Dining City menük értékelése, 2025

 

Vannak olyan éttermek Budapest belvárosában, amelyek mindig is érdekeltek, de sohasem jártam még ott. Ennek egyetlen prózai oka van: az áruk. Egész egyszerűen, amikor azt látom, hogy egy 3 fogásos étkezést egy adott helyen 20-30.000 forintért tudnék elfogyasztani, akkor bizony megjelenik az az ominózus lélektani határ: ennyit nem tudok fizetni egy egyszeri étkezésért. A Dining City azonban ilyen szempontból egy jó kezdeményezés, ugyanis speciális, háromfogásos menüsorokat lehet fogyasztani, kevesebb választási lehetőséggel, de kedvezőbb áron. Persze az ezért fizetendő 10.900 forint (van két olcsóbb kategória, de a választott helyszíneim ebben vannak) sem kevés összeg, de azért nem összevethető a rendes árukkal. Így az idei évben a Dining City két hetében két olyan helyet látogattam meg, ami normális körülmények között nagyon nem az én árkategóriám lenne, de így be tudtam vállalni. Az egyik helyszín a Rézkakas Bisztró, a másik pedig az Urban Betyár Étterem és Néprajzi Élményközpont volt.

 

Ahogyan azt tavaly is tettem, kategóriánként fogom értékelni mindkét hely mindhárom ételét, és ezúttal úgy pontozok, hogy az előételre és a desszertre maximum 5-5, a főételre maximum 10 pontot oszthatok és a végén egy kettes osztószámmal fog kialakulni a 10 pontos skálán a végeredmény, amit majd eldöntök, hogy merre kerekítek. Lássuk melyiknél mi jött ki!

 

Extrák:

 

Ezúttal egy ilyen résszel kezdem, mert mindkét helyszín adott valami kis rendkívülit a három fogás mellé. Alapból egy ital-ajándék mindkét helyen rendelkezésre állt volna, azonban ezzel én nem sokra mentem, mert egy alkoholos koktél volt a kínált ital, amit én meg nem fogyasztok.

A Rézkakasnál ugyanakkor megtették azt a szívességet, hogy helyette egy általam választott alkoholmentes italt adtak, ez szerintem nagy figyelmesség. Egy piros gyümölcsös limonádét választottam, ami nagyon ízletes, érződött a valódi gyümölcsök, gyümölcspürék íze, nem csak szörppel ízesítettek. Az öblös pohár kicsit furcsa volt hozzá, de tulajdonképpen ezzel sincs semmi gond. E mellett egy kis elő-előételt is kaptam, ami nem volt nagy, egy kis szelet pirítós valami kis krémmel, aminek bevallom, nem emlékszem a nevére. Ízében egyébként a körözöttre emlékeztető krém volt, a kenyérrel együtt ízlett, köszönöm ezt is! E mellett egy nagy pirospont a helynek a tisztesség kérdésében. A Dining City szabályai szerint ugyanis nem lehet szervízdíjjal terhelni a különleges árat. Ezt én nem figyeltem és elsőre egy szervízdíjas számlát adtak nekem. És amikor már fizettem volna, akkor „csapott a fejéhez” a pincér, hogy ez így nem jó, és hozta ki a szervízdíj nélküli számlát. Ha nem szól, ezt nem veszem észre. Mivel ezek a gesztusok nagyon tetszettek, úgy döntöttem, hogy a végelszámolásban adok a helynek +1 pontot.

Az Urban Betyárnál nem volt alkoholmentes ajándék-ital és kóstoló. Volt helyette az alsó szinten egy kis múzeum, ahol körbe lehetett menni, és a falusi élet jellemvonásait lehetett megismerni. A szobák szépen imitálták a falusi parasztházak szobáit, és néhány étel elkészítését is bemutatták. Számomra ez kevésbé volt izgalmas, mert a fél gyerekkoromat én is falun töltöttem, de ettől még a kiállítás eléggé színes és azoknak biztos érdekesebb is, akik ezt a közeget kevésbé ismerik. Ezért nem adok pluszpontot, de azért tetszett.

