem el az előételt, hanem az utolsó cseppig kitunkolom ezekkel a pitákkal :). Bár nem volt ez így leírva, az étel a souvlaki stílusát követi, amit kifejezetten szeretek, viszont magasak az elvárásaim, mert ismerem a görög konyha egy igazi magyar mesterét, Mészáros Csabát, akinél már ettem souvlakit és tudom, hogyan kell készülnie egy ilyen ételnek. De a hely egyáltalán nem mondott csődöt, sőt: kifejezetten szaftos maradt a hús és a Mischenkohoz hasonlóan itt is volt bennem egy élő-tüzes érzés, ami nagyon fel tud dobni egy csirkehúst.

A paradicsomos hagymasaláta is nagyon ízletes, a rajta lévő öntet abszolute elnyomta a hagyma erős ízét, ez így jól működött, ahogyan a paprika is. Bár így egyben grillezve nem sok helyen láttam a paprikát, de nagyon bejött, és a látszat ellenére nem egy erős paprikát kaptam. A hasábburgonyára már nem mondanám, hogy rendkívüli, de teljesen jó, ellátja a funkcióját és a fűszerezése is oké.

Külön-külön nézve tehát minden összetevő finom. De ha az egész ételt nézem, talán elmentem volna egy olyan irányba, hogy a két „szénhidrátos” köretelemből csak az egyiket teszem a tányérra (vagy mindkettőből kevesebbet) és valami joghurtos mártással még kiegészítem az ételt, és akkor még több ízt és textúrát adott volna a fogás. De ez már a szőrszálhasogatás, ez egy kiváló étel.

Értékelésem: 10/10

 

Desszert:

 

Csók Café: Itt egy karamellfagylalttal töltött Croissant volt az alap, amihez karamellöntet és karamelldarabok is dukáltak. Lenyűgözve itt sem voltam. Ugyanazt a croissant-rollt eladni itt most desszertként, amit egyszer már láttam a főételre, nem vall igazán konyhai kreativitásra. Ráadásul a háromféle karamell, bár textúrákban lehet érdekes, ízben valamiféle gyümölcs nélkül átmegy egy gejl-édes irányba, ráadásul a kétféle tészta után már az ember a harmadikat sem kívánja. A karamelldarabkákat azért kiemelném, hozta a régi jó vásári retrós vajkaramell-érzést, amit gyerekkoromból is imádok. De sajnos sokat ez sem javít az összképen.

Értékelésem: 3/5

 

Pompás Bisztró: A desszert, amit kértem, az étlap alapján: "Málna-Láva Duett (Málna-csokoládé duett) - Kétféle lávatorta egy tányéron: illatos málnatöltelék és gazdag, olvadt csokoládébelső". Ehhez képest, ami a tányéron szerepel, az nem kétféle, és nem lávatorta (jó, azt, hogy egy tányéron van, nem vitatom). Ez egy hagyományos csokis-málnás hidegsütemény. Viszont az ember, aki kikéri ezt a desszertet, nem erre számít. Ráadásul biztosan nem csak nálam volt a hiba, mert egy másik, tőlem nem messze ülő, szintén Dining Cityző vendégnél ugyanezt láttam, és mintha ő is meglepődött volna. És ami furcsa volt, hogy ezzel kapcsolatban semmit sem kommunikáltak, pedig kellett volna (lehet, hogy a másik desszertet választom, ha ezt tudom).

Egyébként, ha ettől eltekintünk, akkor maga a sütemény ízlett. A piskótája lágy, könnyed, a csokoládé és a málna harmóniája teljesen működik, a piskóta édessége mellé a csoki ad egy kis kesernyés, a málna egy kis savanykás ízt, ezek tényleg robbannak az ember szájában. Tehát ha önállóan értékelem a desszertet, eltekintve minden előzménytől, akkor ez egy teljesen jó sütemény, amit szívesen fogyaszt az ember. De azt, hogy az ember nem azt kapja, ami az étlapon szerepel, és ezt nem is kommunikálják, súlyos hibának tartom.

Értékelésem: 3/5

 

Ha a pontokat nézzük, akkor a Csók Café 13 pontot ért el, így ott van mit kerekíteni. És most először szigorú leszek, de nem adom meg a magasabb pontot. Tudatos Dining City-látogatóként az éttermeket három kategóriába sorolom a rendezvényen:

- akik teljesen új ételeket találnak ki;

- akik az a’la carte presztízsfogásaikból építenek fel egy arányos kóstolómenüt; és

- akik koncepció nélkül, random egymás mögé pakolják az állandó étlapjuk nehéz ételeit.

Nekem az első az első kívánatos, de a másodikkal is teljesen elégedett vagyok, ha tényleg megvan a harmónia a meüsorban. Sajnos a Csók Bisztró a harmadik kategóriába esett. Ezek az ételek önálló brunch-fogásként rendben vannak, de mint menüsor, értelmezhetetlen, és szerintem ennek ki kell jönnie a pontokban, márcsak azért is, mert ilyenkor nem csak a saját brandjüket reklámozzák, hanem magát a Dining Cityt is, így a hibákért nagyobb a felelősség.

A Pompás Bisztrónál párosra jött ki a pontszám, így nincs kérdés, de mégis fáj kicsit. Ugyanis ha csak az ízeket nézzük, akkor ez volt az eddigi egyik legjobb, ha nem a legjobb Dining City-élményem. Ugyanakkor, hogy mi történt a desszertnél, azt a mai napig nem értem, és szerintem egy ilyen nem is történhetne meg. Kíváncsi vagyok, hogyha valaki olvassa ezt a kritikát tőlük, akkor fog-e nekem válaszolni. Tényleg nagyon érdekel, mi volt a gond. Viszont itt a menüsor felépítése és az ételek minősége egyaránt kiváló, és a hűha-faktor sem hiányzott.

 

Értékelésem:

 

Csók Bisztró: 6/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

Pompás Bistro: 9/10

 

Bővebben a helyekről:

 

Csók Bisztró: https://www.csokbudapest.hu/

Pompás Bistro: https://www.pompasbudapest.com/

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/