Vissza a múltamba 34. – Korona és Torony

 

Mai napon a Legendary Kingdoms sorozat második részét veszem górcső alá. Az első részéről eléggé részletesen írtam, de pontokat nem adtam, ezen most sem szeretnék változtatni, egy ilyen hosszú kalandot már nem fair 3-500 fejezetpontos történetekkel összehasonlítani. Úgyhogy csak annyit csinálok, hogy leírom a véleményemet, hogy mi történt velem a játék során, melyik részről mit gondolok, aztán ez alapján mindenki döntse el, hogy ad-e esélyt a kalandnak.

 

Történet: A történet maga kétféleképpen indulhat. Ha ezzel a könyvvel kezdjük a kalandot, akkor az egyes fejezetponttól, ahol kapunk némi alapfelszerelést, valamint a B/2-es kóddal egy küldetést, ami el tudja indítani a játékunkat. Ez pedig Baldwin báró betegsége, ami a hygliph virággal gyógyítható. Amennyiben itt kezdünk, rögtön rendelkezésünkre is áll a virág, ami egy elég nagy könnyebbség a későbbi játék során. A másik opció, hogy egy másik könyvből érkezünk ide, ahogy történt nálam a Csontok Völgyéből, és hajóval kellett eljutnom Hosszúrév kikötőbe, ami nem egy egyszerű történet azért (na itt csúnya dolog, ha az elején rabszolgasorba kerülünk és elveszik minden cuccunkat). Így is eljuthatunk Baldwin báróig, de ebben az esetben nem kapjuk meg alapból a virágot, ami nagyon megnehezítheti a küldetést, mert nem könnyű összeszedni ezt a növényt (hacsak nem szereztünk belőle az előző kalandban).

Maga a világ sokkal humánusabb, mint az előző kalandban. Az emberek békésebbek, a rabszolgatartás tiltott, a várak sokkal jobb pompájukban állnak, mint az előző világban. Persze itt sem fenékig tejfel az élet. Az utazás erősen szabályozott, Ork hordák próbálják folyamatosan ostrom alá venni a területet, a politikai ármánykodás pedig minden pillanatban jelen van.

 

Küldetések: Ahogyan már utaltam rá az első írásomban, ezekben a könyvekben sok minden közös: van minden könyvnek egy saját, nagyobb küldetése, e mellett számos kisebb kalandot lehet teljesíteni, e mellett van minden könyvben az egyik karakternek egy egyéni feladata, amit teljesíteni kell (feltéve, ha az a kalandozó a csapatunkban van), és van valami nagy globális, az egységes egészet felölelő küldetés, amiben ahogy haladunk előre, elvileg annál többet fogunk megtudni. Most ezekről fogok kicsit külön-külön értekezni.

A kollektív küldetés a Dayne és a Bailey ház konfliktusára épül, ami kezdetben csak egy politikai küzdelem, azonban a végén valódi háborúvá fajulhat.  Eközben azonban számos kisebb feladatot  kell megoldanunk: megmenteni egy gyermeket, megküzdeni az ork hordákkal, vagy akár mesés titkokra fényt deríteni a Bánatrágta erdőben. Attól függően azonban, hogy melyik házat szolgáljuk, lehet különbség a kalandon belül: az egyik ház mellett akár beszegődhetünk egy tolvajcéh mellé segíteni őket, a másik irányban felszámolhatjuk a bandát; egyes kisebb urak jobban tisztelik az egyik házat mint a másikat, így annak tükrében, hogy kihez állunk, más lehet a fogadtatásunk; de a küldetéseink között is lehetnek eltérések. Így kifejezetten érdekes kérdés, hogy kit választunk…

Csakhogy valójában egyáltalán nem biztos, hogy ezt a választást megtehetjük. Ugyanis ha a csapatunkban van Sira Jessica Dayne, akkor egyértelműen csak a Dayne ház felé lehetünk hűségesek, hiszen az ő egyéni küldetése, hogy rendbe hozza a viszonyát az apjával és bárónő legyen (bár utóbbi nem feltétlenül kudarc, ha nem jön össze). Az egyéni és a kollektív küldetés szempontjából egyébként nagyon nagy különbség ez a mű és a Csontok Völgye között. Ott Akihiro küldetése teljesen független az Örökszülött-küldetéstől, a kettőnek semmi köze egymáshoz, itt viszont nagyonis összefonódik a kettő, Sira Jessica egyéni küldetése nem választható el a kaland kollektív küldetésétől.