 

Előétel:

 

 Rézkakas Bisztró:

 

A Rézkakasban egy egyszerű, de mégis különleges előételt ehettem. Három összetevőből állt: grillezett királyrák-farok, aszalt paradicsom, és paprikakrém. E mellett adtak hozzá némi kenyeret is, ami nekem jól esett hozzá, de nem feltétlenül érzem szükségesnek, ez eléggé ízlés kérdése. Magának az ételnek azonban az egyszerűségében és a harmóniájában van az igazi ereje. Maga a rák finom volt, megfelelően sült, kellemesen fűszerezett. A paprikakrém édessége pedig jól összeillett az aszalt paradicsom kicsit savanykásabb ízével, a három együtt pedig mennyei ízvilágot adott. Ez az az étel egyébként, amit nagyobb mennyiségben akár egy főfogásként is el tudtam volna képzelni, de előételként is kiváló.

Értékelésem: 5/5

 

Urbán Betyár:

 

Egy nagyon szép és látványos tányért kaptam (ld. címlap), itt, amelynek összetevői: kacsamáj paté, házi kalács, tokaji zselé és pisztácia morzsa. Egyébként nem sokkal mellettem valaki rendelte ezt Dining Cityn kívül, így volt összehasonlítási alapom mennyiség terén. Az a tányér valóban kicsit nagyobb volt, de nem vészesen, és az az adag, amit kaptam, előételnek bőven elegendő.

A paté egy májpástétom, de Ég és Föld a különbség a bolti termékek és ez az étel között. Selymes, jóízű, krémes, és nincs túlfűszerezve. A kalács is egy házi termék, és ez is nagyon ízletes. A tokaji zselé szintén telitalálat, egyszerre ad egy gyümölcsös édességet az ételnek és egy pici kesernyés háttérízt a bor miatt. A pisztácia morzsa volt számomra a neuralgikus pont, de azért, mert nem igazán szeretem a pisztáciát. Ezzel együtt abszolute értem a funkcióját, hogy egy kicsit sósabb elem is legyen a három édeskésebb (de másként édes) összetevő mellett. Az egész tányér nagyon egyben van. Amikor 11.000 forintot kifizetek egy dining city-menü miatt, akkor azt az ilyen ételek miatt teszem (de ez igaz a másik előételre is).

Értékelésem: 5/5

 

Főétel:

 

Rézkakas Bisztró:

 

Itt arra voltam kíváncsi, hogy mit hoznak ki egy hagyományos ételből, konkrétan a Cordon Bleuből, amihez az online kínálat szerint sajtos burgonyapüré, zsü és sajtkrémes uborkasaláta jár. A tálalás nagyon esztétikus volt, a szabályos hús, és a pürére tett zsü (hús alapú mártás) nagyon látványos volt. A hús ízletes, a panír ropogott, belül puha és fűszeres. A püré nagyon jól áttört, krémes, a sajt meg az ízén is dobott egy hagyományos püréhez képest, a zsüvel együtt meg még karakteresebb íze volt.

Ami a salátát illeti…nos, igen, itt van egy probléma. Leginkább az, hogy a beígért uborkasaláta helyett néhány salátalevelet kaptam. Ezt nem nagyon értettem. Valószínűnek tartom, hogy elfogyott az a saláta, amit írtak hozzá, vagy valamilyen alapanyag hiányzott hozzá. Ezzel nincs is magában baj. De egyrészt egy ilyet talán lehetne kommunikálni, másrészt egy nagyon olcsó menekülőútnak gondolom, hogy helyette odatesznek pár salátalevelet. Ha már így alakult, vártam volna valami kis kreativitást, biztos lehetett volna valami különlegesebbet adni e helyett.

