Dining City Menük értékelése 2026.

 

Ahogyan az előző években, úgy idén is március második felében zajlott le a Dining City. Sajnos ezúttal a rengeteg politikai téma miatt korábban nem írtam erről, de nem akarom a folytonosságot tönkre tenni, így ha megkésve is, azért leírom az élményeimet. Márcsak azért is, mert azért ezek az ételek is adnak egy képet magáról a helyről, ahol jártam.

Ahogyan arról már írtam, a korábban egyhetes, ám azóta időtartamában bővülő eseményben a résztvevő éttermek 7.000, 9.000 vagy épp 11.000 forintért kínáltak egyedi, háromfogásos menüket, amelyek választéka valamelyest szűkebb, mint egy A’La Carte étlap, de mégis egyedi, és olcsóbb, mint ezeknek a helyeknek a hagyományos éttermi ára. Ami viszont számomra kicsit negatívum, hogy évről évre azt érzem, hogy a budapesti kínálat nő vagy legalábbis szintet tart, de a vidéki éttermek száma csökken. Remélem, ez a tendencia előbb-utóbb változik, mert nem akarok mindig pesti helyeket látogatni zömében.

Az idei 16 napban 3 helyet is kipróbáltam, a Posner Bistro&Bar-t Budapesten, az Oleo Pazzo éttermet szintén Budapesten és a Főtér Éttermet Pécsett. Közös bennük, hogy mind a három a 9.000-es, vagyis középső árkategóriában van, tehát ilyen téren most nem differenciálnom. Ami még érdekes, hogy a két pesti helyen a Street Food irányába mentem el, de Pécsett a hagyományos vonalon mozogtam. A pontozási szisztémám itt kicsit speciális, erről a korábbi cikkeimben olvashattok.

 

Extrák:

 

Mivel mindhárom menüben volt valami kis apró kiegészítés a három fogás mellé, először ezekről írok. Itt még alapvetően nem pontozok, de ha valami nagyon bejön, jár +1 pont.

 

Posner Bistro&Bar: Itt vendégváró falatként egy brióst kaptam némi vajjal. Vegyes érzéseim voltak. Egyrészt értékelem a gesztust, másrészt maga a briós is friss, meleg volt és ízletes, de a mennyiségét ilyen kis vendégváró falatként sokalltam, főleg annak tükrében, hogy minden fogásom tartalmazott valamilyen tésztát/pékárut. Ha ezt tudom, lehet valahol mást választok. De objektíve is, ez a briós mennyiségben egy könnyebb reggelivel felért, nem biztos, hogy 3 fogás mellé kell még egy ilyen. Ettől függetlenül azért ízlett.

 

Oleo Pazzo: Itt is vendégváró falatokat kaptam, de ezúttal egy kevés házi kenyeret, házi vajat, valamint egy kis tésztakosarat kecskesajttal és málnalekvárral. Ezek mindegyike ugyanakkor csak egy kis falat volt, ez valóban egy vendégváró apróság (a vaj kicsit több, nagyobb adag is annál, ami a kenyérhez kellett). Már nagyon sok kóstoláson vagyok túl, és ma már egy házi kenyérnél és vajnál több kell ahhoz, hogy lenyűgözzenek, ettől függetlenül be kell ismernem, hogy mindkettő nagyon finom. De az igazi különlegesség a kecskesajtos kosár volt. A tésztaropogós, a sajt és a málnalekvár meg egy tökéletes ízkavalkádot adott. Ez annyira tetszett, hogy jár a +1 pont az egész ételre.

 

Főtér: Itt ételben nem volt semmi extra, ellenben egy kis bort adtak a menüsor mellé, ami lehetett alkoholmentes is. Ezt így azért úgy éreztem, hogy muszáj kipróbálnom, még akkor is, ha alkoholmentes pezsgőt már ittam és az se vett le a lábamról. Hogy őszinte legyek, ez se. Sajnos ennyi idő után nálam a bor íze az alkoholéval kicsit összemosódott és nem tudok elvonatkoztatni, még akkor sem, ha érzem, hogy nincs benne alkohol. Így nem tudtam igazán az ízére koncentrálni. Ettől függetlenül az élményt köszönöm, ez nem a hely hibája, hanem az enyém.

 

Előételek:

 

Posner Bistro&Bar: Itt egy kacsa Rilette került az asztalra, házi kenyérrel, meggyes mártással és egy kis szilvaraguval (ld. címlapkép). Összességében ez az étel nagyon egyben volt. A húskrém ízletes, fűszeres, a meggy és a szilva meg adott egy kis édesen fanyar írt az egészhez. A kenyér is hozta, amit hoznia kellette, együtt meg egy kifejezetten kellemes ízkombinációt adott. Az ilyenek miatt szeretem a Dining Cityt.

