A 10 általam legkevésbé kedvelt KJK könyv

 

Korábbi blogbejegyzéseim kapcsán már páran kérdeztétek, hogy miért nem írok a klasszikus, már megjelent kalandokról. Azt gondoltam, hogy mivel ezekről sok bejegyzés készült és ismertek, ezért nem tartom indokoltnak. Végül azonban két tízes lista formájában úgy döntöttem, mégiscsak írok ezekről. Az első lesz talán a rendhagyó, azt a 10 kalandot választom ki, amit a legkevésbé zártam a szívembe. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek objektíve rossz könyvek, azt meg főleg nem, hogy hülye vagy, ha neked ezek tetszettek. Egyszerűen számomra ezek adták a legkisebb pozitív élményt, vagy ezek voltak a legfrusztrálóbbak. A másodikban pedig majd jönnek az általam legjobbnak vélt kalandok.

 

Ami ezen a listán (és majd a TOP-listán is) szabály:

·       Csak a hivatalosan, magyar nyelven megjelent Kaland-Játék-Kockázat könyveket listázom (de azokból azokat is, amik mostanában jelentek meg);

·       csak azokat, amik a KJK szabályok mentén működnek;

·       a listára nem kerültek fel a Kaland-Játék-Varázslat sorozat könyvei, mert ott azt érzem, hogy annyit hozzáad a négy könyv fúziója és egymásra épülésre az egységes egészhez, hogy emiatt külön-külön nehéz őket értékelni.

 

10. A Halál seregei

 

Ennél a kalandnál nagyon sokat hezitáltam. Őszintén szólva, nem vagyok biztos abban, hogyha a mostani Chaméleon Comixos megjelenés lett volna az első, akkor is fenn lenne a listán, mert ennél a könyvnél a Vénuszos verzióban bántóan sok gépelési hiba volt, ami rátett egy lapáttal a kaland élvezhetőségére, és mivel ezt a könyvet 24 éves koromban, államvizsgára felkészülés közben szünetként játszottam le, ebben a korban már érzékenyebb voltam ezekre.

Viszont ha meg akarom fogalmazni vele a problémáimat, kettő ezek közül kiemelkedik. Az egyik, hogy miközben egy tök izgalmas rész lenne a sereges küzdelem, sokszor azzal, hogy meghatározott számú katonával küzdünk, maga a könyv veszi el ennek az élmény faktorát. A másik pedig a könyv nehézsége, ami indokolatlanul szadista, ráadásul van két olyan tárgy Spoiler!!! a pajzs és a melltű Spoiler vége! aminek a megszerzése konkrétan az extrém szemétség kategória, és amelyek nélkül nem lehet a kaland egyes fontos szakaszain sikeresen továbbjutni. E mellett a végjáték is elég lapos, ha megvan minden, győzelem, ha nem, halál. Vannak jó részek benne, mint a városban való bolyongás, és összességében nagy indulatok nincsenek benne a kaland kapcsán, de nem került a kedvenceim közé.

 

9. Allansia bérgyilkosai

 

Livingstone mester 3 legújabb könyve közül egyet kifejezetten szeretek, egyet egy korrekt iparos munkának tartok, egy viszont nem igazán zárta magát a szívembe. Szerintem itt a legnagyobb baj nálam az volt, hogy nagyon mást kaptam a kalandtól, mint amire számítottam, és ez a „más” nem fogott igazán meg.

Magából az alapkoncepcióból én egy menekülős kalandot sejtettem, ahol valahogy el kell bújnunk a bérgyilkosok elől, túl kell élnünk, és valahogy el kell hagynunk a Birodalmat, vagy szembesülnünk Lord Azzurral. (Akár meg is ölhetjük? Vagy az már túl nagy naivitás?) Ehhez képest nem menekülni kellett, hanem „összegyűjteni” a bérgyilkosokat, és ha csak egy is életben marad, vége a kalandnak. Tehát egy Bajnokok próbája 2.0-t kaptunk, ami annál ugyan valamelyest könnyebb, és nem egy labirintusban játszódik, de e mellett sok pozitívat nem tudok róla elmondani. Maguk a bérgyilkosok egész kreatívak lettek, de igazából ennyi. E mellett nekem ez a történet nem volt indok arra, hogy a Halállabirintus sztoriját több mint 40 év után újraírják…