Összességében nagyon finom az étel, de ezen a szinten nekem egy picit egyszerű is, a formán kívül sok extrát nem tartalmazott. Nincs vele különösebb baj, de ezen a szinten ennél azért picit magasabban van az elvárásom.

Értékelésem: 8/10

                                           

 Urbán Betyár:

 

Itt egy báránysültet rendeltem parázsburgonyával, zsüvel és sült paprikával. Tehát itt maradtam a hagyományos hús-köretes vonalnál, de egy olyan hússal, amit azért jóval ritkábban eszem. A bárány maga nagyon jól készült, abszolute nem érződött az a kellemetlen faggyú íz, a csontot nem hagyták rajta, de így is szépen mutatott, e mellett puha és omlós volt. A sült krumpli egy kicsit háziasabb fűszerezéssel készült, nekem ez nagyon bejött, illett abszolute a bárányhoz. A zsü itt a tányér aljára került, de ez igazából nem releváns, az íze ennek is remek. A paprika mellé pedig azért zöldségként becsempésztek egy kis retket és bébirépát is.

Összességében ez a tányér is nagyon egyben volt nekem, de mégis egy kis hiányérzetem maradt utána. Az ilyen típusú ételekhez mindig vágyok valamilyen savanyú elemre. Itt az egyik összetevő sem volt az. Ez főleg azért volt furcsa, mert a paprika, a retek és a bébirépa is jól savanyítható zöldségek, szerintem egyiknél ezt meg kellett volna lépni, és akkor a zöldségeken belül is van egy kicsit több változás, mert így azért picit egynemű volt, hiszen a paprika és a répa is édeskésebb, a retek meg igazából nem jellegzetes. De ezt az apróságot leszámítva minden a legnagyobb rendben volt itt is.

Értékelésem: 9/10

 

Desszert:

 

Rézkakas Bisztró:

 

Egy reform desszert mellett döntöttem a Rézkakas esetén, ami nem más, mint a tápióka puding. Igazából magában a pudingban itt nagyon nem lehet varázsolni, de pont ezért a kiegészítők szerepe nagyon megnő, ott kell megteremteni a harmóniát, ami szerintem itt tökéletesen sikerült. A puding enyhén édes, viszont nagyon jó, krémes, a tápióka-golyócskákat pedig mindig imádon enni, nagyon kellemes érzés. Ezt itt egy gyümölcsmártással egészítették ki, amiről szégyenszemre bevallom, nem emlékszem, hogy mangó vagy passion fruit volt-e. De az biztos, hogy egy nagyon fanyar ízű mártás, ami tökéletes összhangban volt a pudinggal, és egy olyan desszertet teremtett, ami nem túl édes, könnyed, és kiváló egy nehezebb húsétel után. A két réteg között volt egy kis magvas termésekből álló réteg, nekem ez nem a kedvencem, de a ropogós funkciót ellátta, hozzáadott az ételhez.

Amivel viszont nagyon nem voltam kibékülve, az a tálalás. Nem igazán értem, hogy mi a funkciója annak, hogy egy ilyen szűk nyílású, hosszú nyakú pohárba teszik. Ha az asztalra tettem a poharat, akkor az majdnem az államig ért. Egy ilyen pohárból felülről kanalazni az ételt, egyszerűen nem kényelmes. Ölbe kellett vennem a poharat ahhoz, hogy kényelmesen tudjam fogyasztani, ami azért egy étteremben nem annyira illő dolog (mondom ezt én, aki olyan ruhában érkezett, hogy azt hitte az üzletvezető, hogy az állásinterjúra jöttem:) ). Sajnálom, mert ezt leszámítva tényleg tökéletes volt és nagyon nagyra tudom értékelni, amikor egy reform desszertből valahol ennyit ki tudnak hozni.

