Hosszú idő után… – Rózsakő étterem, Kisvárda

 

A kisvárdai vasútállomásnál fekvő étterem az a hely, ami mellett már sokszor elmentem, amikor Lácacsékére utaztunk a Tarisznyás csapattal táboroztatni. Nagy sürgést-forgást sosem láttam körülötte és a viszonylag sötét ablakok miatt a belteret sem tudtam megfigyelni, így sosem tudtam megítélni, hogy ez egy elegáns étterem, vagy egy hagyományosabb, csárda-jellegű hely, esetleg csak valami gyorsbüfé. Aztán nyáron egy napot Kisvárdán töltöttem, azonban elnéztem a vasút-menetrendet, és így bár valamivel 18 óra előtt odaértem az állomásra, több mint egy órát kellett a következő vonatra várnom, hogy visszamenjek Nyíregyházára. Öröm volt az ürömben, hogy így legalább volt lehetőségem kipróbálni a helyet.

 


Amikor bementem, szinte teljesen üres volt a hely, egy pillanatra megijedtem, hogy nyitva van-e egyáltalán. De szerencsére nyitva volt, és rögtön meg is kaptam az étlapot. Alapvetően klasszikus ételek, nem extrém nagy kínálat, de azért oké és az árak tekintetében sem vészes. Nem akartam túlbonyolítani a történetet, egy sajtos-tejfölös csirkemellet kértem steak burgonyával.

 

Az ételre nagyjából 20 percet kellett várni, ez nem sok, főleg, hogy időm aztán tényleg volt, nem siettem sehova, a vonat még messze járt. Amikor megkaptam az ételt, kicsit meglepődtem, valahogy arra gondoltam, hogy sajttal-tejföllel töltött csirkét fogok kapni, de nem, a csirkemellre rátették a két kiegészítőt, és annyi. Igazából erre nem mondom, hogy negatív élmény, csak másra számítottam. A steak burgonyát jó vastag szeletekben kaptam, ahogyan az általában lenni szokott. A tányér alján díszítésként némi öntet és fűszer is volt (már meg nem mondom, hogy mik), szép, esztétikusan megformázva, a tetején egy kis paradicsom, uborka, és egy karika narancs. Éljen, desszert is van J

 


A kóstolást a hússal kezdtem, ami alapvetően jó volt. A fűszerezése kellemes, elkészítését tekintve egy hangyányit talán túlkészült, picit szárazabb, mint amit szeretek, de bőven az élvezhető kategóriában maradt. A tetején lévő sajt szokványos termék, de nincs vele semmi gond, ízletes, a tejfölbe meg örülök, hogy némi fokhagymát is tettek, rögtön egyfajta mártás-funkciót is betöltött, a csirkével együtt fogyasztva máris nem tűnt száraznak a hús.

 

A steak burgonya is ízletes volt, a külseje ropogott és jó fűszeres volt (picit talán sósabb is annál, amit én szeretek), a belseje nekem kicsit kommerszebb lett, puha, de egy picit az a főtt krumplis ízt éreztem rajta, ami azért nem a kedvencem. De nagy baj azért ezzel sincs. A mellette lévő zöldség kis kiegészítő elemnek jó volt, adott egy kis frissességet az ételnek, ezeknek mindig örülök, szeretem, ha van egy kis zöld a tányéromon akkor is, ha nem kérek külön salátát.

 


Bevallom, már nem emlékszem, hogy pontosan mennyit fizettem az ételért, de valahol 2.000 forint körül volt az ára, és végülis, ha belegondolok, hogy két szelet húst kaptam, a körettel sem spóroltak, akkor ez abszolute rendben van. Nem azt mondom, hogy ez volt a legkiválóbb kaja, amit valaha ettem, és, hogy bármi olyat kaptam volna, ami életem végéig emlékezetessé teszi a helyet. Viszont ez egy jó étel volt, és tulajdonképpen ez a lényeg. És egy jó ételt máskor is szívesen eszem meg.

 


Értékelésem: 8/10 (hogy ez mit jelent, azt itt megnézheted)

Bővebben a helyről: http://www.rozsakoetterem.com/  

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolataim a Horror-Cirkuszról

10 olyan lapozgatós könyv, ami sokkal jobb lett, mint amire az alaptörténete után vártam

Horror után víz – egy újabb pécsi cirkuszlátogatásról