Értékelésem: 5/5

 

Oleo Pazzo: Itt egy kevert saláta volt az előétel uborkával és paradicsommal. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy mit tudnak ebből kihozni, ugyanis a véleményem szerint ez nem egy előétel, hanem egy köret és sikerül-e ehhez valami extrát hozzátenni. A válasz az, hogy részben. Két dolog van, ami kiemelkedett ebben az ételben, az egyik a tálalás, ami nagyon szép, a saláta és az uborka is nagyon esztétikusan került a tányérra, a másik pedig az öntet, egy házi szósz, egyszerre volt kicsit savanykás és pikáns, nagyon sokat hozzátett. Viszont ettől függetlenül a végtermék azért mégiscsak egy összevágott zöldségekből álló tál, ahol a salátalevél és az uborka ízre azért nem sokat ad hozzá a dolgokhoz. Igazából nekem még valami hiányzott ahhoz, hogy igazán jónak nevezzem, valami ropogós elem, vagy valami sajtféle sokat hozzáadott volna ehhez. Így is kellemes volt, de azért maradt bennem hiányérzet.

Értékelésem: 4/5

 

Főtér: Itt citromos ricottakrémes pinsa volt az előétel, koktélparadicsommal és némi csírával. Ebben az esetben azért maradtak bennem kérdőjelek. Nekem a pinsa nem annyira előétel, sokkal inkább egy street foodosabb főétel, akár vegáknak is. Itt is az volt az érzésem, hogy ez az étel nem annyira étvágygerjesztő, inkább eltelítő, különösen a mennyisége, ami szerintem előételként túlságosan is sok volt. Ráadásul a citromos krém még a citrommal együtt is egy édeskés hatást ért el nálam, ami inkább desszertre emlékeztetett. A paradicsom ízlett, a tészta is jól készült egyébként, de sajnos ez azért messze volt attól, amit várok.

 Értékelésem: 3/5

 

Főétel:

 

Posner Bistro&Bar: Itt egy angus marhaburger volt a fő fogás, és aminek nagyon örültem, hogy egy komplex menüben érkezett, tehát volt hozzá krumpli és saláta is. A burgonya nagyon intenzív fűszerezést kapott, nekem egy kicsit már sok is volt. A burger látványra nagyon szép. A marhahús érződött, hogy tényleg jó minőség, viszont ahhoz képest, hogy megkérdezték, hogy milyen legyen és médiumot mondtam, az volt az érzésem, hogy egy picit már túlkészült. A buci is finom, de egy kicsit szerintem azt is tovább pirították, mint kellett volna. A zöldségek ízletesek, ahogy a sajt is, a burgerszósz egy hagyományosabb paradicsomos vonal, oké, de igazán kiemelkedőnek nem mondanám. A saláta viszont nagyon ízlett, roppanós zöldségekkel és nagyon intenzív ízű öntettel.

Összességében nekem magában ez egy jó étel volt, viszont ha egy háromfogásos menü részeként kínálják, akkor szerintem túlságosan eltelítő, nem az, amit az ember egy briós és egy ilyen előétel után szívesen fogyaszt. Szóval ez egy picit lejjebb vitt az értékelésben.

Értékelésem: 8/10

 

Oleo Pazzo: Itt is egy burger volt a menüben, és bár ránézésre ez volt a kevésbé látványos, de összességében ez működött jobban. A krumpli itt egy simán jól készült, aranybarna és normál fűszerezésű kiegészítő volt, sokkal jobban „etette magát”, mint az előző helyen. A hús itt pontosan úgy készült, ahogy szeretem, belseje picit rózsaszín maradt, a kérge ideális és szaftos volt az egész. A házi majonézes szószuk nagyon ízletes, az külön tetszett, hogy a buci teteje és alja is kapott belőle. A buci édesebb és könnyedebb volt, mint a Posnerben, jobban illett egy háromfogásos menühöz. A cheddar sajt egy picit McDonaldsos érzést keltett azokban a falatokban, ahol sok volt belőle, de ezen nem veszünk össze.

Két dolog van, ami picit zavart, az egyik, hogy a buci alsó részére a szószt tették rá, majd rögtön utána a zöldségeket, így viszont picit elázott a buci alja. A másik a saláta hiánya, igazából ebbe a menübe alapból csak a burger és a krumpli tartózott, a ketchupot én kértem hozzá, ami egy sima bolti termék volt. Azt viszont értékelem, hogy nem számolták fel extraként az árban.

