Étterem a város szélén – Kisbojtár étterem, Budapest

 

3 héttel ezelőtt Budapesten, egészen pontosan Óbudán, jártam egy műsor casting miatt. Ám az esemény előtt ebédelni szerettem volna, már csak azért is, mert nem voltam benne biztos, hogy utána lesz időm enni addig, amíg a Telekocsim megérkezik. Azon a területen, ahol voltam, eléggé kevés lehetőségből választhattam, különösen azért, mert az időjárás sem volt jó (zuhogó eső, erős szél), így a sétálós ételek és a szabadtéri asztalokkal rendelkező helyek sem jöhettek szóba. Így végül a Kisbojtár étterem mellett döntöttem, ami főleg hagyományos ételekben utazik. Amikor érkeztem – 2 óra magasságában – szerencsére nem voltak sokan, így nem jelentett az sem gondot, hogy egyedül ültem egy négyfős asztalnál.

 

Az étlap változatosságát átlagosnak mondanám, nem extrémen nagy, de azért kétlem, hogy ebből lenne valaki, aki ne tudna választani. Én egy ibériai sertéskaraj mellett döntöttem hasábburgonyával. Ez konkrétan egy sajttal, serrano sonkával és szárított paradicsommal töltött sertéshúst jelentett. E mellett desszertként egy csokoládé szuflét is kértem, amit vanília fagylalttal, és eperszósszal tálalnak.

 

Az étel viszonylag gyorsan megérkezett, kb. 15-20 percet kellett rá várnom, ez hagyományos éttermeknél teljesen rendben van. A tálalás egyszerű, de ízléses, egyik oldalon a hús, a másikon a krumpli, egy nagyon pici zöldséggel, amit inkább neveznék dísznek, mint salátának.

 

Megkóstolva a hasábburgonya teljesen rendben van, jól átsült, jól fűszerezett, sok extrát nem tudnék róla mondani, de negatívot sem. Ami a hús illeti, abban is többségben voltak a pozitív elemek. A panírja ropogott, de a belseje egy karajhoz mérten puha maradt. Nagyon sok sajtot tettek bele (talán picit túl sokat is a többi töltelékhez mérten), de ízletes volt az is és a sonka is. Hagyományos, egyszerű, de finom étel.

 

Amivel picit kevésbé voltam kibékülve az a paradicsom. No, nem az íze jelentette a problémát, mert azzal nincs semmi gond. Hanem a mennyisége. A húsba alig került belőle és csak nagyon ritkán tudtam úgy enni az ételből, hogy mindhárom töltelék ízét érezzem. Márpedig erre szükség lenne, mert ez a frissítő elem az ételben, hiszen azért a karaj, a sonka, a sajt mind nehéz étel, külön salátát nem tartalmaz az étel (persze lehet hozzá kérni az étlapon lévő salátákból, de az további költség), és jó, ha van valami, ami ezt a nehéz érzést kompenzálja. Itt volt, de alig.

 

Nem szeretnék okoskodni, de én ennél az ételnél a szárított paradicsomot nem tölteném bele a húsba, hanem külön, valamilyen salátaként tálalnám. És itt nem kell bonyolultra gondolni, rukkola salátával például nagyon jó összhangban van a szárított paradicsom, de egy sima leveles saláta is oké, hozzá valami egyszerű öntet, és már kész is. Jobban lehetne érezni benne a paradicsomot és lenne egy friss része is az ételnek.

 

A desszert nem sokkal azután érkezett, hogy a főételt megettem. Ami nagyon pozitív számomra, hogy a mártásból nem csak mutatóban adtak, mint valami fagylaltos öntetből, hanem a tányér alja tele volt vele. Ami viszont zavart, hogy szent meggyőződésem, hogy ilyet – vagy hasonlót – már ettem. Nagyon erős a gyanúm, hogy kész termékkel dolgoznak, vagy egy kész alapon változtatnak minimálisan. Illetve hasonló érzésem volt a fagylaltnál is, szinte biztos ez sem saját készítés, hanem egy ismert márka. Ezek nem főbenjáró bűnök, de azért egy 2.000 forintos desszertnél picit feljebb vannak az elvárásaim.

 

Ugyanakkor, ha ettől az aggályomtól eltekintünk, akkor azért ízlett a desszert. A szuflé ízletes, folyt a közepe, a három összetevőből pedig bár mindhárom édes, de másfajta édességet adnak az ételnek, a szuflénál egy kesernyésebb háttérízt lehet érezni a csokoládé miatt, a gyümölcsös mártás meg kissé savanykásabb. E mellett tetszett az is, hogy a hőmérsékletekkel is játszottak kicsit, a szuflé meleg, a fagylalt hideg, a mártás normál hőmérsékletű, ez is összhangban volt. Szóval nagyon panaszkodni nincs okom.

 

A két ételért és egy limonádéért némi borravalóval együtt 9.000 forintot fizettem, ami azért nem kevés, nekem egy icipicit túlárazottnak tűnt, de persze ez relatív, sokat drágultak az élelmiszerek az elmúlt időszakban, ráadásul én inkább a pécsi árakhoz vagyok szokva, a pesti meg nyilvánvalóan magasabb. De összességében azért nem volt rossz egyáltalán ez az étel, nem tudnék olyan hibát mondani, ami az összélményre nagyon rossz hatással lett volna, a kisebb csalódottságom inkább az ár tükrében volt, nem pedig objektíve az étellel. Szóval, a kritikáim ellenére azt mondom, hogyha minden vendéglátóhelyen tartanák azt a szintet, amit itt, akkor nem távoznék rossz szájízzel étteremből.

 

Értékelésem: 8/10 (Hogy ez pontosan mit jelent, azt itt megnézheted)

 

Bővebben a helyről: https://www.kisbojtarobuda.hu/home

  

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/