 

8. Lopakodó lelkek

 

Megint egy olyan kaland, amit 24 évesen, abban az ominózus államvizsgák közötti pihenőben játszottam le. És megint egy olyan, ami tele van gépelési hibával. Itt ráadásul rontott a helyzeten, hogy még egy labirintus-kaland is, ami finoman szólva sem a szívem csücske, ráadásul ebben a műfajban sem tudott újat mutatni. Az a durva, hogy az egész labirintus részből egyetlen egy momentum sincs, amit fel tudnék idézni, és ez elég sokat elmond. A végjáték egy picit javít a helyzeten, az egész érdekes lett, de az összképet már nem tudta megmenti.

 

7. A végzet erdeje

 

Az első kaland a listán, amit gyerekként olvastam, mégsem került túl jó helyre (nem sok ilyen lesz). Igazából a legnagyobb bajom vele az, hogy semmilyen. Alig-alig volt benne olyan momentum, amire a cikkem olvasása közben vissza tudtam volna emlékezni, mindezt úgy, hogy van egy rajongói mű, Az álmok erdeje, ami voltaképpen ugyanitt játszódik (mondjuk az se nevezhető TOP-könyvnek). Az elején lehet varázstárgyakat vásárolni; két goblin nagyjából tudom; hol volt, akit meg kell találni, és az Aragon történet; ezek azok a részek, amik megmaradtak bennem. Ja, meg az a fejezetpont, ahol visszafordulunk, és ha szerencsénk van, akkor az egyes fejezetpontra kell lapozni, ha nincs, meghaltunk…sztori szempontjából még értem is, de egyébként ez is egy „csodás” játékmechanika. De a könyv maradékából semmit nem tudtam volna felidézni, ha nem nézem át újra.

 

6. A pusztítás maszkjai

 

Az egyik leginkább kontrasztos mű nekem, mert nem mondanám kifejezetten rossznak, de olyan hibái vannak, ami miatt inkább negatív érzések társulnak nálam ehhez a könyvhöz. Azért voltam nagy gondban a kalanddal, mert az egyik ilyen hiba a fordítói, amivel pedig nehéz mit kezdeni, de majdhogynem ellehetetleníti a sikeres küldetést. De e mellett más kivitelezési problémák is vannak benne. Érdekes lenne a kaland története, de a bonyolultabb, izgalmasabb részeket egyszerűen el lehet kerülni a játékban, így nagyon könnyen felületessé válhat. E mellett az olyan típusú halálmezők, mint a „Mindenfelé cikázó villámok egyike agyoncsap”…hát mit ne mondjak, igazán színvonalasak. Ráadásul ez a kaland is azok között van, ami nehézségében is átmegy nálam az élvezhetőség határán. Mindezt azért sajnálom, mert az alaptörténete egyáltalán nem volna rossz.

 

5. Bajnokok Próbája

 

Szerintem itt most sokan meglepődtetek, néhányatoknál a harag és az erőszak is megjelenik, de ez továbbra is a Sötét oldal felé visz, úgyhogy maradjunk a békénél! De miért is van nálam ez a kaland ennyire hátul? Eleve nem szeretem a remake-történeteket (főleg, ha az első rész megfelelően le lett zárva), meg a labirintus-kalandokat sem, ez meg ötvözi a kettőt. Ráadásul mindezt olyan nehézséggel, hogy tényleg csak akkor teljesíthető a kaland, ha már mindent bejártunk és tudjuk, mikor mi a feladat. E mellett a legtöbb ajtó mögött is csak olyan lények vannak, amikkel máshol találkozunk. A Halálarénás rész és az első próbamester feladatai azért tetszettek, de ez kevés.

