Véleményes blog - ahol minden vélemény szabad

Azt, hogy mostanában ennyi gasztronómiai cikket írok, kicsit a Don Pepének is köszönhetitek. Annak idején ez volt az első hely, amiről írtam, akkor még nem a Véleményes blog, hanem a Don Pepe „Önkéntes gasztroblogger” nevű játékában. Az ott készült cikk a blogomra is felkerült, itt megtekinthetitek. A blogom első „új” gasztorcikke is a Don Pepéről került be, az akkori kacsamájsalátával kapcsolatban azonban vegyes érzéseim voltak. Nemrégiben úgy gondoltam, hogy már hosszú ideje nem rendeltem onnan, ideje egy újabb próbának. Ezúttal egy hatalomkártya-versenyre a MozaIQ Caféba rendeltem ételt. Ott elég ad hoc módon tudok csak enni, így evidens volt, hogy pizzát kérek. A legutóbbi után most úgy gondoltam, hogy egy másfajta próbát teszek, és egy olyan ételt kérek, amiben semmi rendkívüli alapanyag nincs, kevés feltétet tartalmaz, így a pizza tésztájával, szószával és az étel egységességével kell meghódítania. A Netpincéren az aktuális ajánlatok között szerepelt egy tetszetős pizza, ami ak...

Bár a Formula 1-es világbajnokság már bő 2 hete eldőlt, a Brazil Nagydíj így is elég emlékezetes maradt. Nem a Mercedes konstruktőri bajnoki címe miatt, bár itt dőlt el. Nem a sokáig végletekig kiélezett verseny miatt, pedig bizony volt az is. Sokkal inkább a 44. kör és a futam utáni események váltották ki a biztosítékot sokaknál. Mi is történt? Röviden az, hogy Ocon megpróbálta egy előzési manőverrel visszavenni a körét Max Verstappentől, ami azonban balul sült el. Az ütközés következtében Verstappen elvesztette az addig biztosnak tűnő első helyét, és már nem is tudta visszaszerezni, Lewis Hamilton mögött csak a 2. helyen ért célba. A futam után Max idegesen ment oda Oconhoz, hogy számon kérje őt, e közben többször meg is lökte. Később ezért büntetést kapott. De vajon jogos volt Verstappen reakciója és az erre adott büntetés? Vagy olcsón megúszta ezzel? Szabályos volt Ocon tette, vagy a kapott büntetése is nagyon enyhe? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a következő cikkemben. ...

Bár már írtam egyszer a Jelen Bisztróról, de úgy éreztem, hogy az az írás teljesen reális képet nem tud adni a helyről, ugyanis gyereksereggel érkeztünk, és kifejezetten számunkra készített menüsorral fogadtak minket. Az finom volt, de a hely állandó ételeit nem volt lehetőségem megkóstolni. Már akkor láttam, hogy választékos, 1.700 forintos menüételekkel kedveskedik a hely, ami egész korrektnek tűnt. Így elhatároztam, hogy szólóban is visszatérek oda. Az étlapot nézegetve azonban észrevettem valamit. A menüről már korábban megjegyeztem, hogy előételből, főételből és desszertből is 4-6 különböző ételből lehet választani (főételből kicsit többől is). Azonban, amit észrevettem, hogy mindazok az ételek, amik menüételként szerepelnek, megtalálhatók a rendes étlapon is. Ennek abból a szempontból örültem, hogy mivel biztos nem készítenek ugyanazzal a névvel két különböző kaját, legalább a nem menüt rendelő olvasóim igényeit is ki tudom elégíteni, mert ők is ugyanazt az ételt...

Ismét konzultál a nemzet, ezúttal főleg családokat érintő kérdésekben. De hogy minek, azt megint nem tudom. Persze szép gondolat, hogy a választópolgárokat elmondhassák a véleményüket bizonyos kérdésekről. De biztosan így kell? Egyáltalán érdemiek ezek a kérdések? Ezt fogom most megvizsgálni. Következő cikkem két részből áll. Első részében megírom, mi a bajom a Nemzeti Konzultációval és miért nem tartom ezt egy helyes véleménynyilvánítási módszernek. A másik felében pedig pár mondatban megpróbálok én is válaszolni az aktuális kérdésekre, persze nem csupán igennel vagy nemmel. No, de kezdjük is el! Problémáim a Nemzeti konzultációval Most hirtelen már nem is tudom, hogy ez hányadik Nemzeti Konzultáció, amit 2007 óta tartunk. Ugyanakkor már az első alkalommal azt mondtam, hogy ennél feleslegesebb véleménynyilvánítási módszer nincs még egy. Miért gondolom ezt így? Főleg az alábbi okok miatt: 1.    Nincs jogi következménye – azt gondolom, hogy ez kétsége...

Hosszú idő telt el, mire el tudtam jutni egy újabb hármas elemzéséhez sajnos sok dolgom volt. De ami késik, az nem múlik, úgyhogy készen állok a folytatásra. Miközben olvasgatom ezeket a könyveket, most már egyre jobban odafigyelek arra, hogy ki is írta ezeket. Gyerekkoromban ezt nem néztem, abban a tudatban voltam (szerintem nem egyedül), hogy mindegyik Steve Jackson-Ian Livingstone mű. De most már nagyon figyelek, és megadom a tiszteletet, hogy megjegyzem őket. És a Pusztítás tornya előtt szembesültem azzal, hogy talán ez az egyetlen olyan Keith Martin könyv, amit még nem olvastam (amiket még nem olvastam el, azokról nincs listám, egy régi listát vettem alapul). Az ő könyveit rendszerint nagyon szeretem, aminek a két fő oka a nagyon alaposan kidolgozott történet és eseményszál, valamint, hogy kevés random labirintusos elemet tett bele, megengedi sok minden bejárását. Így kíváncsian vártam ezt a könyvet. Vártam már a Zombik vérét is, de megmondom őszintén attól kicsit féltem, hogy c...