Értékelésem: 9/10

 

Főtér: Itt egy hagyományosabb fogás került terítékre, egészen pontosan szuvidált-sült sertésszűz, rozmaringos pirított burgonyával, paprikamártással és zsű-vel. Ebből a szempontból nálam nem volt könnyű helyzetben az étterem, mert korábban ettem már Lengyelországban egy nagyon jó szűzes főételt, így van összehasonlítási alapom. A hús majdnem tökéletesre készült, talán egy hajszálnyival volt szárazabb, mint ahogyan én szeretem, de mindent egybevetve azért szaftos, jól fűszerezett, kellemes. A pirított burgonya is ízletes, a rozmaring mellett a hagyományos fűszerezés jelent meg, teljesen oké. A paprikamártás az édeskésebb vonalat képviselte, de összességében nagyon jó, ahogyan a zsű is ízlett. Igazából két apróság volt, amit hiányoltam. Az egyik egy kis „hűha” faktor, finom ételt ettem, de extrémen különlegesnek nem mondanám. A másik valami aprócska savanyú elem. De összességében abszolute hozza a szintet ez is.

Értékelésem: 9/10

 

Desszert:

 

Posner Bistro&Bar: Itt egy Crepe Suzette-et választottam desszertkén, ami egy palacsintatészta narancsos mártással (amit flambíroznak) és vanília fagyival. Azért vagyok gondban ezzel a desszerttel, mert utólag azt mondom, jobb lett volna a madártejet választanom, picit már sok volt a tészta és a pékáru. A palacsinta amúgy nem rossz, de magában sok extrát nem ad. A narancsos öntet viszont nekem bántóan keserű volt, időnként nem éreztem kellemesnek enni. A vaníliafagylalt jó ellenpont, és alapvetően értettem a hideg-meleg és édes-keserű koncepciót, de a narancs mennyisége rengeteg volt a fagylalthoz képest, így nálam borult a harmónia, sajnos.

Értékelésem: 3/5

 

Oleo Pazzo: Itt egy almás sütemény volt a desszert, ami mellett a kenyérpuding, máglyarakás szavak is szerepeltek az étlapon. És nekem talán ez volt a legnagyobb gondom. Nekem azért mind a kenyérpudingról, mind a máglyarakásról egy kicsit tocsogósabb étel jut eszembe, amit nagyon szeretek. És ez a kicsit „taknyos” hatás itt elmaradt, egy sokkal kifinomultabb desszertet kaptam, de ez az érzés hiányzott. Ettől függetlenül a sütemény egyáltalán nem volt rossz, a mellette lévő lekvár is ízlett, illetve a tetején lévő habpuffancsok is tetszettek, mint ötlet. Szóval nagy bajok azért nincsenek.

Értékelésem: 4/5

                                        

Főtér: Itt egy kókuszos panna cottát kértem mangómártással. Itt is volt összehasonlításom, ugyanazzal a lengyel vacsorával, amit már említettem, ezúttal viszont a pécsi helyszín nyert. A krém nagyon jól ízesített volt, a kókusz pedig az állagán is dobott. A kókusz-mangó ízpárosítás pedig remek, egyszerű, de nagyszerű kombináció, amit bármikor szívesen fogyasztok.

Amivel viszont nem voltam kibékülve, az a mennyisége. Gyakorlatilag 3-4 kanál után elfogyott (láttam, hogy a mellettem lévő asztalnál tiramisut kértek, abból sokkal nagyobb adagot adtak). Persze értem én, hogy a Dining cityben a komplett menüsorral kell jól lakni, de most először az idei kóstolások során hiányérzetem volt a mennyiségben. És a végén azt éreztem, hogyha a pinsából az elején csak egyet kapok, viszont ebből kicsit többet, akkor az összegészében egy harmonikusabb menüsor lett volna. Sajnálom, mert ha csak az ízeket venném figyelembe, akkor ez simán maximum pont lenne.

Értékelésem: 4/5

 

Összességében most sehol sincsenek kerekítési dilemmáim, mert mindenhol páros érték jött ki, így könnyen adom meg a végső pontokat:

 

Posner Bistro&Bar: 8/10

Oleo Pazzo: 9/10

Főtér Bistro&Bar: 8/10

 

Sajnos idén nem tudtam az egyik helynek sem megadni a maximum pontot, ellentétben az előző két évvel, de összességében azért ezek sem voltak rossz élmények, úgyhogy továbbra is szeretem a Dining Cityt.

 

Aki meg akarja nézni a helyek normál étlapját, itt teheti meg:

 

Posner Bistro & Bar: https://posnerbistro.hu/

Oleo Pazzo: https://www.facebook.com/CourtyardbyMarriottBudapestCityCenter/

Főtér Bistro&Bat: https://foterbar.hu/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/