A leginkább misztikus része a kalandnak ezúttal a Bánatrágta Szirteknél található elveszett város, amelynek a felszínén is lehet kalandozgatni, könnyebb-nehezebb feladatokat teljesíteni és nagyobb kincsekkel távozni, de ha a páncélteremig eljutunk (ami azért nem túl egyszerű), ott még nagyobb kincsek várnak…de egyben sokkal nagyobb veszélyek is.

Magáról a globális összeesküvésről az első kalandban nagyon keveset láttunk, de itt már sokkal jobban megjelenik. Alakváltók jelennek meg, akik a saját kis csatájukat vívják, ezenkívül egy hatalmas démon is feltűnhet a kaland egy részében, ami elképesztő pusztítást produkál. Ezenkívül most már felbukkan (közvetlenül vagy közvetve) Szent Illés is, akinek a későbbiekben biztosan lesz komolyabb szerepe.

 

Nehézség: Na, erre voltam a leginkább kíváncsi, hogy miként oldják meg azt a szituációt, hogy a kaland akkor is játszható legyen, ha valaki itt kezdi, de akkor se legyen túl könnyű, ha már egy korábbi kalandból érkezett a csapat.

Ami látszódik, hogy a könyv próbál kompenzálni. Egyrészt az alapfelszerelés, amihez itt hozzájutunk, jóval több, mint az első kalandban, ez picit azért segít, illetve itt értékelődik fel leginkább az a játékmechanika, hogy egy részküldetés teljesítése után ha ez az első kalandunk, akkor mindenkinek a főértéke emelkedik eggyel, hogyha viszont nem, akkor csak az egyiküknek egy értéke válik nagyobbá. Ez a kettő mindenképpen jelent némi kompenzációt, ahogy az is, hogy a fő küldetés előrehaladásában kapunk az elején egy olyan tárgyat, ami segít elindítani a folyamatot. Kicsit kompenzál az is, hogy sokszor próbadobás dönt egy értékünk növeléséről, vagyis dobni kell két kockával és ha az adott érték nagyobb, mint a csapatunk egy tagjának valamely értéke, akkor történik emelkedés. Ez nyilván alacsony értékeknél még nagyobb esély a fejlődésre.

Ugyanakkor játék közben mégis azt éreztem, hogy a küldetés inkább akként van megírva, hogy a folytatásos kalandban is legyen kihívás. Bár már eléggé harcedzettek voltak a karaktereim, 1-1 csata mégis nagyon komoly kihívást jelentett (olyannyira, hogy az egyik karakterem meg is halt…erről majd a végén), a próbadobásoknál is sokszor azt éreztem, hogy a megnövekedett értékeimmel is neccesek, nehezen tudom elképzelni, hogy ezek az alapból kisebb értékekkel mennyire teljesíthetők.

A halálmezők száma ebben a kalandban már jóval több, meg lehet halni az ork hordák által, van, ahol egy rossz próbadobás is elég SPOILER!!! bár elég megátalkodottnak kell ahhoz lenni, hogy egy ork táborban maradjunk Spoiler vége! a Bánatrágta szirten is könnyebben leljük halálunkat SPOILER!!! mondjuk ott is egy bizonyos szobában csak és ott is van figyelmeztetés Spoiler vége!, egy boszorkány találós kérdései is lehetnek problematikusak, ahogyan a háború is véget vethet pályafutásunknak igen könnyedén. És egy kollektív halált én is intéztem a csapatomnak (bevallom, csaltam és visszalapoztam), de az igazat megvallva az az a kategória, hogy nem is tudom, hogy lehettem ekkora gyökér SPOILER!!! Hosszúrév tornyába teleportáltam, amit egy démon korábban lerombolt… Spoiler vége!

Ezenkívül nekem a seregeknél is az volt az érzésem, hogy a kaland egy szinttel feljebb lép, az ellenségek komolyabbak, de a megszerezhető katonák is erősebbek, így azért kevésbé éreztem szükségét vagy jelentőségét annak, hogy a kikötőbe sok hadsereg átcsoportosítsak (oké, a Bronzgárda azért jól jött J). E téren a következő kalandra leszek nagyon kíváncsi, mert azzal, hogy a végső csatában mindegyik lovas seregem megmaradt, már elég komoly erőket fogok tudni csoportosítani.