 

4. Visszatérés a Tűzhegyhez

 

Ahogy előbb mondtam, nem rajongok sem a remakekért, sem a labirintus kalandokért, azért meg főleg nem, ha a kettő egymás mellett szerepel. Itt ráadásul az alapsztori, amit újraalkottak, sem tartozik a legjobb könyvek közé. Persze, a Tűzhegy varázslója egy klasszikus, mert mégiscsak az első, de ezt leszámítva azért – legyünk őszinték – nincs benne semmi extra. És itt már felmerül az örökös történeti belekötés is, hogy egy varázsló mi a fenének készít(tet) magának egy labirintust. E mellett nem sikerült sok extrát hozzátenni az eredetihez, a végén lévő Pokemon-csata szerű zárás meg még annyira sem volt izgalmas, mint a Zagor elleni első harc (a harmadik rész azért ezen tudott javítani). Egy aranyszámláló rejtélyre, és egy Yaztromo-trükkre az elejéről emlékszem, de kb. ennyi maradt meg bennem ebből a kalandból.

 

3. Csillagközi Fejvadász

 

Aki a Zagoros könyvkritikáimat olvasta, látta, hogy Luke Sharp könyvei ritkán fognak meg, és sajnos itt is ez volt. Pedig az alaptörténet és a kis nyomozós indulás még egészen oké volt, később viszont szerintem elment a játék egy rossz irányba. Eleve a labirintus-vonal nem a szívem csücske, és azért itt is volt rész, ahol csak ösvények között kellett választani, az a levegő elfogyós játék pedig szintén a kreativitás hiányára utalt nálam. Sokat elmond a kalandról, hogy amikor elkezdtem a listát, akkor ez a rész, és az utolsó döntés volt, ami megmaradt a könyvből. Semmi más.

 

2. A Lázadók bolygója

 

Kérdés, mennyire vagyok igazságos a kalanddal, mert nyilván nem keveset rontott az élvezhetőségen, hogy azt a képet, ami elvileg kellene a második kódhoz, nem tették bele a könyvbe, ami egy hatalmas hiba (bár megjegyzem, azóta láttam azt a képet, ott sem jöttem rá, mit kellene megtalálni J ). De sajnos a nélkül sem hiszem, hogy sokkal jobb lenne az összkép. Az első bolygót, amin a kaland zajlik, még élveztem, és a második eleje sem volt vészes. De amikor elkapnak minket a második bolygón, onnantól nagyon durván lezuhan a színvonal. Ez a lehetséges halálbüntetés alapból inkorrekt, de ezután már csak azt éreztem, hogy sodródok az eseményekkel, megyek egyik helyről a másikra és egy rohanás és kapkodás az egész történet. E mellett a kód harmadik részének megszerzése szerintem inkorrekt módon nehéz, és a végén a robbantás sem egy fair mechanika, főleg, mert még csak sejteni sem tudja az olvasó, hogy melyik robbanóeszköz lesz a megfelelő. A 400-as fejezetpontot meg inkább hagyjuk is…

 

1.     Csillaghajó

 

Még egy Vénusz kiadós jövőbeli Sci-Fi. Ez már csak azért is furcsa, mert egyébként abszolute nem vagyok ellenére az ilyen típusú műveknek (na jó, a Vénusz tényleg rettenetes minőséget hozott), sok van ezek közül, amit szeretek, sőt, lesz a TOP10-es listámon is közöttük. Viszont ettől még ez a kaland nagyon nem keltett bennem pozitív benyomásokat. Pedig az alapötlet itt is jó, és még néhány érdekes világ is van benne, de a játékmechanika mindent visz és nem pozitív értelemben. 6 releváns számot lehet begyűjteni a játék során, de úgy készítették el, hogy 2-nél többet ne lehessen megtalálni belőlük. Tehát a kaland kétharmadát kb. minden játékban kihagyjuk. Ez még nem lenne feltétlenül baj, ha nem lenne kombinálva azzal, hogy csak egyetlen helyes út van, különben a végén a rossz fekete lyukba repülünk és kampó. És ez talán a legrosszabb: az ember úgy bukik el, hogy nem is érti, mi a baj. Nagyon lehangoló tud lenni. De kicsit az volt az érzésem, mintha maga Steve Jackson se akarta volna ezt a kalandot, vagy legalábbis nem tudott vele igazán mit kezdeni. Ebben nem lehet biztos, de abban igen, hogy nálam ez a kaland a mélypont.

 

Te van, amit hiányolsz, vagy esetleg olyan, amit nem tartasz jogosnak, hogy ide került? Írd meg kommentben!

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/