Értékelésem: 4/5

 

Urbán Betyár:

 

Itt nem volt nagy kérdés, hogy milyen édességet választok, mert volt pavlova, ami egy nagy kedvencem. A felirat szerint ez is egy vegán desszert volt, amire azért vártam kíváncsian, mert bár a pavlova abszolute elkészíthető tej nélkül, de a kiegészítőknél én eddig még nem láttam olyat, hogy egy az egyben nélkülözték volna a tejet.  A másik kihívás itt hasonló mint a tápióka-pudingnak, csak más iránnyal. Itt maga a pavlova egy nagyon tömény édes desszert, ezért nagy a hangsúly a kiegészítőkön, hogy ezt milyen irányba tudják elvinni.

Maga a sütemény azt hozta, amit kell, édes, ropogós, ezen ugorjunk is át! A két kiegészítő egy kókuszhab és egy piros gyümölcsös öntet volt hozzá. A habbal kezdtem a kóstolást, ami lenyűgözött. Intenzív kókusz íz jellemezte, haboknál nagyon ritkán érzem, hogy ennyire dominálnak benne az ízek. A benne lévő kókuszdarabokat leszámítva nagyon lágy és krémes volt (de az meg mégiscsak kell bele). Ha ez valóban egy vegán hab volt, akkor én tényleg el vagyok ájulva, le a kalappal!

A pirosgyümölcsös mártásról nem tudok ilyen szinten szuperlatívuszokban beszélni, de nagyon kellett hozzá, mert a savanykás íze remekül ellensúlyozta a két édesebb összetevőt, és azért ebből is érződött, hogy nem egy ábécé polcáról lett levéve. Ez is nagyon ízlett, nem éreztem azt a hűha-faktort, amit a habnál, de nem is kell minden összetevőnél ez, elég, ha harmonizál a többivel. Abban meg nem volt hiba.

Értékelésem: 5/5

 

Összességében:

 

A Rézkakas Bisztró az Extra pontjának köszönhetően 18, az Urbán Betyár 19 ponttal zárt. A Rézkakas esetében így az osztás után egyértelmű a pontszámom, az Urbánnál mérlegelnem kell, hogy megadom-e a maximális pontot. Nem kérdés, hogy meg fogom adni, mert a három ételből kettő nálam a tökéletes kategóriában van, a harmadikban is csak egy apróságba kötöttem bele, ami lehet, hogy mást nem is zavarna. De egyébként ízek terén a Rézkakasra sem lehet egyetlen egy rossz szavam sem, és igazából joggal mondhatjátok egy páran, hogy a pontlevonásaim kicsit szőrszál-hasogatóak voltak. Ezt beismerem, viszont mindig mondom, hogy a hely státuszát és árkategóriáját nem hagyhatom figyelmen kívül egy értékelésnél, és itt azért Budapest belvárosának egy elit-étterméről beszélünk, így olyan szempontokat is figyelembe veszek, amiket máskor nem mindig szoktam.

 

De remélem, hogy ezzel nem tántorítottam el senkit, aki kíváncsi, és nem is szeretnék: mindkét helyen nagyon finom ételeket ettem.

 

E mellett, bár itt kifejezetten a Dining City menüket kell értékelnem, azért meg kell említenem, hogy ha ezeket az ételeket A’La carte kértem volna, a Rézkakasnál kb. 5-6.000 forinttal olcsóbban jött volna ki. Mondjuk nálam sajnos egyik hely árkategóriája sem az, amit a jelenlegi helyzetemben megengedhetek magamnak (maximum szülinapomon :) ), de ezért is szeretem ezeket a rendkívüli alkalmakat! Ezek a helyek nem is igazán arra vannak, hogy valaki napi szinten ott egyen, de ha valaki igazán különlegessé akar tenni egy napot, arra kiválóak.

 

Értékelésem:

 

Rézkakas Bisztró: 9/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

Urbán Betyár: 10/10

 

Bővebben a helyekről:

 

Rézkakas Bisztró: https://www.rezkakasbistro.hu/

Urbán Betyár: https://urbanbetyar.com/

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/