Amit még megemlítenék a végére, hogy a mellett, hogy ellenfeleink nehezednek, itt azért jóval erősebb fegyvereket, vérteket, pajzsokat találtam már, ami azért segít a feladatok teljesítésében.

 

Ami tetszett: Számomra az egész kaland élvezhetőbb volt, mint az előző. A politikai szál sokkal jobban kidolgozott, és aminek örülök, hogy itt tényleg megadatik a választás lehetősége a két oldal között (már amikor…), és mindkettő köré egy komplett kaland van felépítve, amelyek persze néha ugyan összefutnak, de mégis kerek egész mind a kettő. Bár a végén azért kiderül, hogy nem minden úr ugyanannyira hálás…

A minikalandok között is megvannak a magam kedvencei, ezek közül nekem kiemelkedik a nyomozós – eltűnt férfis történet, ami érdekes, izgalmas, megvannak a maga fordulatai, és akár még az összkép szempontjából is lehet relevanciája.

A háborús részeknek is megvan a maga izgalma, legjobb az orkok elleni csata, amiben külön tetszett, hogy akár nyílt színi csata mellett döntünk, akár a várban való védekezés mellett, megvan a maga izgalma és érdekessége, ami eltér egy hagyományos csatához képest SPOILER!!! itt azért jó volt, hogy néhány sereget át tudtam csoportosítani Kehelyvárból Spoiler vége! Tetszett, hogy a lovasoknak, lándzsásoknak is megvolt a maga előnye a harcban, ami szintén ad egy kis extrát. Jó jelenet volt a Sira Jessica tárgyalása is, ahogy tetszett a két emberrablásos-megmentős kaland is (bár lehet ebből nem kellett volna kettő, mert eléggé hasonlítottak) és nekem a Bánatrágta szirt kalandjai is érdekesebbek voltak, mint az előző kalandban Mordain romjai. Ezenkívül nekem a boszorkányos-kérdéses rész is tetszik, kár, hogy csak nagyon speciális döntések esetén juthatunk el oda, így ez azért veszít az értékéből. Úgyhogy nekem az egész játék lüktetett, jóval kevésbé éreztem üresjáratosnak a kalandot, mint az előzőt.

 

Amivel voltak gondjaim: Igazán nagy problémám egy volt, és még megemlítenék kettőt, ami véleményes. Nekem a legnagyobb bajom az volt, hogy Sira Jessica története és egyéni küldetései kicsit háttérbe szorultak. Nem arról van szó, hogy az ő jelenléte nem jelentős, a csapatnak a legtöbbször hatalmas segítség, ha ő ott van, néha kicsit átok is, de tény, hogy végig érződik a jelenléte. A saját egyéni történetei azonban nekem egyrészt nagyon rövidek, másrészt a megítélésük is ambivalens. Igazából 3 nagyon hozzá köthető esemény van. Az egyik az ork fogság, ami nem rossz, de alig kapott pár fejezetpontot. A másik a terhesség rész, ami nekem az egész sztori leginkább negatív eleme. Eleve egy picit zavar, hogy egy könyv, ahol leszbi jelenetek minden további nélkül beférnek, szinte még utalás sincs arra, hogy mi történt a táborban. Ezenkívül bele akartak tenni a kalandba egy olyan erkölcsi dilemmát, ami szerintem nem létezik. Adott egy terhesség, ahol bennünk egy félork gyermek van, ki tudja, mekkora kockázat a kihordása, ráadásul erőszakkal fogant. Itt nálam nem kérdés, hogy mi a jó döntés (igaz, Amelia érzelmi érvelése azért szívbe markoló, de ezt csak utólag olvastam el, itt még nem volt a varázslónő a csapatomban). Ezenkívül ez az egész gyerekes rész kicsit megkavarja a kaland idővonalát, hiszen lehet, hogy hónapokat töltünk semmittevéssel, miközben a világban semmi nem történik. A harmadik rész pedig a bárónővé való válás folyamata, ami a tárgyalással kezdődik. És bár az ottani bírósági döntés a történet és a politika szempontjából érthető, játékmechanika szempontjából nem korrekt. Azt meg szívesen megnézném az eredeti műben, hogy a lovagi viadal harcpróbája tényleg ilyen magas-e vagy elírták. Mert ekkora értéket egész egyszerűen nem lehet a két könyv alatt megszerezni, legalábbis nem úgy, hogy azt baromi nagy mázli nélkül megdobjuk.

