Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

  Szeretek kísérletezni, ha kajáról van szó, de csak mint fogyasztó. Nem magam készítek egyedi ételeket, hanem étteremből rendelek. Viszont mindig, amikor meglátok valami olyan ételt, ami két ételnek egy sajátos elegye, akkor az kíváncsivá tesz (ilyenekről írtam már korábban , bár sajnos ezeknek a helyeknek a többsége azóta már nem működik). Amit viszont legutóbb a Pizzagyárnál láttam, már sokkal furcsább volt: rántott pizzaszeletek. Attól most tekintsünk el, hogy egy olasz szakács, ha ezt meghallja, valószínűleg szívinfarktussal ott lesz a vége. De nekem is furcsa volt, hogy egy tészta alapú ételt miért kell még bepanírozni. Én már a rántott palacsintára is kicsit furcsán nézek, de abból ettem már jót, így emiatt úgy gondoltam itt is teszek egy próbát. Háromféle ízben található meg az étlapon: dupla-sonkás, szalámis-hagymás és tarjás-kukoricás. A dupla sonkással próbálkoztam. A kiszállítási idő rendben volt és az étel látványban is tetszett. Ugyanakkor a mennyisége már egy érd...

A kürtős kalácsról az embernek a legtöbbször a (karácsonyi) vásárok, fesztiválok és más hasonló rendezvények jutnak eszébe. Nem egy mindennap fogyasztott étel, nem is a legegészségesebb, de megvan a maga hangulata és néha-néha szívesen eszik az ember.  Ugyanakkor egyre több – változó sikerű – próbálkozás van arra, hogy kicsit más módon is felhasználják ezt az ételt a vendéglátásban. Erre egy jó példa a Hoppácska Étterem, ahol többek között hamburgert és tányérdesszerteket is készítenek kürtős kalácsból. Itt nem egy vásári méretű dologra kell gondolni, inkább egy akkora ételre, mint egy hagyományos street food kaja. Régóta figyeltem már a helyet, de csak tavaly év vége felé szántam rá magam, hogy egyszer ki is próbálom. Maga a hely nem túl nagy, belül maximum 10-12 ember fér el, de összességében azért kényelmes, és a személyzet is kedves. Itt a burgereket nem lehet menüben kérni, mint egy hagyományos Street Food helyen, viszont többféle összeállítás van burgerből, kétféle méretb...

Elérkezett a legújabb könyvkritikám a nemrégiben megjelent kalandról, a Vihar és Vágyról. Ugyanakkor ez az értékelés bizonyos szempontból rendhagyó is lesz, ugyanis első alkalommal a viszonylag kevés fejezetpontos kalandok esetén nem fogok pontozni. Ennek egy prózai oka van: ennek a műnek a végleges változatába már relatíve sok beleszólásom volt, számos javaslatot tettem, ezek egy része pedig még meg is valósult :). Ez pedig nyilván egy olyan szituációt eredményez, hogy én magam is részrehajló lennék a pontoknál. Ezzel együtt a TOP-lista ott van, így a végén azért látni fogjátok, hogy kb. hova helyezem ezt a kalandot. De egyebekben most csak szöveges értékelést fogtok kapni a rövidebb kalandok szempontjainak alapul vételével.   Történet: Ismételten Varefard mester bőrébe bújunk a kaland során, ám fontos fejben tartani, hogy ez egy előzménytörténet és ez a Varefard még nem az a Varefard, akivel a Gyíkbőrben során találkozunk. Az itteni főszereplő még nem egy megkeseredett öregem...