Ebédmenük – Sigma Bisztró & Endorfin palacsintázó

 

Amióta a Blöff Bisztró „kettévált”, és a Színház térre ment át a klasszikus mediterrán étterem, és a korábbi, Jókai téri helyre egy kicsit másfajta, bisztrósabb étterem került (ugyanaz a tulajdonos működteti, aki a Páholy by Blöff Éttermet), ebédmenüzni inkább a Színház térre jártam. A héten azonban egy nap a városban kellett menüznöm és most a Sigma kínálata közelebb állt az ízlésemhez, ezért azt próbáltam ki (először, amióta ezen a néven működnek).  A két helyen egyébként a menü koncepciója azonos: 3 leves, 4 főétel, egy desszert, amiből lehet változtatni (de akár egy fogást is lehet), és a leves-főétel kombóhoz, meg a háromfogásos menühöz jár egy ajándék szóda vagy szörp. A kínálatból ezúttal egy lencselevest, egy paprikás lisztbe forgatott hekket, valamint egy túrós-barackos palacsintát választottam.

A levesnél kíváncsi voltam, mert a lencselevesből három különböző elkészítést is el tudtam képzelni. Egy lencsekrém-levest, egy zöldséglevest lencsével és egy lencsegulyás-szerű ételt. Ez talán egy köztes megoldás volt a 2. és 3. között. Szerintem használtak valamivel húst az elkészítés során, de azért nagy húsdarabokat nem találtam a levesben. A fűszerezése ezzel együtt jó, és a levesben is nagyon sok zöldség található, tehát elég tartalmas. Mindent egybevetve szerintem ízletes, egy jó kezdés egy menüsorban.

A főételnél meg kell jegyezni, hogy bár egy egyszerű étel, de kapott egy esztétikus tálalást (ld. címlap). Maga a hal jól készült, filézve nem volt, de egyrészt ez egy menü, másrészt a hekket máshol sem nagyon szokták filézni, szóval részemről ezzel nem volt semmi gond. Maga a hal is jól fűszerezett, ízletes, de a majonézes krumpli még azon is dobott egyet, hagyományos hagymás-majonézes verzió, de nagyon finom, és kellemesen savanykás. Nagyon bejött.

A legvégén a desszertnél lepődtem meg igazán:

 

Bevallom, arra számítottam, hogy egy vagy két kisebb palacsinta lesz, ilyen apró édesség a menü után. Ehhez képest ez egy akkora adag, hogy lehet, hogy egy kiadósabb leves után főételnek is elegendő. Nem is tudtam az egészet megenni.

Ízeiben viszont nagyon jó. A túrókrém egyáltalán nem volt darabos (mondjuk engem nem zavar a darabos túró, de mégis jelez egyfajta gondosságot), és nagyon kellemes, citrusos ízesítést kapott. A barack nem tudom, honnan volt, vagy milyen módon készítették el, de szintén nagyon friss benyomást keltett, biztos nem egy multi konzerves polcáról lett beszerezve. Ami pedig külön tetszett, hogy a gyümölcs és a túrókrém nagyjából arányban volt a palacsintában, nem pár kocka barackot tettek bele mutatóban. És bár a töltelék így kissé savanykásabb lett, az édes sodó ezt remekül kompenzálta.

A teljes menüért borravaló nélkül 3.390 forintot kell fizetni, desszert nélkül 2.890-et. Ez egy picit drágább, mint általában az ebédmenük szoktak lenni, viszont sokkal olcsóbb, mint egy A’La Carte étlap, és szerintem ez a menü semmivel sem volt rosszabb, mint az éttermek A’La Carte kínálata, mennyiségben sem, minőségben meg pláne nem. Ilyen szempontból egy érdekes összehasonlítás lesz a nemrégiben elkezdődött Dining City hét, amiből sajnálatos módon a pécsi éttermek szinte teljesen kimaradnak, de a pestiek több mint 100 különböző étteremben kóstolhatnak előre meghatározott szűkített étlapról háromfogásos menüket 6.900, 8.900 és 10.900 forintért. Tervezem, hogy a következő hetekben a pesti tartózkodásaim alatt több helyet kipróbálok, és össze is vetem ezzel a „menüvel”. Egy biztos, nem lesz könnyű dolguk a pesti éttermeknek és megvan most már az okom, hogy magas elvárással várjam ezt a két hetet.

Ami pedig a Sigmát illeti, a jövőben biztosan sokkal jobban fogom figyelni a menükínálatát, mert ez egy minden igényt kielégítő ebédmenü volt.

 

Értékelésem: 10/10. (hogy ez pontosan mit jelent, arról itt olvashatsz).

 

Bővebben a helyről: https://www.facebook.com/profile.php?id=61580293829604

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/