És ezzel eljutunk a második gondolathoz, ez pedig, hogy ebben a kalandban már több olyan epizódot is látok, ahova egyelőre még nem tudtam eljutni és szerintem egy másik, még magyarul ki nem adott könyvben kaphatunk meg olyan küldetést, varázslatot, ami eljuttat minket ide. A kalózokkal szembeni flottacsata szerintem a harmadik kötetben megjelenő küldetés lesz, de ami érdekesebb, hogy a démontámadásos résznél elvileg lehet hatástalanítani a démon mágiáját és megküzdeni vele, de mindezt egy olyan varázslattal az első két kötetben nem szerezhető meg. És ha ez sikerül és velünk van Sira Jessica, akkor a Dayne és a Baley-ház szövetséget köt, ami egy elég szép zárása ennek a történetnek. Így viszont ide még nem juthattam el. Őszintén remélem, hogy a végső összeesküvés és a világ megmentése nem csak a kalandok egy meghatározott sorrendjében való lejátszásával lesz teljesíthető, mert ha igen, akkor eléggé inkorrekt az olvasókkal szemben. De ha ennek nincs a végső egészre befolyásoló körülménye, akkor ez nem olyan nagy baj.

Végül szintén ambivalens számomra a fordítás. Azt mondom, hogy nem rosszabb, mint az előző kötet, de azt is mondom, hogy nem is jobb, még mindig vannak eléggé magyartalan részletek meg pár elütés. Nekem nem annyi, hogy az az élvezhetőség rovására megy, de el tudom képzelni, hogy másnak ez nagyobb gond.

 

Hogyan tovább? A kalandom ebben a könyvben egy érdekes fordulatot vett. Ezúttal a Csontok Völgyével ellentétben először a könyv küldetését próbáltam teljesíteni, és csak utána kalandozgatni a Bánatrágta szirteknél. Alapból a négyesem, akivel indultam az Sira Jessica Dayne, Lord Ti’quon, Tasha és Akihiro voltak. A végső csatában azonban úgy döntöttem valami megérzés folytán, hogy nem küldöm Sira Jessicát nemezise, Catherine ellen SPOILER!!! és milyen jól tettem, utóbb megnéztem, nem lett volna meg a megfelelő fegyvere Jessicának, hogy megölje őt Spoiler vége! hanem Tashát és Akihirot küldtem az üldözésére. És egy elég kegyetlen csata bontakozott ki, melyben Akihiro elesett. Kicsit meg is gyászoltam őt.

Természetesen a kaland lehetőségeit kihasználva elmentem egy börtönbe, ahol kiszabadítottam Amelia Pass-Daynet, így újra 4 emberrel kalandoztam, ezzel a csapattal indultam a Bánatrágta erdőbe. Viszont rögtön egy izgalmas helyzet volt, hogy a 3 már sokat fejlődött és harcedzett karakterem mellé kaptam most egy sokkal gyengébbet, akit valamennyire fedezni kell. Öröm ugyanakkor az ürömben, hogy a varázslói képességei kicsit kompenzálják a harci gyengeségét, az meg, hogy immáron nem 6, hanem 12 varázslatot tudnak a kalandoraim memorizálni, nagy előny, mert már szenvedtem, hogy hogyan válogassam a varázslataimat. Persze így némiképp drágább az újratöltés, de anyagilag most eléggé jónak tűnik a helyzetem. Kíváncsi leszek, hogy a következő kalandokat ez a furcsa négyes (egy bárónő, 2 fegyelmezetlen lány és egy magának való mágus) hogyan oldja meg és milyen belső viszony alakul majd ki egymással. A következő állomás a Szilánk-Szigetek kalózai, és úgy érzem, nem nehéz kitalálni, hogy itt Tasha fog a főszerepbe kerülni. Remélem, nem kell nagyon sokat várni a magyar verzióra.

Ami még egy kis extra érdekesség: mostanra átálltam arra, hogy a karaktereimet is számítógépes doksikban vezetem, nem papír alapon. Annyiszor változik a felszerelés, hogy ezt muszáj volt.

 

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: https://www.facebook.com/velemenyes/